A hetünk további része egészen nyugisan telt, és majdnem
minden este kiruccantunk valahova romantikázni, vagy randizni. Nem is tudom, hogy
melyik a jó szó rá. Sose gondoltam volna, hogy Ákos is tud ilyen felszabadult
és boldog lenni, és az, hogy ennyire el merte engedni magát mellettem… Nem volt
már az a karót nyelt, távolságtartó főnök, legalábbis velem, vagy Melindával
nem, ha kettecskén összefutottunk vele a cégnél. A munkahelyen persze továbbra
is az egyszerű főnök-beosztott viszonyban voltunk, és ez nem is igazán okozott
nekünk problémát. De délután… Amikor eljött a munkaidő vége és végre miénk volt
a nap hátralevő része… Na akkor jött csak az igazi élet.
Mindketten kivirultunk, és volt, hogy csak vigyorogva róttuk
a körút utcáit, vagy elsétáltunk valami kis nyugodt, meghitt helyre. Az elmúlt
napokban minden olyan meseszép, és talán az a kifejezés illene rá a legjobban,
hogy rózsaszín volt. Igen, Nádor Brigitta fülig szerelmes volt, és nem
érdekelte, hogy egy száz wattos vigyorral az arcán sétálgat az utcán kéz a
kézben azzal a jóképű, sármos és imádnivaló férfivel, akit bárki
megirigyelhetne tőle.
Így telt el felettünk a nyári szabadságokat megelőző utolsó
hét, míg nem azon nem kaptam magam, hogy szombat van, és gőzerővel pakolnom
kell, mert holnap indulunk Ákossal Keszthelyre. A családjához… Úristen, a
családjával fogok eltölteni egy hetet! Próbáltam visszaidézni a fejemben a
neveket, meg hogy ki kinek a kije, de nem sok sikerrel jártam. Így csak
idegesen pakolásztam, egészen addig, míg nem csengettek.
- Szia! – köszöntött Ákos mosolyogva az ajtóban, majd meg
sem várva a válaszom máris magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Egyszer tényleg te fogsz megölni – mondtam neki fájdalmasan
nyögve az ajkába, mire ő csak még jobban elmosolyodott.
- Miért is? – kérdezte tőlem vigyorogva.
- Mert egy ilyen csókkal ölni lehet – feleltem neki, majd
újra az ajkára hajoltam.
- Hidd el, nem az volt a szándékom vele – mondta nekem
csibészes vigyorral az arcán, mire én csak az égbe emeltem a tekintetem.
Imádtam ezt a felszabadult, mosolygós, vidám Némedi Ákost. Akit annyira
szerettem.
- Valóban? – kérdeztem végül vissza tőle, majd még egy rövid
csók után végre besétáltunk a lakásba, és hirtelen el is felejtettem minden
gondomat és bajomat. Ami ugyebár csak addig tartott, míg újra szembe nem
találtam magam a nappali közepén engem váró, még túlságosan is üres
bőröndömmel.
- Még nem vagy kész? – kérdezte tőlem Ákos értetlenül.
- Nem… - feleltem neki nagyot sóhajtva, majd beleraktam a
bőröndbe azt a kupac ruhát, amit nemrég hoztam elő a szobámból, és amik végül
átmentek a rostán. – Fogalmam sincs, hogy miket vigyek magammal. Azt se tudom,
hogy mire számítsak, illetve, hogy melyik fürdőruha az, amelyik még nem veri ki
a biztosítékot a szüleidnél.
- Gitta, ilyen ostobaságon ne görcsölj. Csak hozz olyan
ruhákat, amikben jól érzed magad. Talán elmegyünk túrázni is, készülhetsz erre
is. Strandolás, városnézés, séták, tábortüzes esték… Ilyenekre számíthatsz
tőlünk. De ne csinálj ebből ekkora ügyet. Senkit sem az fog zavarni, hogy fél
centivel többet mutat-e a fürdőruhád, vagy sem. Ha viszont görcsölsz,
feszengsz, azt mindenki észreveszi majd – felelte nekem kedvesen, majd közelebb
lépett hozzám és átkarolt.
- Tudom, tudom, de olyan sok múlik ezen az egy héten. Nem
akarom, hogy valami olcsó kis fruskának vagy egy karót nyelt vénlánynak
tartsanak. Nem tudom, hogy hol van az aranyközépút – feleltem neki keserűen.
Csak tudnám, hogy mi ütött belém, és hová lett az eddig igencsak jól
karbantartott és megfelelő mértékű önbecsülésem… Úgy tűnik, hogy velem együtt
szabadságra ment… Túl sok múlt a jövő héten, én legalábbis így éreztem, és
nagyon nem akartam elrontani semmit sem.
- Én megmondom, hogy hol van – mondta Ákos mosolyogva, majd
hátrébb hajolt tőlem, hogy a szemembe nézhessen. – Mellettem. Ha mindenki látni
fogja, és hidd el, mindenki látni fogja, hogy mennyire boldog vagyok veled, és
te is velem, akkor nem lesz gond. A családom nem egy vérengző, ítélkező,
vérszomjas bagázs, és gond nélkül el fognak téged fogadni.
- Ebben ne legyél olyan biztos… Ha megtudják, hogy egy
házasság alatt jöttünk össze… Te mondtad, hogy ezen a téren elég régimódiak a
szüleid – feleltem neki keserűen.
- Majd megoldjuk azt is, most nem ez a fontos. Most azért
utazunk el együtt Keszthelyre, hogy jól érezzük magunkat. De ha neked ez most
sok, vagy korai… - kezdte volna Ákos, mire én hevesen megráztam a fejem.
- Nem ez a bajom Ákos, de ezt te is tudod. Én nagyon
szívesen veletek tartok, csak tényleg nagyon aggódok… Nem korai, én nem érzem
korainak, mert ami köztünk van, az szerintem már most sokkal mélyebb, mint más
párok közt a viszony jónéhány év után.
- Ebben nem vitatkozok veled – felelte nekem mosolyogva,
majd újra megcsókolt.
- Ha nem fejezzük ezt be, akkor soha nem fogok elkészülni –
mondtam neki pár perccel később, amikor két csók közt levegőt vettünk.
- Mondasz valamit – felelte nekem egy csibészes vigyorral az
ajkán. – De tudod mit? Kössük össze a kellemest a hasznossal. Segítek neked
ruhákat válogatni, rendben?
- Némedi Ákos, az új stylistom? – kérdeztem nevetve, mire ő
mosolyogva bólintott.
- Valahogy úgy. De nem akárhogy képzeltem el ezt a
segítségnyújtást – mondta nekem egy ördögi vigyorral az arcán, ami tudtam, hogy
egy igen izgalmas estét ígér.
- Nem? Akkor hallgatlak, mi a terved a nap további részére?
– kérdeztem tőle kíváncsian.
Ő csak csendben ellépett tőlem, majd a bőröndöm melletti
fürdőruha kupachoz lépett és kiválasztott látszólag találomra három szettet.
- Kezdjük ezekkel. Próbáld fel mindet, én pedig majd
ítéletet mondok felettük – felelte nekem egy huncut fény kíséretében a
tekintetében, aminek következtében egy finomat szaltózott a gyomrom.
- Divatbemutató? – kérdeztem tőle mosolyogva.
- Valami olyasmi – felelte nekem vigyorogva, majd a kezembe
adta őket, én pedig egy rövid csók kíséretében elvettem tőle a ruhákat és
elvonultam a szobámba. Hamar magamra kaptam az elsőt, majd mély levegőt vettem
és lassan kisétáltam Ákoshoz a nappaliba. Ő épp a fotelban ült, mint valami kis
elégedett bíra, és ez mosolyt csalt az én arcomra is. Élveztem, ahogy a
tekintete végigsiklik rajtam, én pedig nem voltam rest közben egy kéjes mosolyt
felé küldeni.
- Nem rossz, és ez pont megfelelő lesz. Következő? – mondta
nekem izzó tekintettel, mire én csak bólintottam, majd lassan és kihívóan
visszasétáltam a szobába. Jöhetett a következő szett, ami már sokkal kihívóbb
darab volt, és ezt azonnal Ákos tekintete is alátámasztotta.
- Ezt tartogassuk inkább egy közös nyaralásunkra – felelte
nekem sejtelmesen, mire én egyetértően bólintottam és újra lassan
visszavonultam a szobámba. Az utolsó darab szett is elnyerte Ákos tetszését, és
átment a rostán. Ám mielőtt még visszavonultam volna a szobába, ő még két fürdőruhát
a kezembe adott. Ennek következtében még egy ruha került a bőröndömbe, de az
utolsó… Hm, szerintem direkt választotta ezt, én pedig direkt hagytam ezt
utoljára. Élveztem ahogy mohón és vágyakozva rám pillant, és amikor látta, hogy
hozzásétálok… Szerintem már azelőtt lángra gyúltunk mindketten, hogy az ölébe
ültem volna.
Érzékien és lágyan fedeztük fel egymás ajkát, és mivel
rajtam igen kevés ruhadarab volt… Hamar rátértünk a lényegre, és legközelebb
csak akkor tértem magamhoz, amikor már vigyorogva és kifulladva nyúltunk el az
ágyamon.
- Azt ugye tudod, hogy nem végeztem még a pakolással? –
kérdeztem tőle nagyot sóhajtva, miután a mellkasára hajtottam a fejem és
ránéztem.
- Tényleg nem kell ekkora feneket keríteni a dolgoknak –
mondta nekem kedvesen, majd egy csókot nyomott a homlokomra és átölelt.
- Oké, igyekszek megnyugodni és hamar elkészítem a
bőröndömet – feleltem neki megadóan, majd feljebb kúsztam az ágyon és
megcsókoltam.
- Mit szólnál ahhoz, ha Keszthely után elmennénk valahova
kettesben is? – kérdezte tőlem mosolyogva, miután elváltam az ajkaitól.
- Semmi kifogásom nem lenne ellene – feleltem neki
gondolkozás nélkül.
- Reméltem, hogy ezt mondod, mert jövő héten vasárnap
utazunk Párizsba. Amint hazaértünk Keszthelyről – mondta nekem kedvesen és az
arcom kezdte fürkészni, hogy mégis mit gondolok erről.
- Már alig várom – vágtam rá neki azonnal, majd mosolyogva
az ajkai után kaptam. – Nem is tudtam, hogy te ilyen előrelátó és
meglepetésekkel teli ember tudsz lenni – mondtam neki boldogan, miután
elhajoltam tőle.
- Úgy látom, ez nem zavar téged – felelte nekem kedvesen,
mire én csak megcsóváltam a fejem.
- Egyáltalán nem – mondtam mosolyogva, és a következő kis
csókunk… Hm, igen, az már valami másnak a kezdete lett.
Végre én is kicsit megnyugodtam és már nem görccsel a gyomromban vártam
a másnapot és a nagy találkozást a többi családtagjával. Ha Ákos azt mondja,
akkor valóban minden a legnagyobb rendben lesz, és egy fergeteges hét vár ránk,
utána pedig… Párizs… Franciaország. Csak Ákos és én. Kettesben… Fantasztikus
lesz, ebben már most biztos vagyok, és már borzasztóan várom.
Nagyon szeretem még mindig ezt a történetet! Jó volt olvasni ezeket a "rózsaszín" részeket.
VálaszTörlésMinden olyan tökéletesnek tűnik.
De remélem most már jön valami kis izgalom vagy konfliktus ;)
Csak így tovább, remek író vagy és ez egy fantasztikus történet!
N.
Aj-jaj, drága N!:) Olyan szépen ráéreztél a dolgokra, hogy csak na! Még elvileg egy "rózsaszín" fejezet lesz, utána viszont... Nagy lesz a robbanó bomba, ezt megígérhetem. Fájó és nagy lesz. Remélem, hogy még a héten tudom hozni, nem tudom, hogy lesz-e időm befejezni.:S Igyekszek majd.
TörlésSzia!
VálaszTörlésEgyre jobban beleszeretek :)
Valós helyzetek és valós problémák. Nem csodálkozom, hogy Gitta tart Ákos szüleitől főleg akkor ha megtudják hogy hogyan és milyen "állapotban" - Gitta férjnél - ismerkedtek meg. Sőt még ha jól vettem ki még nem is váltak el, de a papírok már készülőben, és egyenlőre Gitta csak elköltözött a férjétől. Mi lesz akkor amikor kimondják a válás? Vajon Ákos mit lép?
Mi fog történni a családi kiruccanáson? Kíváncsian várom az újabb fejezetet :D
Nóci
Szia Nóci!:)
TörlésOlyan jól megfogalmaztad a történet lényegét: valós helyzetek, valós problémák.:) A családi kis kiruccanás pedig meglesz, de csak visszaemlékezésekből fogtok egy-két dologról értesülni, és az sem most lesz. Nem akartalak tovább "untatni" titeket a rózsaszín részekkel, így egy kicsit ugrunk az időben, és robogunk tovább azok felé a problémák felé, amiket ecseteltél is. Olyan jól ráéreztetek arra, hogy mi jön most.:) Gratulálok!:)