Sziasztok!
Nagyon vártátok már, hogy a rózsaszín felhők oszoljanak, és legyen valami pezsgés, igaz?:) Hát, most ezt megkapjátok. Hogy mi lesz ezek után? A tippeket kíváncsian várom.:)
Morwen
*********************
Olyan hamar elrepült a keszthelyi és a párizsi nyaralás,
hogy legközelebb csak akkor tértem magamhoz, amikor már Budapesten voltunk
Ákosnál, és együtt filmeztünk a kanapén. Boldogan és vigyorogva kulcsoltam a
kezem az övébe, és végig az elmúlt két hét járt a fejemben. Először a
találkozás a családjával. Ettől féltem én annyira? Tényleg Anna volt a
legnehezebb eset, és mindenki más boldogan és örömmel fogadott, ám a hét vége
felé már Anna is nagyon közvetlen lett velem. Talán ennyi idő elég is volt
neki, hogy elfogadja az ő legnagyobb fiacskája új választottját. Igaza volt
Ákosnak, ez nagyon jól és simán ment, sőt mi több, borzasztóan jól éreztem
magam velük. Köztük… Egy igazi, hamisítatlan, nagy, összetartó család.
Párizs pedig… Párizs maga volt a tökély. A fülledt erotika,
a tiszta szenvedély, a finom és vad csókok. Szerelem, szerelem és szerelem! Egyszerűen
tökéletes volt, és még most is mosolyogtam, ha eszembe jutottak azok a
felejthetetlen pillanatok. De minden hamar véget ért, és holnap már várt ránk a
munka.
Másnap unottan vetettük bele magunkat a munkába. Túl szép
volt az elmúlt két hét, ezért nem sok kedvem volt újra a szürke irodám falát
bámulni.
Azt hiszem, hogy az elmúlt négy hétben boldogabb voltam,
mint valaha. Ákossal fantasztikusan jól megvoltunk, mindketten kivirultunk és
csak mertük remélni, hogy Melindán kívül más munkatársunknak ez nem tűnt fel.
Legnagyobb örömömre Melinda és Ákos kapcsolata is elég közvetlen lett. Nem
lettek puszipajtások, de Melinda is másképp nézett Ákosra, illetve mivel
Melinda a legjobb barátnőm volt, Ákos is jóban lett vele. Persze szigorúan
ügyeltek ők is mindenre a munkahelyen.
Még a válásom nem ment végbe, ezért még mindig nem láttuk
jónak, ha napvilágra kerül a kapcsolatunk. Talán utána se lenne célszerű, de
ezen még egyáltalán nem gondolkoztunk. De azt hiszem, hogy egyikünk se akart
még ezen agyalni. Alig telt el több mint másfél hónap, hogy ismertük egymást,
illetve a kapcsolatunk is friss volt még, alig múlt négy hetes. Egyszerűen csak
élveztük, hogy olyanok voltunk mint a szerelmes tinik. Ha a tinik szó nem is
volt igaz, a szerelmes már annál inkább. Ákossal olyan dolgokra voltam képes,
amit nem is hittem, hogy merek csinálni. Nem akartam felidézni a sok bolondságot,
amiket csináltunk azóta, mert féltem, hogy a munkahelyen, a folyosó közepén
belepirulok.
Mosolyogva mentem az irodám felé és jó kedvűen nyitottam be.
A lélegzetem is elakadt, amikor megláttam, hogy az irodám egyáltalán nem üres
és vendégem van...
- Te mit keresel itt? - kérdeztem Gábort, amikor végre meg
tudtam szólalni. Soha nem keresett még a munkahelyemen és a szétköltözés után,
már nem is lett volna oka itt keresni. Ráadásul azóta nem is láttam őt... Mégis
mit akarhat és miért pont itt keres? Ha valami annyira fontos dolog miatt
beszélni akar velem, telefonon is kereshetett volna. Sőt, az lett volna a
legjobb.
- Csak ezeket hoztam el - mondta kimérten, majd a kezében
tartott papírokat az asztalomra tette. - Tegnap este találtam a postaládában. A
válási papírok.
- Máris megérkeztek? - kérdeztem döbbenten. Nem hittem
volna, hogy az ügyvédemnek igaza lesz és egy hónap alatt kézbe kapjuk őket.
- Igen - mondta lesújtva, majd fájdalmas arccal nézett rám.
- Jól meggondoltad? - kérdezte halkan.
- Kérlek, ne kezdd ezt újra... - mondtam magam elé nézve.
Azóta nem is láttam őt, hogy azon az estén a kezembe nyomta a gyűrűjét. Jobb
volt így. Azt hittem, hogy akkor este tényleg elfogadta a döntésem és nem fogja
többet ezt szóba hozni. Nem akartam már ezzel foglalkozni, én tényleg túlléptem
rajta és a házasságunkon is.
- Sajnálom, csak... Olyan üres nélküled a lakás - mondta
lesújtva, majd közelebb lépett hozzám.
- Tudom, de... - mondtam fejcsóválva. Fogalmam sem volt,
hogy mit mondjak neki, mert már mindent elmondtam neki régen, amit lehetett,
hogy megértse: én lezártam vele. Végleg...
- De? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- El kell fogadnod, kérlek... - mondtam halkan magam elé.
Nem akartam újra részletezni a dolgokat... Azt hittem, már elfogadta, de most
ezzel... Nem tudtam mi mást mondhatnék még neki.
- Tudom, csak... Hiányzol. És folyton az jár a fejemben,
hogy talán nem küzdöttem érted eléggé - felelte leszegett fejjel, amivel csak
egy dolgot ért el. Ismét előhívta a bűntudatom, amit azóta, hogy elköltöztem,
már sikeresen eltemettem magamban. Nem volt értelme tovább kínoznom magam
ezzel... De most újra a felszínre hozta őket...
- Ez nem rajtad múlt... - mondtam neki bűnbánóan, hátha
ezzel sikerül végre elérnem, hogy túllépjen. Bár a szavaim ennek ellenére is
őszinték voltak, valóban nem hibáztattam őt semmiért sem.
- Dehogynem! - csattant fel csalódottan és keserűen. - Ha
nem szúrom el, akkor még most is boldogok lehetnénk. Ha jobban odafigyelek
rád... Ha nyitottabb vagyok veled... - még közelebb lépett hozzám és óvatosan
hozzáért az arcomhoz. Én összerezzentem, és mielőtt eltolhattam volna magamtól,
a nyakamhoz nyúlt és a hajamba túrt. Próbáltam hátrébb lépni tőle, de nem ment.
Az arcom az övé felé húzta és vészesen fogyott az ajkaink közt a távolság. A
döbbenettől nem tudtam időben reagálni és a csókja máris az ajkamon égett.
Próbáltam eltolni magam tőle, de nem ment. A teste meg sem mozdult, szorosan
vont a kőkemény mellkasára, amin meg sem érezte, hogy el akarom tolni őt magamtól.
A könnyeim kicsordultak a bűntudattól, mert ilyenné tettem őt és végső
elkeseredésében még mindig próbál küzdeni értem. Nem haragudtam rá... Nem
akartam... És nem is bírtam... Ismét a felszínre tört a bűntudatom és majd
szétmarta a szívem, ahogy tudatosult bennem az, hogy mennyire kifordítottam a
tettemmel önmagából. Sose tett volna azelőtt ilyet velem... Ahogy a pofonra se
volt azelőtt példa... Végső elkeseredésemben engedelmesen visszacsókoltam,
amivel talán óriási hibát követtem el. A csókja azonnal szenvedélyesebb lett és
az ölelése is gyengédebb lett.
Mikor végre véget ért a csók, fürkészően a szemembe nézett.
A könnyeim még mindig folytak és lehunytam a szemem.
- Kérlek, menj most el... - mondtam egész testemben remegve
és újra ránéztem. Képtelen voltam ismét bántani őt. Már eddig is túl sok
fájdalmat okoztam neki, így nem torkolltam le a csók miatt. - Tudod jól, hogy
vége.
- Sajnálom - mondta lehajtott fejjel. - Remélem boldog leszel
majd, még ha nem is mellettem lesz ez.
- Köszönöm - mondtam mély levegőt véve, és továbbra is
sírva.
Ő csak bólintott, majd kilépett az irodámból és magamra
hagyott. Abban a pillanatban kitört belőlem a zokogás és csak fájdalmas szívvel
néztem, amint eltűnik a folyosón.
Miért kell újra és újra felkavarnia? Miért nem lép tovább? És
ez az egész... Hát sosem lesz vége? Miért nem lehetek boldog Ákossal?
Fájdalmasan lerogytam a székembe és próbáltam megnyugodni.
Folyton Gáboron járt az eszem... Rá sem ismertem... Már nem az volt, akit régen
ismertem. Sokkal nyíltabb és őszintébb volt. Érzelmesebb… Ha korábban is ilyen
lett volna... Talán nem megy tönkre a házasságunk. De most már mindegy, kár
ezen rágódni... Már vége van...
Óvatosan magam elé húztam a válási papírokat és aláírtam
őket. Gábor már aláírta, amit kellett, már csak rajtam volt a sor. Gondolkodás
nélkül tettem ezt meg, majd vissza is tettem mindent a borítékba. Amint lehet,
elviszem az ügyvédemhez. Még ma megteszem ezt azután, hogy végeztem a
munkahelyemen. Már alig vártam, hogy újra hivatalosan is Nádor Brigitta
legyek...
Mély levegőt vettem és úgy döntöttem, hogy beszélek Ákossal.
Szólnom kell neki, hogy ma később megyek át hozzá, mert el kell vinnem a válási
papírokat az ügyvédemnek.
Azonnal benyitottam hozzá, amint szabad utat adott. Ő csak
egy pillanatra emelte rám a tekintetét, majd ismét a papírjaiba merült.
- Szia! - köszöntem neki halkan, majd úgy döntöttem, hogy
rövid leszek, mert láttam, hogy nagyon bele van most mélyedve a munkájába és ki
se lát belőle. - Csak azért jöttem, hogy szóljak, ma kicsit később megyek át
hozzád. Megkaptam a válási papírokat, és még ma oda akarom adni az ügyvédemnek,
hogy minél előbb vége legyen ennek.
Ő kimérten bólintott, de nem nézett rám.
- Valami baj van? - kérdeztem tőle értetlenül. Nem volt rá
jellemző, hogy ennyire rideg velem, még ha ezer dolga van, akkor sem.
- Megjöttek a vizsgálat eredményei és éppen ezer dolgom van
velük - mondta rám sem pillantva és aggódva fürkészte tovább a papírjait.
- Minden rendben velük? Úgy értem László...
- Ártatlan. Minden rendben, csak sok dolgom van velük. Este
viszont majd én megyek át. Hét óra megfelel? Addigra végzel?
- Persze - mondtam aggódva. - Várlak majd. Akkor nem is
zavarlak. Jó munkát! Szia!
- Köszönöm! Neked is! Szia! - köszönt el feszülten. Úgy
döntöttem, hogy nem teszem ezt szóvá neki, biztosan csak ideges, mert nagy a
teher a vállán. Mély levegőt vettem, majd végül magára hagytam és visszamentem
dolgozni. Próbáltam nem magamra venni a hűvösségét, mert tudtam, hogy mennyire
nehéz helyzetben van a vizsgálat miatt és emiatt nagyon feszült volt már napok
óta. A nyaralás végén már éreztem is ezt rajta, mert tudta, hogy mire
visszatérünk, addigra valószínűleg lezárul a vizsgálat. Talán most majd könnyebb
lesz neki is, hogy végre minden rendeződni látszik. Nekem is végre lezárul a
múltam és feszültségek nélkül lehetünk majd együtt, boldogan, úgy mint eddig.
Az irodámba visszaérve azonnal belevetettem magam a munkába,
hogy minél előbb elteljen a nap hátralevő része. Örültem, hogy végre megint
hétvége közelgett, így tényleg számoltam vissza a perceket a péntekből. A
hétvégéket különösen szerettem, mert az azt jelentette, hogy valami
különlegesség vár ismét ránk. Sose unatkoztam Ákos mellett és mindig kitaláltunk
valamit, hogy boldogan együtt töltsük az időt. Már ő volt az életem és a jövőm
is, amiben annyira biztos voltam jelen pillanatban, mint abban, hogy most éppen
a székemben ülök és ismét róla ábrándozok. Ahelyett, hogy dolgoznék...
Elmosolyodtam, majd ismét belevetettem magam a munkába, mert tudtam, hogy úgy
tényleg hamarabb eljön a várva várt este.
Már nagyon vártam az új részt, reméltem, hogy lesz benne valami a nyaralásról. Azt írtad rózsaszín lesz, ez nekem már nem volt az, sokkal inkább baljós. De nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Amit írtál azzal megijesztették, mert én inkább valami kisebb konfliktusra, félreértésre gondoltam, mint nagy bajra. De kíváncsian várom a további részeket. Nem könnyíted meg nekünk a várakozást!
VálaszTörlésN.
Hát igen, tervben volt, hogy részletesen írok a nyaralásokról, de végül úgy döntöttem, hogy annyi rózsaszín fejezetecske volt mostanában, hogy ezt kihagytam. Később talán lesz rá utalás, de most ideje volt a következő szintre ugrani.:)
TörlésEzek szerint sikerült rád ijesztenem.:) Hát, ennek most kivételesen örülök, mert ez volt a célom.:)
Nos, én ennek annyira nem örülök. mert a megijedésem inkább az előző kommented okozta, mint maga a történet. És én jobban szeretem ha a történet hat rám, nem a kommentek. Sőt, kifejezetten zavaró volt. Szerintem ha valamit közölni akarsz, akkor azt a fejezetben tedd meg, ne máshol. Engem a kommentes írói spoilerek kifejezetten zavarnak. De mindenkinek más a véleménye, csak én ezeket nem szeretem. Nekem ettől az egész blog és maga az író is negatív gondolatokat ébreszt. Én a blogokat is könyvként kezelem, legalábbis próbálom, s úgy olvasom. A könyvben sem "szól ki" ilyen értelemben az író. A plusz infó adásnak a helye mondjuk egy részlet vagy tartalom a hét közepén, bejegyzés formájában, de az ilyet nem szeretem.
TörlésEttől függetlenül ezt a történetedet nagyon szeretem, és a továbbiakban is olvasni fogom.
N.
Sajnálom, hogy ezzel megijesztettelek. A legtöbb olvasóm pont hogy szereti, sőt igényli az ilyen fajta megjegyzéseket, és alig tudok úgy válaszolni a kérdéseikre, hogy az ne legyen óriási spoiler. Komiban nem fogok neked semmi utalást tenni ezek után, és ha zavarnak az ilyen írói megjegyzések (én se mindig szeretem, de van akit érdekel, és sajnos nem tudok mindenki elvárásának megfelelni.:S), szóval ha zavar az ilyen megjegyzés, akkor majd ugord át őket. Nem szoktam sűrűn ilyet írni, vagyis nem sok lesz. Külön bejegyzésben sem tartom fontosnak közölni ezeket, mert senkit sem érdekel, csak emiatt nem fog feljönni és elolvasni két sort. Ezért külön, más stílusú betűkkel jelzem az ilyeneket, így nyugodtan át tudjátok ugrani őket. Én is sokszor ezt csinálom, mert van amikor csak a történetre megyek rá.:S
TörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon jó lett. Igaz nem volt annyira rózsaszín köd, de jó olvasni milyen jól megvannak és jól telt a nyaralás/ok is. Gábor nem kicsit meglepett hogy megjelent a munkahelyén Gittának és megcsókolta, remélve visszakaphatja. Nem jött össze Gábornak. Csak Ákos meg ne tudja mástól a csókot, vagy ha Gitta elmondja - azt is hogy visszacsókolt - nem fog kiakadni és nem lesznek haragba. De van egy olyan érzésem, hogy nem lesz sétagalopp a következő napok a pár számára.
Kíváncsian várom az újabb fejezetet.
Nóci
Szia!
TörlésNos, nem is tud, hogy reagáljak-e a sejtéseidre.:) Mindjárt itt a folytatás, szóval megtudod, hogy mi lesz ezek után.
A rózsaszín felhőkre amúgy pont azt mondtam, hogy oszoljanak, vagyis hogy most egyáltalán nem ilyen romantikus, összebújós fejezet jön.
Örülök, hogy megleptelek a Gábor dologgal, meg minden.:) Yessss.:) Megérte így megírni.:)