Sziasztok!
Lassan a feléhez közeledik ez a történet is, szóval az események pörögnek, ti pedig remélem, hogy nem unatkoztok így a nyár vége felé. Ezen talán kicsit segít egy újabb adag fejezetcsokor. :)
Morwen
******************
21. fejezet
Danival hamar odaértünk az orvoshoz. Szinte gondolkodni sem
volt időm, már sétáltunk be Vandával a karomban a rendelőbe. Szerencsére nem
volt még senki a váróban, ezért hamar be is hívott minket az asszisztens.
- Dávid! - köszöntött Gábor. - Jó reggelt!
- Jó reggelt Gábor! Ő itt az öcsém, Németh Dániel.
Dani odasétált Gáborhoz és kezet fogtak.
- Szilvási Gábor. Örülök, hogy megismertelek téged is.
- Úgyszintén - mondta Dani, majd visszasétált mellém és
kivette Vandát a kezemből.
- Hogy vannak Dávid? Látom Emma nem jött el.
- Igen, mert még reggel sem érezte jól magát. Szerintem
egymást fertőzték meg Vandával. - feleltem aggódva.
- Ez könnyen lehet. És Vanda hogy van?
- Azt hiszem jobban. Reggel megevett mindent és már csak hőemelkedése
volt.
- Nos, akkor megvizsgálom és máris kiderül, hogy mennyit
javult a helyzet.
Bólintottam, majd kivettem Dani kezéből Vandát és
lefektettem a vizsgálóra. Levettem róla a felsőjét, mire Gábor mellé lépett és
megvizsgálta őt. A tegnaphoz képest Vanda nagyon jól tűrte ezt, bár a
fülvizsgálatkor alaposan legörbült a szája. Gábor megmérte a lázát is, és
elismerően bólintott.
- Igen, valóban már csak hőemelkedése van. De a levegőt még
mindig nem szedi rendesen. Írok fel egy köptetőt és lázcsillapítót. Naponta
többször mérjétek a lázát és szedjétek végig a gyógyszert. Ha esetleg Vanda
hányna, vagy nagyon felszökne a láza, akkor hozzátok vissza. De úgy látom, hogy
hétvégére már semmi baja nem lesz.
- Köszönjük Gábor! - mondtam hálálkodva, majd felöltöztettem
Vandát.
Gábor eközben kitöltötte a szükséges papírokat és Dani
kezébe adta őket.
- Emmának gyógyulást kívánok és ha lehet, ne érintkezzenek
túlságosan amíg ő is beteg. Nem lenne jó, ha oda-vissza fertőznék egymást.
Szerintem ha holnapra nem javul Emma állapota, mindenképpen keressétek fel az
orvosát. Az ő állapotában nagyon vigyáznia kell.
- Úgy lesz - mondtam aggódva. - Nagyon köszönöm még egyszer
Gábor.
- Ugyan Dávid - felelt mosolyogva. - Mondanám, hogy a
mielőbbi viszont látásra, de a mi esetünkben ezt inkább kihagyom.
Elmosolyodtam, majd az ajtó felé indultunk. - Akkor
maradjunk a szervuszban!
- Igaz - felelte mosolyogva. - Szervusztok!
Danival kiléptünk a rendelőből és át a várón, egyenesen
kimentünk az autóhoz.
- Innen pár háznyira láttam egy gyógyszertárt - mondta Dani,
miközben én Vandát ültettem be a babaülésbe. - Várjatok meg az autóban, én
gyorsan kiváltom ezeket.
Meglengette előttem a vényeket, de még mielőtt szólhattam
volna, már sarkon fordult és elsietett. Éppen Vandát kötöttem be, amikor valaki
megszólított.
- Dávid? Németh Dávid?
Hát ez nem jött össze... Ennyit az észrevétlen kimenőről.
Lassan megfordultam, becsuktam az ajtót és akkor láttam, hogy egy fiatal, barna
hajú nő mosolyog rám.
- Igen, én lennék az - feleltem mosolyogva.
- Nem hittem volna, hogy pont itt találkozok veled. Nagyon
eltűntél és mindenki aggódik érted.
- Tudom, de mint látod kényszerpihenőre vagyok ítélve - feleltem
mosolyogva és közben a begipszelt lábamra mutattam.
- Tudjuk, tudjuk, de írni még tudsz, nem? - kérdezte
mosolyogva. - Facebook-on már lassan őrület van, mert egy hete nem írtál.
- Öhm igen, nos ennek is megvan az oka - mondtam mosolyogva.
- Na jó, te leszel most a szószólom - tettem hozzá nevetve. - A múlt héten
költöztünk a családommal, és elég elfoglalt voltam.
- Jaj, hát ez nagyon jó. Annyira örülünk, hogy boldog vagy.
De rólunk se feledkezz meg - mondta kedvesen.
- Nem fogok, ne aggódjatok - mondtam mosolyogva.
- Esetleg szabadna egy képet? - kérdezte bizonytalanul és
elővette a zsebéből a telefonját.
- Persze.
Mellém állt és ügyesen megcsinálta a fotót, majd hirtelen az
autó felé pillantott. Talán csak most vette észre, hogy az előbb mit is
csináltam. Szerencsére elég sötét volt az autóüveg, ezért nem láthatta tisztán Vandát.
- Ő a kislányod? - kérdezte felcsillanó szemekkel, mire csak
mosolyogva bólintottam.
Közelebb hajolt az üveghez és szinte a lélegzete is elakadt.
Magamban kihúztam magam, mert tudtam, hogy miért. Vanda gyönyörű kislány volt.
- Istenem, de gyönyörű! - hüledezett.
- Megjöttem - futott be hozzánk Dani. - Áh, látom nem
unatkoztál.
A nő hirtelen megfordult és Danira nézett.
- Hát ezt nem hiszem el - mondta mosolyogva.
Én csak elnevettem magam, majd átkaroltam a nőt és magam
mellé hívtam Danit.
- Csináljunk egy hármas képet is - mondtam, mire Dani
értetlen arca eltűnt és felvette a szokásos vigyorit.
- Nagyon köszönöm fiúk - mondta miközben ellenőrizte a
telefonját, hogy jól sikerültek-e a képek. - Dávid, nektek nagyon sok
boldogságot kívánok és neked is Dani. Remélem hamarosan újra együtt bulizhatunk
a koncerteken.
- Én is remélem - mondtam mosolyogva és megkerültem az
autót, hogy beszálljak Dani mellé.
- Sziasztok! - köszönt el, mire Dani is mosolyogva bólintott
neki, és beültünk egyszerre.
- Téged egy percre se lehet magadra hagyni? - kérdezte Dani
nevetve, mikor már kihajtott a parkolóból.
- Mint látod, nem - mondtam nevetve. - De igaza van, rég
jelentkeztem és kezdenek aggódni.
- Van miért nem? - mondta röhögve Dani. - Hamarosan
megnősülsz és úton van a következő trónörökös. Igaz is, ezt még sose kérdeztem.
Milyen érzés apának lenni? - kérdezte megkomolyodva.
- Hát öcsi, ezt nem is lehet igazán elmagyarázni, ezt át
kell élni.
- De ugye várhatok még úgy röpke 10 évet? - kérdezte nevetve.
- Ne marhulj - mondtam és közben óvatosan a vállába
bokszoltam. - Az az érzés, amit akkor érzel, ha a gyermeked a kezedben
tartod... Tudod, hogy mindig mennyire családcentrikus voltam, ezért nekem ez
egy nagyon felemelő érzés. Jobbnak és többnek érzem magam attól, hogy van egy
aprócska élet, amiért én és Emma felelünk.
Hátrapillantottam Vandára, aki épp felvette a mellette ülő
maciját és a szájába vette. Elmosolyodtam, majd visszanéztem Danira.
- Ha nem lennél a bátyám, azt mondanám, hogy úszik az autó a
nyáltól - mondta kaján vigyorral az arcán.
Megráztam a fejem, elmosolyodtam, de már tudtam is, hogy
mivel vághatok vissza. Hirtelen elváltoztattam a hangom és elismételtem a mai
jelenetet, ami az érkezésekor lejátszódott.
- Ici-pici Vanda baba, hát mit csináltál? Szabad neked így
ránk ijeszteni? Pici Vanda, gyerünk gyorsan meggyógyulni, mert Dani bácsi
mérges lesz - mondtam és közben majd megfulladtam a nevetéstől.
- Jól van, jól van, ezt megérdemeltem - felelte nevetve. -
Emmának egy szót se erről, higgye csak azt, hogy én vagyok a komoly és
felelősségteljes szerető nagybácsi.
- Te és a komolyság? - kérdeztem a hasam fogva a nevetéstől,
mert már fájt a sok nevetéstől.
- Tudok az is lenni - mondta komoly arccal, de a szája
sarkában bujkált egy mosoly, ami el is terült az arcán, amikor már a
könnyeimmel küszködve ránéztem. - Megjöttünk - tette hozzá, mikor leparkolt a
ház elé.
Kiszálltam a kocsiból, mély levegőt vettem és megkerültem az
autót, hogy kivegyem Vandát a hátsó ülésről. Dani hozta utánunk a táskáját, és
mikor beléptünk a lakásba, szó nélkül kivette a kezemből Vandát, én pedig
azonnal bementem Emmához a szobába. Éppen az ágyon ült és a reggel mellé
készített tálca volt az ölében.
- Szia! - köszöntem neki felvidulva.
- Szia! - köszönt nekem mosolyogva. Látszólag jobb színben
volt már, de még mindig láttam rajta, hogy nincs jól. - Vanda?
- Most jöttünk meg az orvostól. Minden rendben van. Kapott
köptetőt, amit szednie kell, és lázcsillapítót, amit szükség szerint kell majd
kapnia. Ha nem fog hányni, és nem lesz magas láza, akkor nem kell visszavinni.
Gábor szerint hétvégére meggyógyul.
- Hála az égnek - mondta felsóhajtva Emma. - Behoznád?
- Gábor azt mondta, hogy jobb, ha nem érintkeztek, amíg
betegek vagytok. Nem lenne jó, ha oda-vissza fertőznétek egymást.
- Igaz - mondta elkomorult arccal. - De...
- Ne aggódj, mindenről gondoskodok - mondtam mosolyogva és
leültem az ágyra a lábaihoz. - Tudod jól, hogy én nem vonom ki magam a szülői
feladatokból.
- Igen, tudom - felelte mosolyogva.
- Szükséged van még valamire?
- Nem, köszönöm.
- Megyek és megnézem Danit és Vandát. Te pihenj nyugodtan.
Ha szükséged van valamire, csak szólj.
- Rendben, köszönöm - felelte hálásan.
Végigsimítottam a kezét, majd felkeltem az ágyról és
kimentem Daniékhoz. Dani épp a reggeli becézgetését folytatta, látszólag ki nem
ürülő szókészlettel.
- Elolvastam a gyógyszert, ebéd után kell neki beadni, a
teájával együtt - mondta Dani, de közben fel sem nézett rám. - Emma hogy van?
- Már kicsit jobban, de ágyba parancsoltam, hogy pihenjen.
- Helyes, vigyáznia kell magára és a következő kis Vandára.
- mondta mosolyogva és közben Vandát a térdére ültette, és gügyögve
lovacskázott vele, mire Vanda hangosan kacarászni kezdett.
- Miből gondolod, hogy lány lesz? - kérdeztem mosolyogva.
- Csak tippelek - felelte fel sem nézve rám.
Elmosolyodtam és leültem melléjük a kanapéra. Olyan volt
Dani Vanda mellett, mint egy nagy gyerek. Egy nagy és szeretnivaló gyerek.
Mintha most minden vágya teljesült volna és kapott volna egy hugicát. Nem
hittem volna, hogy Daninak ilyen arca is van, de bevallom őszintén, nagyon
tetszett. Talán úgy szerette ő is és Attila is Vandát, mintha a saját lányuk
lenne. De ezen nem is csodálkoztam, mert nagyon összetartó testvérek voltunk és
egymásért bármit, bármikor megtettünk volna.
22. fejezet
Ahogy Gábor ígérte, Vandának semmi baja nem volt a
hétvégére. Teljesen meggyógyult és Emma is két nap alatt talpra állt. Mintha
egy rossz emlék lett volna az egész betegség.
Nyugodtan telt az egész szombat délelőtt. Vanda épp aludt,
Timi pedig nemrég érkezett hozzánk látogatóba. Emmával a kanapén ültek és beszélgettek,
amikor csengettek. Gyorsan rohantam az ajtóhoz kinyitni, nehogy még egyszer
csengessenek, mert Vanda nemrég aludt el. Nem akartam, hogy felverjék.
- Attila! - szólaltam meg döbbenten, mikor megláttam az ajtóban
ácsorogni az öcsémet.
- Elfelejtetted, igaz? - kérdezte mosolyogva.
Azonnal eszembe jutott, hogy tegnapelőtt megbeszéltük, hogy
ma átjön majd hozzánk. Elmosolyodtam, majd intettem, hogy jöjjön be.
- De ez nem akadályoz meg abban, hogy most fogadjalak -
mondtam nevetve.
Attila besétált, majd a nappaliban ülő lányoknak is köszönt.
- Sziasztok!
- Szia Attila! - köszöntek vissza kórusban.
Csak én éreztem azt, hogy feszült lett a légkör, vagy
tényleg van valami, amit nagyon titokban akarnak tartani előttem? Megígértem
Emmának, hogy nem faggatom többet, de ha ma nem tálal ki nekem Attila, akkor
addig nem nyugszok, míg valaki nem fog beszélni nekem!
Emma hirtelen felpattant a kanapéról és mellém sétált.
- Nyílt egy új üzlet nem messze tőlünk. Timivel elmegyünk
körülnézni. Magatokra hagyhatlak titeket Vandával?
A szemem forgattam a nagyon is átlátszó szöveg miatt, de
Emma jelentőségteljesen rám nézett, mire mosolyogva bólintottam. Ez a mosoly egyáltalán
nem volt őszinte, de most ez egyszerűen nem tudott érdekelni. Nagyon
idegesített már ez az egész színjáték. Nem tudtam, hogy mi szükség van még erre.
Timi Emma legjobb barátnője, és talán neki már elmondta ezt az egész dolgot,
szóval valószínűleg én vagyok az egyetlen, akinek fogalma sincs semmiről.
Emma Timire pillantott, aki csak félszegen bólintott,
felkeltek a kanapéról és pillanatok alatt már ki is léptek a lakásból. Elhűlve
néztem, ahogy csukódik mögöttük az ajtó, majd karba tett kézzel besétáltam a
nappaliba, ahol már Attila kényelmesen helyet foglalt.
- Ki vele! - mondtam kissé ingerültem. - Mi ez az egész?
Emma titkolja, és nem hajlandó beszélni, ami mondanom sem kell, nagyon
idegesítő.
- Persze, mert neki elmondta Timi. Timi meg nekem.
Hirtelen nem értettem, hogy miről beszél. Timi? Neki?
Micsoda? Mi ez az egész már megint? Egyre idegesebb lettem a tudatlanságtól, és
azt hittem lassan felrobbanok, ha továbbra is kerülgeti a forró kását.
Attila észrevehette a dühömet, mert nagyot sóhajtott, majd
intett, hogy üljek le vele szembe a fotelba. Letettem magam mellé a kezeimet,
majd megadóan a fotelhoz sétáltam és leültem. Szinte követelőzően néztem rá, de
ő nem felelt.
- Amíg ilyen idegesen nézel rám, nem fogok beszélni - mondta
határozottan.
- Lassan egy hete mindenki csak titkolózik előttem, ideje,
hogy valaki beszéljen! - mondtam ellentmondást nem tűrően. Nagyon frusztrált
már ez a helyzet és csak még jobban aggasztott, hogy Attila is húzza az időt.
- Egy hete még biztosan nem, mert egy hete van éppen, hogy
történt a dolog.
Értetlenül néztem rá, mire szinte a szemeivel igyekezett
súgni, hogy gondolkozzak már.
- A házavató? - kérdeztem bizonytalanul, mire csak kelletlenül
bólintott. - Mi történt azon az estén még? - kérdeztem aggódva.
Fogalmam sem volt, hogy miről maradtam le, és abban sem
voltam biztos, hogy egyáltalán tudni akarok a dologról. Teltek a lassú
másodpercek és nem úgy tűnt, mintha Attila folytatni szándékozik a mesélést.
Kezdtem nagyon aggódni, hogy valami olyat titkolnak előlem, ami kicsit sem jó
dolog, sőt!
- Attila! - mondtam fennhangon. - Mondd már el, hogy mi ez
az egész!
- Rendben - felelte nagyot sóhajtva. - Kezdem az elején. De
kérlek, ne szólj közbe, csak hallgass végig.
Kimérten bólintottam, mire folytatta.
- Nagyon sokan voltunk aznap este, ezért sem tűnt fel a
dolog senkinek. Igyekeztem mindenkit megismerni, és egy valakit, talán kicsit
jobban sikerült, mint kellett volna.
Hirtelen elakadt a szavam. Attila összejött valakivel? De
hát kivel? Gyorsan végiglapoztam a fejemben a vendéglistát és gondolkoztam a
potenciális jelölteken. Az unokatestvéreink szóba sem jöhettek, Janka és Timi
szabadok voltak, Gabi pedig... Te jó ég, Gabi férjnél van! Ne! Így már érthető,
hogy miért féltek elmondani ezt nekem! Ha ez kiderül... Mindnyájunknak vége
van... De még ott van Rita is... Ne, ne ne! Attila nem lenne képes az
unokatestvérünk barátnőjével kezdeni. Sosem volt az a típus! Te jó ég, mi
történik itt?
- Dávid? Hallasz engem? - kérdezte Attila aggódva.
- Ki az? - kérdeztem döbbenten.
- Előbb hallgass meg kérlek, jó? - nem feleltem semmit, mire
szinte könyörgően nézett rám. - Kérlek!
Végül bólintottam, mire nagyot sóhajtott és folytatta.
- Sokat beszélgettem mindenkivel, és próbáltam nyitni. Ez
sikerült is. Talán túl sokat is beszélgettem vele. Nagyon egymásra hangolódtunk
és volt közös témánk. Mindketten sokat csalódtunk már, talán ezért is csattant
el egy csók, egy óvatlan pillanatban.
Egy csók? Csak egy csók? Ezt kell ennyire tragédiaként
tálalni? Nem, ennek koránt sincs még vége, úgy éreztem, hogy ez még csak a
kezdet. Egyre idegesebb lettem, hogy mi lesz ebből. Attila megint nagyot
sóhajtott, majd nagy sokára folytatta.
- A Zolival történtek után elindultunk haza, de mivel Tomi
és Rita külön autóval jöttek, felajánlottam, hogy őt is hazaviszem.
Nagyon gyorsan pörögtek a gondolatok a fejemben és próbáltam
felidézni, hogy Jankát, Timit vagy Gabit vitte-e a haza. Rita szerencsére
kikerült a képből. Gabi is, hiszen őt nem vihette haza, mert ő Balázzsal, a
férjével jött. Janka vagy Timi? De hát ez nem is akkora tragédia! Igaz, hogy
Emma barátnői, de miért nem jöhetne össze velük Attila? Hirtelen leesett a
tantusz... Ha csak egy éjszaka volt, akkor valóban... Értem már, hogy miért
jelent ez gondot. Kellemetlen lehet a későbbiekben. Olyan gyorsan
végigpörgettem mindezt a fejemben, hogy alig tűnt fel, hogy Attila már
folytatja is.
- Mindketten magányosak voltunk és egyszerűen volt valami
szikra kettőnk közt. Minden olyan gyorsan és hirtelen történt, hogy nem volt
időm gondolkozni.
- Ez nem vall rád Attila - szóltam közbe döbbenten. Ez egyáltalán
nem ő volt. Mi ez az egész? Remélem valamennyire észnél volt. Igaz, hogy nálunk
minden teljesen más volt az első éjszaka Emmával, és tudatosan nem védekeztünk.
Hálát adtam ezért az égnek, mert annak a felejthetetlen éjszakának a gyümölcse
most a babaszobában aludt.
- Nem ez a baj Dávid! - mondta türelmetlenül Attila. Szinte
könyörgően nézett rám, annyira kétségbe volt esve.
- Jaj Attila, ne húzd tovább az időt! - feleltem ingerülten.
- Mondd már el, hogy mi történt!
- Lefeküdtem Timivel! - csattant fel hirtelen, majd a kezébe
temette az arcát. Túlságosan is ismerős volt nekem, ezt a mozdulat. Mintha
magamat láttam volna. Egyszerűen szóhoz se bírtam jutni. Tudtam, hogy Timi vagy
Janka lehet az, de most, hogy így kimondta... Az eddigi találgatások, most végre
tényekké váltak. Attila és Timi... Te jó ég, mi lesz ebből, vagy mi lett ebből?
Attila nagy sokára felemelte a fejét és szinte könnyes szemmel nézett rám. - De
nem is ez a baj. Hiba volt, és ezt el is fogadtam. De... Azt hiszem beleszerettem.
23. fejezet
Attila szavai szinte visszhangzottak a fülembe.
Beleszeretett. Attila beleszeretett Timibe. Miért érzem azt, hogy ez az egész
cseppet sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik? Talán családi vonás, hogy a
szerelmi életeink egyáltalán nem olyan egyszerűek? Attila az előző kapcsolata
óta évekig egyedül volt, mert nagyon nehezen lépett túl. Most pedig egyik
pillanatról a másikra valaki csak úgy besétált az életébe és minden
megváltozott. Nagy nehezen Attilára néztem, aki még mindig fájdalmas arccal
nézett rám.
- Jól sejtem, hogy ez nem kölcsönös? - kérdeztem aggódva.
- Nem tudom - felelte elgyötört arccal. - Nem igazán
beszéltünk azóta. Jóformán csak kerüljük egymást.
Hirtelen mérgesen felpattantam és fel alá kezdtem el
járkálni.
- Attila, ha nem beszéltek, akkor mégis mire vársz? Magától
nem fog megoldódni ez az egész. Egyáltalán mit gondolsz, ő mit érez irántad?
- Fogalmam sincs, de... - hirtelen elcsuklott a hangja és
mosolyogva nézett rám. - Olyan más volt vele minden. Annyira kedves és önzetlen
és mintha mellettem őszintén megnyílt volna.
Nem értettem mire céloz, mert én Timit annak a cserfes,
vidám és bohókás nőnek ismertem, amilyennek a kezdetektől fogva láttam.
Létezik, hogy Attilának egy éjszaka alatt felfedte a valós arcát?
- Ha ezt érzed, akkor nincs mitől tartanod. Miért nem ültök
le és beszélitek meg a dolgot?
- Mert nem akarunk mindent felborítani azzal, hogy esetleg
csak egy ballépés volt ez az egész. Emma legjobb barátnője, olyanok, mintha
testvérek lennének. Te pedig az én testvérem vagy, Emma meg hamarosan a
sógornőm lesz. Nem hiányzik egy botlás, ami minden jó kapcsolatot
megkeserítene.
- Te az engedélyemet kéred? - kérdeztem döbbenten.
Egyszerűen nem bírtam felfogni a szavai jelentését. Ez annyira hihetetlen volt.
Attila komoly arccal bólintott, és újra minden érzelmet eltüntetett az arcáról.
Ezt nem hiszem el, tényleg az engedélyem kéri! De hát semmi szükség erre. Azt
tesznek, amit akarnak. Normális, felnőtt emberek vagyunk, mindent meg tudunk
oldani kulturáltan.
- Dávid, értsd meg, mindketten tartunk attól, ami esetleg
történhet kettőnk közt.
- Attila, ne csináld ezt. Ha szereted és ő is téged, akkor
ne az én engedélyemre várjatok. Az öcsém vagy és azt akarom, hogy akárkivel is,
de boldog legyél. Vagy esetleg Emmától tartasz?
- Nem, nem, az ő véleményét már tudom. Ő is támogatja Timit is
és engem is.
- Akkor tényleg nem értem, hogy miért rám vártál... -
hirtelen elhallgattam, majd döbbenten néztem rá. - Te tényleg nagyon
beleszerettél.
Attila kelletlenül fészkelődött a kanapén, de nem felelt
semmit.
- Már értek mindent - mondtam mosolyogva, majd újra leültem
elé a fotelba, és közel hajoltam hozzá, hogy a vállára tehessem mindkét kezem.
- Attila, nincs miért az engedélyem kérned, nem is értem, hogy miért jutott
eszetekbe ekkora őrültség.
Attila elmosolyodva megrázta a fejét, majd csak bólintott
egyet. Elnevettem magam, majd felálltam a kanapéról, felhúztam őt is és
megöleltük egymást.
- Tudod a szerelem bolonddá tesz - mondtam neki nevetve,
mikor elengedtem.
- Hát végignézve a történteket... Igazad lehet - mondta
megeresztve egy mosolyt.
- Németh vagy te is, nem úszod meg egyszerűen, ugye tudod? -
mondtam nevetve és újra leültem a fotelba.
- Ezek szerint nem is fogom.
- Ha visszajöttek a lányok, üljetek le Timivel és
beszéljétek meg a dolgokat. Ne velünk foglalkozzatok. Csak őszintén tegyétek
azt, amit szeretnétek.
- Rendben.
A bébi őrön keresztül meghallottam, hogy Vanda ébredezik,
ezért felálltam a fotelból és egyenesen a babaszobába mentem. Vanda legörbült
szájjal fogadott, mire mosolyogva mellé léptem és felvettem. Már tudtam is a
probléma forrását, ezért azonnal tisztába tettem, és kimentem vele a nappaliba.
- Add csak át - mondta Attila amint leültem Vandával a
fotelba.
Szó nélkül átadtam neki, mire ő mosolyogva a térdére
ültette, és ugyanolyan csillogó szemekkel kezdett el játszani vele, mint pár
napja Dani. Úgy döntöttem, hogy magukra hagyom őket és elkészítem Vandának a
teáját. Kimentem a konyhába, megmelegítettem a teát és hamar a cumisüvegbe
töltöttem. Még volt Vanda gyógyszeréből pár darab, ezért még azt is tennem
kellett bele, ahogy Gábor utasította. Kimentem az üveggel együtt a nappaliba és
leültem vissza a helyemre. Attila szó nélkül az üvegért nyúlt, majd megitatta
Vandát. Éppen végeztek, amikor a lányok végre visszaértek, mondanom sem kell,
nem kis mennyiségű ruha táskával. Egyikük se volt túlzottan vásárlós kedvű nő,
de ha együtt elmentek valahova, akkor temérdek dologgal tértek haza. Bár az
utóbbi időkben, ezeknek a nagy részét szebbnél szebb babaholmik tették ki.
- Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva. - Látom ma sem
estetek túlzásba - mondtam nevetve.
- Sziasztok! - köszöntek nevetve.
- Annyi szép ruhát találtunk, hogy nem tudtuk megállni, hogy
ne vegyük meg őket - mondta Emma mosolyogva. - Te is ezt fogod mondani, ha
meglátod majd Vandán őket.
- Remélem is - mondtam mosolyogva. - Meg is mutathatod őket
- mondtam jelentőségteljesen, mire Emma bólintott, és elindult a táskákkal a
babaszoba felé.
Odasétáltam Attilához, kivettem a kezéből Vandát, és szinte
üzentem neki a tekintetemmel, hogy ideje beszélniük Timivel. Kimérten
bólintott, mire én elmosolyodtam és elindultam Vandával a szobába. Közben a
szemem sarkából láttam, hogy Timi még mindig félszegen a nappali bejáratánál
toporog.
Amint beléptem Vanda szobájába Emma azonnal becsukta
mögöttem az ajtót, és türelmetlenül nézett rám.
- Na? - kérdezte izgatottan.
- Magukra hagytam őket, hogy megbeszéljék a dolgokat -
mondtam mosolyogva. - Hogy hihették azt, hogy tartaniuk kell tőlem? - kérdeztem
döbbenten Emmától.
- Ugye, hogy igazam volt? Váltig állítottam Timinek, hogy
nem kell mitől tartaniuk, beszéljék meg a dolgokat és ha úgy érzik, nyugodtan
folytassák. Jaj, nem tudom mi lesz... Neked mit mondott Attila? Timi teljesen
belehabarodott - mondta aggódva Emma.
- Hála az égnek! - mondtam megkönnyebbülve. - Attilánál is
ugyanez a helyzet.
- Neeee! - mondta Emma döbbenten, de közben fülig ért a
szája.
- Már csak abban kell bíznunk, hogy zökkenőmentesen meg
tudják ezt beszélni - mondtam aggódva.
- Ha nem, akkor majd én gondoskodok arról, hogy minden
rendbe legyen - mondta Emma határozottan, de nevetve.
- Reméljük, hogy erre nem lesz majd szükség. Csak új nekik
ez az egész, és hirtelen nem tudták, hogy miként kezeljék a dolgot - mondtam
mosolyogva, majd végre leültem Vandával a fotelba. - Nos, hadd lássam, mit
vettetek?
Emma mosolyogva kivette a ruhákat a táskákból, majd mindet
szép sorban letette a másik fotelba.
- Igazad volt, ez mind gyönyörű. - feleltem mosolyogva.
- Igen, mind az - mondta kivirulva, majd mindet megfogta és
rátette Vanda szennyes kosarára.
Hirtelen kopogtak, mire mindketten az ajtó felé fordultunk.
Timi nyitott be félszegen, de mosolyogva.
- Kijöhettek - mondta fülig érő szájjal.
Emma egy pillanat alatt mellette termett és nevetve
átölelte. Én csak ráztam a fejem mosolyogva, majd felálltam Vandával a fotelból
és követtem az időközben kisétáló lányokat. Mire kiértem Timi már Attila
mellett volt és óvatosan átölelte őt.
Elnevettem magam, ahogy megláttam őket, mire mindenkiből
kitört a hangos nevetés. Vanda kíváncsian nézett rám, majd hozzáért az arcomhoz
és hangosan felnevetett.
- Látjátok, még Vanda is tudta, hogy minden rendben lesz -
mondtam mosolyogva, miközben megpusziltam a kis kezeit. - Viszont Daninak neked
kell elmondanod - mondtam Attilának és újra kitört belőlem a nevetés.
- Nem fogom megúszni, igaz? - kérdezte Attila mosolyogva.
- Danit ismerve, az életed végéig szekálni fog azért, mert én
előbb megtudtam, mint ő.
- Majd kiengesztelem - mondta Attila mosolyogva és
szorosabban megölelte Timit.
Elnevettem magam és én is odaléptem Emmához, hogy átöleljem
őt. Óvatosan adott egy puszit a karomban nevetgélő Vandának, majd ő is hozzám
bújt. Magamhoz öleltem és közben behunytam a szemem. Létezik ennél nagyobb
boldogság a világon? Nem válaszoltam magamnak, de nagyon jól tudtam, hogy a
családomnál szebb dolog nem létezik számomra a világon. Hamarosan rendbe jövök,
a munkába is visszatérhetek, elveszem Emmát és izgalommal várjuk majd a
következő kis csöppségünket. Minden végre olyan tökéletes, amilyennek lennie
kell.
24. fejezet
Attila és Timi nálunk maradtak ebédre, utána pedig
kellemesen elbeszélgettünk a nappaliban, amikor csengettek. Elmosolyodtam és
még mielőtt bárki is reagálhatott volna, máris az ajtóban álltam.
- Szia öcsi! - köszöntem nevetve Daninak.
- Hali bratyó! Mi a helyzet, miért rángattál ide? - kérdezte
Dani meglepetten, majd besétált a nappaliba, mire én becsuktam mögötte az
ajtót.
- Ne! - kiáltott fel Attila, mikor meglátta Danit, majd
engem, amint nevetve beléptem én is mögötte a nappaliba.
- Ezt direkt csináltad - mondta Emma hüledezve, majd gyorsan
Timi felé fordult. - Indulás, jobb ha most eltűnünk - mondta nevetve és közben
átadta Timi kezébe Vandát. - Menjünk le Vandával sétálni, máris hozom a
babakocsit.
- Mi ez az egész? - kérdezte Dani értetlenül, mire én
hangosan felnevettem, Attila pedig olyan mérgesen nézett rám, hogy még jobban
kitört belőlem a röhögés.
Emma hamar megjelent a babakocsival, beleültette Vandát és
pillantok alatt az ajtóban álltak. Timi még félszegen Attilára pillantott, majd
kitolta Vandát a lakásból. Emma még visszafordult hozzám és adott egy forró
csókot.
- A berendezés most maradjon, rendben? - mondta szigorúan,
de végig mosoly bujkált a szája szegletében.
- Rendben.
- Dani, hallottad te is? - szólt oda Daninak.
- Azt se tudom miről van szó - mondta Dani értetlenül.
- Ha lehet, ma ne törjetek össze semmit - mondta Emma
komolyan, mire Dani bólintott. - Attila, légy szíves fogd vissza őket. Múlt
hétvégén két asztalt és a fürdőajtót intézték el.
- Ma csak egy asztal lesz, jó? - mondta Dani morcosan. -
Vagy kettő, ha nem mondjátok el azonnal, hogy mi ez az egész.
Újra kitört belőlem a nevetés, mire Emma csak legyintett,
majd követte ő is Timit, én pedig becsuktam mögöttük az ajtót. Besétáltam a
nappaliba és igyekeztem megnyugodni, de amint ránéztem a mérges Attilára, és az
értetlen, ám egyre idegesebb Danira, újra elkapott a nevetés. Lassan
odasétáltam az étkezőasztalhoz és úgy döntöttem innen nézem majd végig ezt a
roppant vicces párbeszédet.
Dani rám nézett, majd Attilára, és láttam rajta, hogy nem
tudja mi ütött belénk. Engem rázott a nevetés, Attila meg legszívesebben a
pillantásával örökre elhallgatatott volna.
- Bocs - nyögtem ki nagy nehezen Attilának, mire felhúzta a
szemöldökét, de ezzel csak azt érte el, hogy még inkább nevettem.
- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod? - mondta szigorú
arccal, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan, nem az a bosszúálló típus.
Mindig jól viselte Dani és az én hülyeségeimet.
- Mondjátok már el, hogy mi van! - szólt közbe ingerülten
Dani.
Nevetve Attilára mutattam, aki az égbe emelte a tekintetét,
majd nagy nehezen megszólalt.
- A bátyánk az életével játszik. Azt próbálgatja, hogy
mekkora a türelmem.
- Hát azt próbálgathatja, mert tudjuk, hogy téged nem lehet
kihozni a sodrodból - mondta Dani elmosolyodva.
- Ketten egy ellen? - kérdezte Attila felhúzott
szemöldökkel. - Jól meggondoltátok ezt? - kérdezte egy apró mosollyal az arcán.
- Teljesen - mondtam nevetve.
- Szóval? Mi ez az egész? - terelte vissza Dani a szót a
témára.
- Dávid épp azt teszteli, hogy miként fogsz reagálni arra,
hogy ő pár órával előbb tudta meg, hogy összejöttünk Timivel.
Szinte hallottam a fejemben a képzeletbeli koppanást, ami
Dani fejében lezajlott, ahogy felfogta Attila szavait. Halványan elmosolyodott,
majd kitört belőle a nevetés.
- Na végre, hogy összejöttetek - mondta nevetve. - A vak is
láthatta, hogy miként néztek egymásra.
- Mi?! - kaptam fel a fejem hirtelen. - Te tudtad?
- Úgy tűnik a fagyi visszanyalt Dávid, és nem sikerült az
ördögi terved - mondta Dani nevetve.
Attilára néztem, aki ugyanolyan döbbenten nézett Danira, mint
én. Nem tudott megszólalni, gondolom teljesen padlót fogott ő is.
- Engem nem olyan könnyű átverni - mondta Dani nevetve, majd
hirtelen felegyenesedett és komoly arccal Attilára nézett. - Mellesleg Dávidnak
igaza van, még számolunk azért, mert nem én voltam az első.
Dani rám nézett, majd a még mindig döbbent Attilára és
elnevette magát.
- Látnotok kéne az arcotokat - mondta fuldokolva a
nevetéstől.
- Miért van az, hogy mindig a legkisebb nyer? - kérdeztem
értetlenül Attilától.
- Nem tudom, de azt hiszem ideje ezen változtatnunk - mondta
sejtelmes arccal Attila, majd felállt a kanapéról.
Értetlenül néztem rá, mert nem volt jellemző rá az, hogy
kihozzák a sodrából. Olyan dühvel indult meg Dani felé, amitől még én is
megijedtem. Dani még mindig levegő után kapkodott, de amint Attila elé lépett,
az arcára fagyott a vigyor. Attila rám nézett, majd Danira, és miután
megállapította, hogy mindketten lélegzetvisszafojtva várjuk a reakcióját, elmosolyodott.
- Úúúú! Rosszabb vagy, mint Dani - mondtam neki nevetve.
- Valami nekem is jutott az ostoba humorotokból - mondta
mosolyogva, majd kényelmesen visszaült a kanapéra.
Döbbenten néztem rá, majd egyszerre kitört mindhármunkból a
nevetés. Percekig szó nélkül nevettünk, mire Dani törte meg a csendet.
- Mit szólnátok ahhoz, ha ma este bepótolnánk a múlt heti
katasztrofális házavatót?
- De hát semmi sincs rá előkészítve - mondtam ellenkezve.
- Megoldjuk - helyeselt Attila. - Felhívom Timit, hogy
jöjjenek vissza.
- Én meg Petit és megbeszélem vele, hogy érte megyek,
miközben Vandát leviszem anyósodékhoz - mondta Dani ellentmondást nem tűrően,
és mire reagálhattam volna, már mindkettejük fülén volt a telefon.
- Hát rendben - mondtam megadóan, de csak én hallottam a
szavaimat, mert ők már elmerültek a telefonbeszélgetésekben. - Házavató, második
felvonás indul.
Emmáék hamar vissza is értek, és Dani néhány perces
győzködése után, végül Emma is beadta a derekát.
- De én is lent maradok ma anyuéknál - mondta ellentmondást
nem tűrően Emma. - Rendes házavatót úgyse tudnánk most tartani, mert az
unokatestvéreitek nem tudnának eljönni. Jankának is estélye van ma, és Gabinak
sem szóltatok. Ez túl hirtelen jött fiúk.
- Ne már Emma, jó lesz ez - mondta Dani szinte könyörgően.
- Abban biztos vagyok, csak a berendezés maradjon - felelte
Emma mosolyogva.
- Emma, nem kell lemenned a szüleidhez, gyertek át hozzám ma
éjszakára. - fordult Timi Emma felé és közben kivette Vandát a babakocsiból. -
Olyan rég tartottunk már csajos estét. Jó lesz, meglátod.
- Ez nem is rossz ötlet Timi - mondta Emma elmosolyodva. -
Akkor Dani neked csak Petiért kell elmenned.
Szinte szóhoz se jutottam, máris mindent leszerveztek. Mire
észbe kaptam Emma már Vanda holmiját pakolta és a babakosarat készítette elő.
Dani egyeztetett Petivel, Attila pedig rám várt, hogy elmenjünk bevásárolni.
Hát ez ígéretes férfi este lesz...
Emma épp Vanda szobájában volt, amikor végre el tudtam
csípni egy szóra.
- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdeztem tőle, ahogy beléptem
a szobába. Emma döbbenten felém fordult, de végül elmosolyodott.
- Persze. Nincs ezzel semmi baj. Érezzétek jól magatokat -
mondta kedvesen, majd végigsimított az arcomon. Észrevétlen behajtottam a
lábammal az ajtót és mire Emma elfordult volna tőlem, óvatosan megragadtam a
karját és magamhoz húztam. Mélyen a szemébe néztem, amiben szinte azonnal
láttam az ő vágyait is fellobbanni. Olyan szenvedélyesen csókoltam meg, hogy a
teste szinte azonnal felizzott.
- Így nehéz lesz elmennem - mondta Emma levegő után kapkodva,
amikor kivált a csókból.
- El szeretnél menni? - kérdeztem tőle sejtelmes mosollyal
az arcomon. Lassan a nyakára hajtottam a szám és érzékien végigcsókoltam. Emma óvatosan
az ajtó felé tolt, és mikor halkan nekiütköztem, az ajtó teljesen becsukódott.
Szinte azonnal az ajka után kaptam, mire ő érzékien belenyögött a csókba.
Erősen megfogtam a fenekét és magamhoz húztam őt, hogy érezze, mennyire vágyok
rá.
Nehezen elhúzta az ajkát tőlem és levegő után kapkodva az
ajkamba suttogott.
- Itt vannak a vendégek.
Egyetértően bólintottam, de közben végigsimítottam a
combját, majd finoman a fenekébe markoltam. Újra hevesen megcsókolt és a jobb
lábát a derekam köré fonta, hogy még jobban egymáshoz simuljunk. A keze a pólóm
alá tévedt, mire én elégedetten az ajkába haraptam. Úgy kapott a csókom utána,
mint aki meghal, ha nem kaphat azonnal belőle.
- Hé Dávid, ne most essetek egymásnak - kiabált Dani a
nappaliból.
Emmával egy pillanat alatt szétrebbentünk és ekkor vettem
csak észre, hogy Emma felsője az enyémmel együtt már a földön hevert.
Mosolyogva lehajoltam értük, és még mindig tűztől égve felöltöztünk. Mielőtt
kiléptem volna a szobából még egy forró csókot váltottunk, majd mosolyogva
kimentem Daniékhoz, míg Emma tovább pakolt.
- Nem bírod ki, hogy ne szólj be, igaz? - kérdeztem
szemrehányóan Danit, de közben elmosolyodtam. Reméltem, hogy jól sikerült a
színjáték, és egyikük sem jött rá, hogy mennyire igaz volt Dani beszólása.
- Lételemem az életed megkeserítése - mondta Dani nevetve. -
Na én most elmegyek Petiért, ti ketten addig vásároljatok be estére.
Attilával bólintottunk, mire Dani elköszönt Timitől és
Vandától, majd Emmához is bement a babaszobába elbúcsúzni. Hamar kiviharzott a
lakásból és magunkra maradtunk. Emma pár perc múlva csatlakozott hozzánk és
indulásra készen álltunk.
Mind az öten beültünk Attila kocsijába és elvittük Emmát és
Vandát Timihez.
- Érezzétek jól magatokat - mondtam Emmának, mikor már a ház
előtt álltunk és megöleltem őt és Vandát.
- Ti is - mondta mosolyogva Emma. - Ha lehet, ma ne törjetek
össze semmit.
- Igyekszünk majd - mondtam mosolyogva. Adtam neki egy
búcsúcsókot és elengedtem őket. Timi is elköszönt Attilától, majd együtt
felmentek a lakásba.
- Menjünk bevásárolni - mondtam Attilának, amikor
visszaültünk az autóba.
- Menjünk - helyeselt, majd beindította az autót és elindultunk.
A lakásunkhoz közeli hipermarketbe mentünk, és alaposan
telepakoltuk a bevásárlókocsit fagyasztott pizzával és alkohollal.
- Biztos, hogy kell nekünk ennyi sör és tömény alkohol? -
kérdeztem félve Attilát, mire ő csak határozottan bólintott.
- Dani a lelkemre kötötte, hogy apasszam le a kártyád -
mondta mosolyogva.
- És ennyi pizza minek? Komolyan, inkább főzök valami
normálisat. Vagy az ebédből is maradt még.
- Szerintem nem akarsz te sem részegen főzőcskézni - mondta
Attila, és közben egy rakat sós süteményt pakolt a kocsiba.
- Nem részegen gondoltam. De figyelj, beléd meg mi ütött? Mi
ez a hirtelen jött "ereszd el a hajam" hangulat?
Attila vállat vont, majd kelletlenül felelt. - Kikkel
kapcsolódjak ki, ha nem a testvéreimmel?
- Jól sejtem, hogy Timinek köszönhető a másodvirágzásod? -
kérdeztem mosolyogva.
Attila nem felelt semmit, csak mosolyogva beletett még egy
csomag ropit a kocsiba, majd a pénztár felé vette az irányt.
Még mindig döbbenten, de követtem Attilát, és közben nagyot
sóhajtottam. Mi lesz még itt ma este? Azt hiszem Dani és Peti ma is formában
lesznek, és úgy tűnik Attila is elengedni készül magát. Csak bíztam abban, hogy
ennek az estének nem lesz tragédia a vége. A biztonság kedvéért a pénztár
mellett található kis pultról leemeltem két darab hibajavítót. Attila kérdőn nézett rám, mire én csak
mosolyogva a fejemet ráztam és beletettem a két kis tégelyt a bevásárlókocsiba.
25. fejezet
Már javában kipakoltuk a vásárolt holmikat a kocsiból és
sültek a pizzák, mire Daniék megjöttek.
- Ahoj! - köszönt Dani vigyorogva, mikor Petivel együtt
beléptek a lakásba.
- Hali Peti - köszöntöttem, majd elé sétáltam és átöleltem.
- Szia Dávid! Szia Attila! - köszöntött minket.
- Sziasztok fiúk - szólt Attila is, majd kezet fogott
Petivel.
Dani céltudatosan a Hi-Fi felé vette az irányt és azonnal
megadta az alaphangulatot a zenével. Nem sok ember lakott még a házban, ezért
nem kellett tartanunk a haragos szomszédoktól. Szinte üvöltött a zene, de még
éppen hallottuk egymás szavát.
- Nos akkor alapozzunk! - mondta nevetve Dani, majd bement a
konyhába és négy üveg jéghideg sörrel tért vissza. Még szerencse, hogy
Attilával néhányat rögtön a fagyasztószekrénybe tettünk, gondolom onnan szedte
ezeket is. Koccintottunk, majd visszamentem egyedül a konyhába, hogy kivegyem a
sütőből az első adag pizzákat. A héten beszerzett új kisasztal a konyhában
roskadásig volt italokkal és tányérokkal, és mellé tettem a pizzákat is. Félve
néztem végig az asztalon és úgy döntöttem, hogy legalább az italokat átpakolom
a konyhapultra. Azt csak nem tudjuk eltörni.
- Hé, mit művelsz? - szólt rám Dani megrovóan, amint
belépett mögöttem a konyhába. - Ne oda, az ebédlőasztalra hozd őket.
Azzal nyomatékosan felkapott két üveg tömény alkoholt és
eltűnt velük a konyhából.
- El ne ejtsd őket! - kiabáltam utána, miután én is követtem
őt két üveg vodkával. Szándékosan még a pillantásommal is kerültem a Tequilás
üvegeket, pedig tudtam, hogy abból is vettünk jó párat Attilával.
- Meg is vagyunk - mondta elégedetten Dani, miután letette
az asztalra a kezéből az üvegeket. Most tudtam csak szemügyre venni őket és a
szavam is elakadt, amikor felismertem a két üveg Absinth-ot. Dani mosolyogva
végigmért és a vállamba ütött. - Félsz? - kérdezte nevetve.
- Nem lesz ennek jó vége - mondtam hüledezve.
- Dehogynem - felelte mosolyogva, majd kinyitotta a piros
Absinth-ot és kortyolt belőle. Majdnem elnevettem magam, olyan arcot vágott, de
hamar ő is elvigyorodott. - Te jössz! - mondta nevetve és a kezembe nyomta az
üveget. - Gyerünk, ne légy nyuszi!
- Meg fogsz ölni, ugye tudod? Rossz emlékek - húztam el a
szám, de végül ittam egy nagyobb kortyot az üvegből.
A tömény alkohol végigégette a torkom és a nyelőcsövem, de
nagyon kellemes volt a forróság, ami utána elöntött.
- Nézd már Attila, nélkülünk isznak! - kiabálta Peti és
máris mellettünk termett és felkapta az egyik üveg vodkát.
- Az Ouzo hol van? - kérdezte Attila, mikor csatlakozott
hozzánk.
- Szerintem még a konyhában. Menjünk és hozzuk ki mindet. A
többi pizzát is beteszem sülni - mondtam, majd már el is indultam a konyhába.
Attila és Peti utánam jöttek és míg én a pizzákat tettem be
a sütőbe, ők kivitték az összes üveget, poharat, tányért és a kész pizzákat az
ebédlőasztalra. A biztonság kedvéért beállítottam a telefonom, hogy
figyelmeztessen, ha a pizzák elkészültek. Utána zsebre tettem, majd magára
hagytam a pizzákat.
Mire visszamentem a nappaliba a fiúk már kibéreltek egy-egy
helyet a kanapén és a fotelokban. Nekem már csak az egyik fotel maradt, így
lehuppantam melléjük. Dani szorgosan iszogatta az Absinth-ot és minden korty
után a kezembe nyomta és addig nem hagyott békén, míg nem húztam meg én is az
üveget. Öt vagy hat ilyen kör után már magam vettem ki a kezéből az üveget. Az
ital kitartóan fogyott és ahogy elnéztem, Peti vodkája és Attila Ouzo-ja is
rendesen megcsappant.
Hirtelen elkezdett csipogni a telefon a zsebemben. Mérgesen
vettem ki és néztem rá.
- Ki keres ilyenkor? - kérdezte Dani felháborodva. - Mondd
meg Emmának, hogy hagyjon nyugodtan inni.
- Ne szórakozz Dani, nem hív senki. Ez az ébresztőm -
mondtam csodálkozva.
Dani épp meghúzta az üveget, amikor nevetve kiköpte, ami a
szájában volt. Annyira nevetett, hogy leesett a fotelból és leült elé a
szőnyegre. Attila és Peti nevetve figyelték őt, én meg azt hiszem elkönyveltem
magamban, hogy Dani nem normális.
- Mi a francért akarsz te - a karórájára nézett és erősen
koncentrált a számlapra, majd feladta és mérgesen letette a kezét - szóval
miért akarsz te, nem tudom én éjjel hány órakor felkelni?
Értetlenül néztem rá, és tudtam, hogy nagyon jogos a
kérdése.
- Fogalmam sincs - tört ki belőlem a nevetés.
- Nem a pizza készült el? - kérdezte Attila kíváncsian.
- Pizza? - kérdeztem értetlenül. - Ó, de igen! De okos vagy
Attila - mondtam nevetve.
Nehezen felálltam a fotelból és elindultam a konyha felé.
Elég vicces volt, mert úgy forgott velem a világ, mintha most szálltam volna ki
a körhintából. A soha el nem fogyó úton a konyha felé eldöntöttem, hogy holnap
megfojtom Danit, amiért leitatott. Mikor végre beértem a konyhába azonnal a
sütőhöz léptem és lekapcsoltam. Nekiálltam megkeresni a kesztyűt, ami valamiért
direkt bújócskázott velem. Végül az asztal közepén megtaláltam és morcosan a
kezemre húztam.
- Rossz kesztyű! Hát szabad így elbújni apu elől? -
kérdeztem tőle, mire is kitört belőlem a nevetés, amikor rájöttem, hogy a
konyhakesztyűvel diskurálok.
Olyan lassú volt a világ és nem is értettem, hogy miért.
Mintha egy örökkévalóság lett volna, mire szép lassan kivettem a pizzákat a
sütőből. Elégedetten kihúztam magam, mikor megállapítottam, hogy nem égettem
meg magam. Elindultam vissza a nappaliba és közben nem tudtam eltűntetni a
vigyort az arcomról.
- Hát te minek örülsz ennyire? - kérdezte Peti röhögve, aki
időközben csatlakozott Dani mellé a földre. Attila még kitartóan terült el a
kanapén, de látszólag már ő is messze volt a józanság állapotától.
- Dávid, hahó, mi ez a nagy vigyor? - kérdezte Attila komoly
arccal, de részegen inkább viccesnek hatott ez is.
- Nem égettem meg magam a pizzákkal - feleltem büszkén.
- Wow! - kiáltotta elismerően Dani. - És ezért magaddal hoztad
emlékbe a kesztyűt? - kérdezte nevetve.
Lenéztem a kezemre és elnevettem magam, mert tényleg rajtam
volt még a kesztyű. Röhögve levágtam a földre, majd lehuppantam vissza a fotelembe
és kikaptam Dani kezéből az üveget.
- Hé! Add vissza! - mondta követelőzően. - Hozz magadnak
másikat!
- Ej, de követelőző lett valaki - mondtam nevetve, és csak
azért sem adtam vissza az üveget, hanem alaposan meghúztam. Elnevettem magam
Dani morcos arca láttán, és végül visszaadtam neki. Ő mérgesen arrébb húzódott
tőlem, hogy ne érjem el őt. Attila jóízűen felnevetett, mire mind kíváncsian
ránéztünk.
- Mintha Dávid a kisautódat vette volna el, mint régen -
mondta nevetve, mire Dani morcosan felhúzta az orrát és átült Peti másik
oldalára, így Peti került hozzám közelebb.
- Hát jó - mondtam megadóan, majd felkeltem a fotelból, az
asztalhoz sétáltam és magamhoz vettem a másik üveg Absinth-ot. Visszamentem a
többiekhez és elégedetten leültem vele a helyemre. - Bi bi bííí, az enyémben
több van - mondtam Daninak és közben kiöltöttem rá a nyelvem.
- De az enyém szép érett piros, a tied meg éretlen zöld. -
mondta határozottan, mire hangosan felnevettem.
- Ugyanolyan az íze, a szín nem számít. - mondta Attila
magabiztosan.
- Nem hiszek neked - mondta határozottan Dani.
- Próbáljuk ki - mondtam eltökélten és meghúztam a kezemben
levő üveget, mire Dani is így tett a sajátjával. Petin keresztülhajolva üveget
cseréltünk és ittunk a másik üvegből is.
- Igazad van Attila - mondta Dani csodálkozva. - De ezt már
nem kapod vissza Dávid - mondta nevetve, azzal újra ivott egyet.
- Én is, én is! - mondta Peti, majd a Dani kezében levő
üvegért nyúlt. Dani kelletlenül a kezébe nyomta, majd elnevette magát, amikor
Peti majdnem kiköpte a kortyot, ami a szájában volt.
- Hé, ez nem bébi-papi kisöreg, ez komoly férfi pia! -
mondta Attila szemrehányóan. - Tessék szépen lenyelni!
Elnevettük magunkat Danival, mire Peti engedelmesen megivott
egy nagyobb kortyot a zöld Absinth-ból. Az arca roppant vicces volt. Annyira
nevettem, hogy végül én is leültem melléjük a szőnyegre. Hátrébb toltam a
fotelt és kényelmesen elterpeszkedtünk. Attila is gondolt egyet, és végül ő is
leült közénk.
- Ennél lejjebb már úgyse kerülhetünk - mondta nevetve Dani
és közben visszavette az üvegét Petitől. - Gyerünk, igyunk gyorsan, hogy legyen
üres üvegünk üvegezni.
- Dedóba vagy öcsi? - kérdezte Attila nevetve. - Az a
kislányok játéka.
- Nem kell ahhoz üveg - mondtam nevetve és közben letettem
az enyémet magam elé a földre. - Felelsz vagy mersz? Ha passzolunk, akkor 3
korty Absinth-ot kell egy húzóra meginni.
- Nem vagy még elég részeg így is? - kérdezte Attila
nevetve. - Te mindent passzolni fogsz, szóval reggelre mehetünk veled a
detoxba, és ezzel meg is van a holnapi címlap sztori.
- Ez nem igaz! - mondtam felháborodva.
- De igen, Attilának igaza van - ellenkezett Dani. - Mikor
gyerekként játszottuk ezt, te mindig passzoltál.
- Most nem fogok egyet sem! - mondtam határozottan.
- Fogadjunk? - kérdezte gonosz vigyorral az arcán Dani.
- Rendben, fogadjunk - vágtam rá meggondolatlanul. - Miben
is?
- Ha egyet is el mersz passzolni, akkor teljesen szabad
kezet kapok majd a legénybúcsúd szervezésében.
- Nem lesz legénybúcsúm! - vágtam rá ellenkezést nem tűrően.
- Ezt nem te döntöd el - mondta Attila nevetve.
- Nos? Állod a fogadást? - kérdezte Dani elégedett mosollyal
az arcán.
- Állom - vágtam rá és kezet fogtam vele. - De ha én nyerek,
akkor eszedbe sem juthat legénybúcsút szervezni. Én fogom majd egyszer a tiéd
megszervezni.
- Rendben - mondta Dani nevetve.
- Akkor kezdjük! De tényleg kell egy üres üveg - mondta Peti
nevetve. Azzal lehúzta azt a kevés vodkát, ami még az üvegében volt, majd
letette elénk középre. - Én kezdek és akit
pörgetünk, attól kérdezünk. Ha nem passzol, ő folytatja.
Mindhárman bólintottunk, mire Peti megdörzsölte a tenyerét,
és mint aki épp nyert a lottón, olyan vigyorral az arcán megpörgette az üveget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése