Sziasztok!
Itt is van a folytatás. :) Jó szórakozást hozzá :)
Morwen
26. fejezet
Az üveg csak pörgött és pörgött, míg végül szép lassan
megállt Daninál. Peti felnevetett, majd vigyorogva Danira nézett.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek - mondta határozottan Dani és kihúzta magát.
Attilával hangosan felnevettünk, miközben Peti gondolkodva végignézett a
lakásban.
- Fogadjunk, hogy nem mered lekiabálni az erkélyről, hogy
szerelmes vagy Ricky Martinba - mondta nevetve Peti.
- Ez gonosz húzás volt - mondta mérgesen Dani. - De egye
fene, már úgyis mindenki alszik.
Dani lassan felkelt a földről és bizonytalanul elindult az
erkély felé. Mi nevetve követtük, mert hallani akartuk a vallomását.
Óvatosan körbetekintett a sötét városon, majd teli torokból
elüvöltötte magát.
- Szerelmes vagyok Ricky Martinba!
Az egész környék visszhangzott az ordításától és a mi hangos
röhögésünktől.
- Akkor egészségedre, de kussolj! - kiáltotta a szembe lévő
társasház erkélyéről valaki.
Mi majd meg szakadtunk a nevetéstől és alig bírtunk
visszamenni a lakásba. Nagy nehezen visszabotladoztunk a nappali közepére és a
röhögéstől sírva eldőltem Petivel együtt a földön. Attila még mindig az erkélyajtót
támasztotta, de az ő könnyei is folytak. Dani is nevetett, de büszkén kihúzta
magát és leült mellénk a földre. Petivel nagy nehezen felültünk és nekidőltünk
a mögöttünk lévő foteloknak. Attila is csatlakozott hozzánk, és még mindig
mosolyogva meghúzta az üvegét.
- Hé, csak akkor ihatsz, ha passzolsz - mondta Peti
szemrehányóan.
- De én most vagyok szomjas - felelte Attila nevetve.
- És akkor velem mi lesz? - kérdeztem döbbenten. - Nem
passzolhatok, reggelre ki fogok tikkadni.
- Bármit ihatunk, de az Absinth az a büntetés - mondta Dani
gonosz vigyorral az arcán.
- Az nem büntetés - mondtam ellenkezve.
- Neked, aki már matt részeg, biztosan nem - mondta Peti
nevetve.
- Na, elég a vitából, én pörgetek - mondta elégedetten Dani
és már meg is forgatta az üveget. - Franc! - kiabálta, mikor az üveg Attilánál
állt meg.
- Ennyire szeretsz? - horkant fel nevetve Attila.
- Dávidot akarom megszívatni - mondta mérgesen Dani.
- Ne aggódj, fiatal még az éjszaka - mondta Peti és közben
megveregette Dani vállát.
- Na jó. Attila, felelsz vagy mersz?
- Felelek - mondta magabiztosan Attila.
- Rendben. Lássuk csak! - mondta elgondolkozva és közben a
mutatóujjával megtámasztotta az állát. - Hány nővel volt eddig életedben
dolgod? - kérdezte mosolyogva Dani.
- Ez gonosz kérdés! - mondta Attila felháborodva.
- Válaszolsz vagy passzolsz? - kérdezte nevetve Dani.
- Válaszolok - mondta kelletlenül Attila. - Hat.
- Neee! - mondtam elhűlve. - Timivel együtt?
- Timi? Már ő is megvolt? - kérdezte Dani nevetve.
- Timi? - fordult felénk értetlenül Peti. - Az a Timi? A
nővérem barátnője?
- Nézd már, Petike le van maradva - mondta nevetve Dani.
- Téma lezárva, én pörgetek - mondta határozottan Attila és
miközben megpörgette az üveget rám nézett. - Most már két ellenséged van a
körben Dávid - felelte gonosz vigyorral az arcán.
Ahogy egyre lassult az üveg és egyre magabiztosabban pördült
felém, Attila arcán a vigyor egyre csak szélesedett. Mikor az üveg határozottan
megállt előttem, a vigyor teljesen elterült az arcán.
- Dávid - mondta vészjóslóan. - Felelsz vagy mersz?
- Felelek - mondtam magabiztosan. Elnézve Attila arcát
jobbnak láttam a kevésbé veszélyes opciót választani.
- Mennyi volt a legtöbb, amit egy éjszaka bírtál?
- Ez nem volt szép Attila - mondtam felháborodva.
- Passzolsz? - kérdezte felcsillanó szemmel Dani.
- Nem! - vágtam rá. - De nem tudom a választ, nem számoltam.
- Ne hazudj! - mondta Peti felháborodva. - Valamennyire csak
sejted.
- Talán - mondtam bizonytalanul és megpróbáltam felidézni az
Emmával közös éjszakánkat, amikor még a másik lakásban laktunk és a kanapén
aludtunk el utána. - 5 vagy 6, de nem tudom biztosan.
- Hoppá - mondta elismerően Dani. - És ki volt a szerencsés
nő? - kérdezte nevetve.
- Ez már nem tartozik Attila kérdéséhez - feleltem nevetve,
majd az üvegért nyúltam. - Én jövök.
Olyan erővel pörgettem meg az üveget, hogy az majdnem
kirepült középről. Nagyon sokára lassult le, de végül határozottan megállt
Attila előtt.
- Visszavágó! - mondtam mosolyogva. - Felelsz vagy mersz?
- Felelek!
- Remek. A kérdés ugyanaz, mint nekem volt.
- 4 - felelte Attila határozottan, mire elmosolyodtam, ő
pedig gondolkodás nélkül megpörgette az üveget, közben pedig kortyolt egyet az
üvegéből.
A mozdulatára én is megszomjaztam, azért felkaptam az üveg
Absinth-ot és alaposan meghúztam.
Az üveg végül megállt Petinél, mire Attila mosolyogva
ránézett.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek - mondta határozottan Peti.
- Rendben - felelte nevetve Attila. - Fogadjunk, hogy nem
mered felhívni a pizzást és randira hívni azt az ember, aki felveszi, legyen az
férfi, vagy nő.
Dani és én hangosan felnevettünk, mire Peti magához vette az
üvegét és alaposan meghúzta. Kinyújtotta a kezét Attilának, aki kérdőn nézett
rá.
- Nem fogom a saját kártyám terhelni a hívással - mondta
felháborodottan, mire Dani és én még hangosabban röhögtünk.
Attila kelletlenül odaadta a telefonját Petinek, aki azonnal
tárcsázta az Attila telefonjában levő telefonszámot.
- Halló! - köszönt Peti mély és csábító hangon. - Bébi, van
kedved egy forró éjszakai találkára? Még most, azonnal! Igen! Nem viccelek,
akarlak bébi - búgta a telefonba, majd hirtelen nevetve visszaadta Attila
kezébe a telefont. - Letette.
Dani és én a földön feküdtünk már a nevetéstől, és
egyszerűen nem bírtuk abbahagyni.
- Üljetek fel, mert én jövök - mondta Peti kajánul
vigyorogva és már pörgette is az üveget, mire felültünk. - A változatosság
kedvéért megint te vagy az Dani - mondta nevetve. - Felelsz vagy mersz?
- Felelek!
- Rendben, akkor a kérdés a következő. Voltál már szerelmes
a testvéreid bármelyik barátnőjébe?
- Nem. De volt már, hogy ugyanazt szerettük Attilával -
mondta nevetve Dani. - Én jövök.
- Hé, bővebben Dani! Én nem tudok erről - mondta
felháborodva Peti, mire mind hangosan felnevettünk.
- Akkor még csak 10 éves voltam, és beleszerettem abba a
lányba, akinek Attila udvarolt - mondta Dani nevetve. - Én jövök!
Azzal megfogta az üveget és már pörgette is. Szinte
felugrott örömében, amikor engem pörgetett ki.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte tőlem olyan gonosz
vigyorral az arcán, hogy azt hittem, maga az ördög bújt belé.
- Felelek - mondtam mosolyogva.
- Mit is kérdezzek? - kérdezte magától elgondolkodva. - Hány
barátnőd csalt meg eddig téged?
Ahogy feltette a kérdést, azonnal elöntött a düh és a harag.
Olyan izzó tekintettel néztem Danira, hogy még ő maga is hátrahőkölt.
Szédelegve és mérgesen talpra álltam és az Absinth-os üvegért nyúltam.
- Szervezheted a legénybúcsúm - mondtam nyersen és élettelen
hangon. - Passz! - kiabáltam az orra elé magamból kikelve.
Alaposan meghúztam az üveget, ami minden bizonnyal több
volt, mint három korty. Dühösen hátat fordítottam nekik, és egész testemben
remegve átmentem az ebédlőasztalhoz, majd leültem, gondosan kortyolgatva közben
az italt.
27. fejezet
Az egész üveg remegett a kezemben, mert teljesen magába
szippantott a düh. Emmán kívül senkinek sem mondtam el, hogy Enikő megcsalt és
talán nem tőlem várta a kisbabánkat. A kisbabánk, aki meghalt... Most, hogy
Emmával újra babát vártunk, szinte minden nap élt bennem a rettegés, hogy
nehogy valami bajuk legyen. Azt egyszerűen nem bírtam volna elviselni.
A szemem sarkából láttam, hogy mindhárman felkelnek a földről
és óvatosan hozzám sétálnak.
- Dani most ne! - szólt oda Peti Daninak. - Hozzá ne érj!
Tudod mi történt múlt héten! Ne kockáztass.
- Ssh, nyugi Peti, nem lesz baj - mondta Dani csitítóan,
majd közelebb lépett hozzám, de gondosan került bármilyen heves mozdulatot,
mintha időzített bomba lennék. Dehogy vagyok az, csak magamba zuhantam és ki
akartam űzni a fejemből ezt az emléket. Miért is hiszik ezt? Hirtelen eszembe
jutott, amit Peti mondott. Igen, múlt héten valóban kiszámíthatatlan voltam.
Dani lassan elém sétált és leguggolt előttem. Láttam, hogy
nagyon egyensúlyoznia kell, nehogy seggre üljön, de erőt vett magán és nem dőlt
el. Óvatosan kivette a kezemből az üveget, amit olyan görcsösen szorítottam,
hogy csoda volt, hogy nem tört el. Hátranyújtotta Attilának, aki készségesen
megfogta és visszavitte a nappali közepére, és letette a többi üveg mellé a
földre.
- Dávid. Nekünk elmondhatod - mondta kedvesen. - Játékon
kívül, ez most nem számít. A testvéreid vagyunk - mondta kedvesen, majd Petire
nézett. - És Peti is olyan már, mintha ő is az öcséd lenne. Bízhatsz bennünk.
Köztünk marad.
Könnyes szemmel ránéztem, de nem tudtam felelni. Nem ment.
Csak folytak a könnyeim és rázkódtam a sírástól. Dani óvatosan hozzámért, és
mikor látta, hogy nem fogom ellökni, felállt és szorosan átölelt. Én pedig csak
sírtam a vállain, mint egy kisgyerek. Az akkori régi csalódás, most kegyetlenül
marta a szívemet. Dani olyan erővel tépte fel a sebet, hogy most döbbentem csak
rá, hogy nem dolgoztam fel Enikő akkori szavait. Annyira gyászoltam azt a
kisbabát, annyira szerettem, de ő talán nem is hozzám tartozott. És Dani, és
Attila? Őket is megviselte az, ami akkor történt. Én pedig még el sem mondtam
nekik, az igazat. Szégyelltem... Igen, nagyon szégyelltem, hogy Enikő megcsalt.
Nem voltam elég jó neki. Talán ezért is akarok mindig bizonyítani Emmának.
Attila és Peti és mellénk sétáltak és átöleltek minket.
Senki nem szólt semmit, csak csendben várták, míg a lélegzetem alaphelyzetbe
vissza nem áll és meg nem nyugszok. Mikor ez végre megtörtént, elengedtek engem
és Danit, mire Dani átkarolt és a kanapéhoz vezetett. Mint egy robot, úgy
mozogtam mellette, de engedelmesen lépdeltem vele, míg le nem ültünk a
kanapéra. Dani mellém ült, Attila és Peti pedig velünk szembe a fotelokba
helyezkedtek el.
- Azt hittük, hogy minden rendben van közted és Emma közt -
mondta döbbenten Dani.
Hirtelen felkaptam a fejem, és értetlenül néztem rá. Emma?
Hogy hiheti azt, hogy Emma megcsalt? Köztünk minden rendben van. Vagy Dani
esetleg tud valamiről? Nem, nem, Dani téved.
- Mi? Emma? Ő sose tenne ilyet - mondtam magabiztosan. De
hirtelen eszembe jutott, hogy Enikőben is bíztam valamikor, pedig nem kellett
volna. De Emma nem Enikő, nem hasonlíthatom hozzá.
- Nem értem, akkor mégis ki? És miért borultál ki miatta, ha
ez már egy régi ügy? - kérdezte Attila értetlenül.
Nem bírtam felelni, csak némán néztem rá, de nem álltak
össze a szavak a számban. Úgy éreztem, hogy ha kimondom, akkor végleg ténnyé
válik az akkor csak bizonytalannak tűnő lehetőség, hogy nem az én gyermekem
várta Enikő.
- Dávid - mondta kérlelően Dani. - Ki volt az?
- Enikő - mondtam ki végül a nevet, amit talán már sose
akartam a számra venni.
- Mi? De hát vele lezártátok. Akkor mégis miért akadtál most
ki emiatt? - kérdezte Peti értetlenül.
- Még mindig szereted? - kérdezte döbbenten Dani.
- Nem, dehogy. Nem, nem ezért, hanem... - elharaptam a
mondatot, majd nagy levegőt vettem és végül kimondtam. - Nem biztos, hogy tőlem
várta a babát.
Éreztem, ahogy a szobában megfagy a levegő és szinte hallottam,
ahogy a fogaskerekek a helyükre kattannak a körülöttem ülő illuminált fejekben.
Mióta kisírtam magam, mintha kicsit józanabbnak éreztem volna magam, és úgy
látom, hogy a fiúk is kicsit magukhoz tértek.
- Ne! - mondta Dani elképedve. - Ezt nem hiszem el! - tette
hozzá dühösen. - Hogy volt képes ezt tenni?! Miközben ott volt neked Emma és
Vanda?!
- Ezt sose hittem volna - mondta döbbenten Attila.
- Én sem - mondtam összetörten.
- Mióta tudod ezt? - kérdezte Attila hirtelen.
- Miután megismertem Vandát és szakítottam Enikővel, akkor
vágta a fejemhez, mert azt hitte megcsaltam és úgy lett Vanda.
- De hát akkor lehet, hogy csak bosszúból mondta ezt - szólt
közbe reménykedve Peti.
- Nem, ezt megbeszéltük. Ő maga sem tudta, hogy én voltam-e
az apa. Végiggondolva, hogy mindig vigyáztunk...
- Ezt sosem gondoltam volna róla - hüledezett Attila. - Majd
10 évig vele voltál és képes volt így elbánni veled?
- Igen, képes volt ezzel 10 évet a nullával egyenlővé tenni
- mondtam keserűen.
- Miért nem mondtad ezt el nekünk? - kérdezte döbbenten
Dani.
- Nem tudom... Szégyelltem - mondtam ki végül, majd a
kezembe temettem az arcom.
- De Dávid, nincs mit. Te mindent megtettél Enikőért, nagyon
szeretted őt - mondta Attila magabiztosan.
- Ez így igaz - folytatta Dani. - Amit tett, arra akkor
sincs mentség, ha hibáztál is vele bármiben. Nem volt joga ezt hazudni, vagy
csak eltitkolni annak a lehetőségét, hogy nem te voltál a gyermekének az apja.
- Ebben igazuk van a fiúknak - helyeselt Peti. - Nem
ismertem a csajt, de ezek szerint jobb is. Emma soha nem tenne ilyet veled, ezt
ne felejtsd el.
- Tudom - mondtam elmosolyodva. Emma volt a mindenem és
bíztam benne és a szerelmében annyira, hogy tudjam, Petinek igaza van.
- Tényleg, Emma tud erről? - kérdezte Dani kíváncsian.
- Igen, tudja - mondtam keserűen. Még csak emlékezni sem
akartam arra a beszélgetésre, amikor ostoba módjára kérdőre vontam őt, de biztos
voltam abban, hogy a fiúk ezt is ki fogják szedni belőlem. Nagyot sóhajtottam,
mert úgy éreztem, hogy ez az este a vallomásokról fog szólni.
- És mit szólt hozzá? - kérdezte Peti döbbenten.
- Kiakadt, mert kérdőre vontam.
- Micsoda? - fakadt ki Dani. - Elment az eszed? És ezek után
megbocsátott neked?
Bólintottam egyet, mire Peti a fejét rázva, hitetlenül
nézett rám.
- Nem normális a nővérem, hogy egy ilyet megúsztál.
- Csak szerelmes - felelte mosolyogva Attila.
- Én pedig meg sem érdemlem őt - fakadtam ki keserűen. Való
igaz. Ma se értettem, hogy egy olyan ballépést miként tudott Emma elfeledni.
Egyáltalán nem érdemeltem meg a bocsánatát, ezt csak most tudtam igazán
felfogni.
- A szerelem nagy úr, emlékszel Dávid? - kérdezte Attila
mosolyogva. - Még te magad mondtad ezt nekem ma.
- Igen - feleltem megadóan.
- Ne emészd magad ezen. - mondta Dani vigasztalóan. - Vége!
Nem tudsz rajta változtatni. Itt van neked Emma, akit hamarosan elveszel, itt
van a kislányod és hamarosan jön a következő baba is.
Elmosolyodtam és rájöttem, hogy Daninak igaza van.
Bólintottam, mire átkarolt és elnevette magát.
- De most, hogy kisírta magát a kisfiú, folytatódhat a
játék! Én akarom azt a legénybúcsút, szóval kösd fel a gatyád! - mondta
nevetve, majd vállamba bokszolt.
Attilával és Petivel együtt felnevettünk és újra leültünk a
földre és mosolyogva vártam Dani kérdését. Jó volt végre kiadni magamból ezt a
rejtett feszültséget. Talán könnyebb lesz ezután a ránk váró, már csak alig 6
hónap.
28. fejezet
Dani szemei csak úgy csillogtak az izgalomtól, és láttam
rajta, hogy viszonylag hamar túltette magát a történteken. De talán csak amiatt
lett ilyen, hogy mindannyiunk figyelmét, főként az enyémet, elterelje a
témáról.
- Szóval, Dávid, ott tartottunk, hogy felelsz - mondta Dani
mosolyogva. - Mi volt a kedvenc, legextrémebb helyszíned és kivel? - kérdezte
olyan kaján vigyorral az arcán, hogy még én is elnevetettem magam.
Attila csak a szemeit forgatta, Peti pedig a nevetéstől alig
kapott levegőt.
Elmosolyodtam, majd a mellettem levő Absinth-os üvegért
nyúltam.
- Ne már, egy ilyen ajándék kérdést passzolsz? - mondta Peti
csalódottan. - Várj, kitalálom! - folytatta vigyorogva. - Ez a nővéremmel
történt.
Elnevettem magam, majd Danira néztem. - Szeretném, ha
megszerveznéd a legénybúcsúmat, de ragaszkodok ahhoz, hogy Attila féken
tartson.
Dani kajánul elmosolyodott, mire Attila felnevetett.
- Miből gondolod, hogy szeretném őt féken tartani? -
kérdezte Attila komoly arccal, de még részegen is láttam a szája szegletében
bujkáló mosolyt.
Mosolyogva Attilára néztem, aki végül elnevette magát, majd
úgy folytatta. - Igyekszek majd minden tőlem telhetőt megtenni, hogy egy sztriptíz
táncost se hívjon majd meg.
Döbbenten néztem Danira, aki mérgesen Attila vállába
bokszolt. - Ne add ki a szigorúan bizalmas infókat - mondta, de végül elnevette
magát.
- Tényleg, eldöntöttétek már, hogy pontosan melyik nap lesz
az esküvő? Csak annyit tudunk eddig, hogy november végén, vagy december elején
lesz - kérdezte Attila kíváncsian.
- Janka hétfőn meglátogat minket és akkor lefixáljuk vele a
pontos programot. Még mi sem tudjuk, hogy melyik szombatra tudta elintézni a vár
bérlését.
- Remek! Amint megvan az időpont, szólsz nekem - mondta
ellentmondást nem tűrően Dani.
- Jaj, hagyjuk most az esküvőt, gyerünk, igyunk tovább! -
mondta mérgesen Peti és közben kikapta a kezemből az Absinth-ot és alaposan
meghúzta.
Danival és Attilával hangosan felnevettünk, mire ő
vigyorogva visszaadta a kezembe az üveget.
- Mi van? - kérdezte nevetve. - Alapozni kell arra a
legénybúcsúra.
- Ez igaz, de én éhen halok - mondta Dani komoly arccal,
majd felkelt a földről.
- Helyes, együnk! - mondta Peti és a kezét nyújtotta
Daninak. Dani elhúzta a száját, de végül megfogta Peti kezét és megpróbálta
felhúzni őt a földről, aminek csak az lett az eredménye, hogy Peti fel is kelt
a földről, de ugyanabban a pillanatban el is estek mindketten. Attilával majd
megszakadtunk a nevetéstől, miközben Peti és Dani szidva a másikat, püfölték
egymást a földön.
- Hé, álljatok le - mondtam nekik két nevetés közt szóhoz
jutva, de amint láttam, hogy Peti jobb horga célba talált, újra kitört belőlem
a nevetés.
Attilának volt annyi lélekjelenléte, hogy közelebb mászott a
fiúkhoz, de ahelyett, hogy szétszedte volna őket, ő is kapott egy öklöst Danitól.
A hasam fogtam a nevetéstől és egyszerűen nem bírtam
megmozdulni és szétszedni őket. Gondoltam, hogy nagyfiúk már, majd elintézik.
Legalább tíz percig püfölték még egymást, de már ők is sírtak a nevetéstől.
Mikor végre abbahagyták, nagy nehezen mind felkeltünk a földről és ekkor tudtam
csak végignézni rajtuk. Mint akik háborúból érkeztek, úgy néztek ki. Peti szeme
alatt egy óriási lila folt volt, Dani orra véres volt, Attila arca pedig
felszakadt, egy bizonyára nem gyenge ütéstől. Ahogy megtörtént a seregszemle
kitört belőlem a nevetés és görnyedezve, botladozva a konyhába indultam,
nyomomban a szedet-vetett osztaggal. A fiúk már nem értek el a konyháig,
megtámadták az asztalra kikészített pizzákat. Én kihoztam a többit a konyhából
és leültünk elpusztítani az összes pizzát.
- Hát ez meg mi? - kérdezte Dani teli szájjal, mikor az
egyik üvegért nyúlt és mögötte felfedezett valami kis tégelyt. - Neee! - mondta
nevetve, amikor felismerte a hibajavítót.
Azonnal letette a kezében tartott pizza szeletet és elindult
a nappaliba az íróasztalhoz. Felvette az asztalról a tolltartó tégelyt és mint
aki kincset talált, olyan vigyorral az arcán botladozott vissza hozzánk az
asztalhoz.
- Ne, Dani! Nincs kedvem az egész délelőttömet festegetéssel
tölteni - mondtam határozottan, mire Peti hangosan felnevetett, Attila pedig
értetlenül nézett ránk.
- De olyan cuki volt az a cica, vissza kell gyorsan
rajzolnunk a gipszedre - mondta teli vigyorral az arcán.
- Nem, nem kell! - mondtam ellentmondást nem tűrően.
Dani elmosolyodott és közelebb lépett hozzám, de én gyorsan
felpattantam a székről és kikerülve őt, visszamentem a nappaliba.
Peti és Attila összenéztek, majd elmosolyodtak és felálltak
ők is az asztalról. Lassan elindultak mindhárman felém, és addig ügyeskedtek,
míg körbe nem kerítettek. Hiába próbáltam kicselezni őket, Peti és Attila
elkaptak és leterítettek a földre. Akárhogy ellenkeztem, nem szabadultam a
szorításukból, bár annyira röhögtek, hogy nagy erőfeszítésükbe telt a földön
tartaniuk. Dani a nevetéstől rázkódva feltűrte a nadrágom a gipszemről és
remegő kézzel elkezdte kipingálni. Amikor már nem bírta tovább a nevetéstől,
átadta Petinek a filceket és ő fogott le. Mindhárman figyelték Peti készülő
rajzát, és szinte sírtak a nevetéstől, amikor Peti végzett, és átadta Attilának
a terepet. Attila erősen koncentrált, miközben a gipszemen ügyködött, amitől
még belőlem is kitört a nevetés. Mikor végre végeztek, elengedtek, én felültem
a földön és megcsodálhattam a mai friss szerzeményüket. Hát mit ne mondjak,
borzasztóbb volt, mint a múlt heti. Azon legalább, ha nagyon koncentráltam fel
tudtam fedezni egy-egy figurát, de ez egyszerűen borzalmas volt. Mintha 100
három éves gyerek esett volna neki a gipszemnek és összefirkálták volna. Még
Dani állítólagos macskáját se tudtam, még jóindulattal sem macskának nevezni.
- Hát ez fantasztikus - mondtam döbbenten, mire
mindhármukból kitört a nevetés. Én sem bírtam tovább visszafogni magam,
csatlakoztam hozzájuk. Dani felkelt a földről és visszament az asztalhoz, majd
ügyesen egyensúlyozva áthozott a nappaliba mindenkinek egy-egy üveg italt. A
kezünkbe adta, majd végignézett mind a négy üvegen.
- Közel ugyanannyi van mindben. Aki először hagyja abba az
ivást, az a vesztes és büntetést kap - mondta nevetve, majd a magasba emelte az
üveget.
Nevetve bólintottunk, mire ő leült mellénk a földre és
komoly arccal ránk nézett.
- Visszaszámlálás indul! Három! Kettő! Egy! - kiáltotta el
magát, mire a négy üveg egyszerre lendült a szánkhoz és egymáson körbejáró
tekintettel öntöttük le a torkunkon az üvegek tartalmát.
Áldottam az eget, hogy ezúttal Tequilát adott a kezembe
Dani. Az ő kezében is az volt. Gondoltam, hogy nem tartotta volna fair-nek, ha
mi ketten a 70%-os Absinth-al küzdünk, míg Peti és Attila a gyenge vodkával és
Ouzo-val versenyzik velünk.
Ahogy megfigyeltem Peti volt az, aki egész éjszaka a
legtöbbet itta, és mivel nem is bírta annyira a ivást, ő volt az első, aki
letette az üveget. Röhögve meredt maga elé, mire mi hárman majdnem
félrenyeltünk a nevetéstől. A Tequila egyre csak marta a nyelőcsövem és a
gyomrom, de nem hagytam abban. Utáltam veszíteni. Azért fohászkodtam, hogy
végre adják fel az öcséim is, mert ha sokáig folytatjuk, akkor ez a Tequila
bizony megfordul és kifelé tör majd magának utat. Levegő után kapkodva végül
Attila is letette az üveget. Ezen nem is csodálkoztam, mert nem volt igazán
edzett, nem sokszor ivott. Danival egymásra néztünk és mint akik élet-halál
harcot isznak, úgy néztünk egymás szemébe. Láttam rajta, hogy a szemei már
könnybe lábadtak, és már én is egyre homályosabban láttam.
- Fiúk, elég! Egyezzetek ki döntetlenben - szólt közbe
Attila olyan hangon, hogy alig ismertem fel. Talán még sose volt ennyire részeg
és mi tagadás, elég érdekes figura volt így.
Danival kitartóan ittunk tovább, és nem hagytuk abba. Már
mindkettőnk üvegében alig volt pár korty, de nem álltunk le. Talán itt
hibáztunk, mert éreztem, hogy egyre kevésbé fogom fel a körülöttem lévő világot.
Mikor végre az utolsó kortyot is lenyeltem győzelemittasan a magasba emeltem az
üveget. Dani pár másodperccel később végzett és ő is feltartotta az üveget.
- Döntetlen! - kiáltotta el magát nevetve.
- Nincs döntetlen - mondta szigorúan Peti és nagy nehezen
felkelt a földről és érdekes lépésekkel az ebédlőasztalhoz ment. Ott majdnem
levert pár üveget, de végül imbolyogva visszasétált hozzánk, még két üveg
Tequilával a kezében.
Ahogy az üvegre néztem, éreztem, hogy a Tequila eddig bírt a
helyén maradni. A szemem sarkából Danira pillantottam, akiből hasonló érzéseket
válthatott ki a két bontatlan üveg. Szinte egyszerre tápászkodtunk fel a
földről és egymást támogatva baktattunk a fürdő felé, szorosan a szánk elé
tartva a kezünk.
- Csak utánad - mondta Dani, mikor megálltunk a fürdőajtó
előtt.
- Nem, nem öcsi, tiéd az elsőbbség - mondtam ellenkezve, bár
minden kiejtett szó után majdnem utat tört magának az alkohol.
- Ha ti nem, majd én - lépett oda hozzánk Peti és félrelökve
mindkettőnket berontott a fürdőbe. Alig álltunk a lábunkon, így Peti
mozdulatának köszönhetően mindketten seggre ültünk a fürdő előtt. Dőltünk a röhögéstől
és közben Petit figyeltük, amint a WC felé görnyedve megszabadul a vodkájától.
- Hé, igyekezz Peti! Az enyém se érzi jól magát bent -
mondta Dani, mire hangosan felnevettünk.
Mikor Peti végre végzett, Danival nagy nehezen felkeltünk a
földről és átkaroltuk egymást.
- Menj csak - intettem neki a WC felé, mire ő megrázta a
fejét.
- Már nem kell - mondta nevetve.
- Nekem se - mondtam csodálkozva, mire elnevettük magunkat.
- Akkor menjünk és igyunk még - mondta Dani komoly arccal,
mire bólintottam és nehezen elindultunk vissza a nappaliba.
Attila a fotelben ült és üveges szemmel meredt maga elé,
mire Danival hangosan felnevettünk. Peti a mellette levőben ült és fejét
támasztva nézte a cipője orrát.
Danival lehuppantunk a földre és a két üveg bontatlan
Tequila után nyúltunk.
- Folytassuk - mondta Dani nevetve, mire koccintottunk a két
üveggel, lecsavartuk a kupakot és egyszerre emeltük a szánkhoz a őket.
29. fejezet
Reggel arra ébredtem, hogy valaki olyan erővel püföli a
fejemet, hogy mindjárt menten kettéhasad. Beletelt pár percbe, mire ki tudtam
nyitni a szemem és rájöttem, hogy senki sem püföli a fejem, csak a tegnapi
töménytelen mennyiségű alkohol dolgozik még bennem.
Nagy nehezen körülnéztem, és megállapítottam, hogy a
szobában fekszek, de fogalmam sincs, hogy miként kerültem ide. Dani mellettem
feküdt és ekkor vettem észre, hogy a derekamat karolja át és a feje túlságosan
is közel van az ágyékomhoz. Még jó, hogy nem a hasamon volt a feje, mert az már
még testvérek között is sok lenne.
Nem épp kellemes mozdulattal eltoltam a kezét magamról, majd
úgy döntöttem, hogy felkelek. Ez igencsak rossz ötlet volt, mert amint
függőleges helyzetbe kerültem, ugyanabban a pillanatban vissza is estem az
ágyra, egyenesen Danira. Ő hangosan felüvöltött, mire hallottam, egy nagy
koppanást a nappaliból, amit cifrábbnál cifrább káromkodás követett. Ezek
szerint Peti is felébredt. Dani mérgesen próbált letolni magáról, de én annyira
röhögtem, hogy meg sem bírtam mozdulni.
- Szállj már le rólam! - mondta mérgesen, mikor végre
sikerült kigurulnia alólam, de egyenesen a földre esett.
Erre már ő is felnevetett és nagy nehezen feltápászkodott a
földről és visszadőlt röhögve az ágyra.
- Szétrobban a fejem - mondta nevetve, mire én belőlem is
kitört a röhögés.
- Az enyém is - mondtam levegő után kapkodva. - Te mindenre
emlékszel?
Dani elgondolkodó fejet vágott, mire újra felnevettem
- Azt hiszem versenyt ittunk, és azt tudom, hogy Peti
vesztett - mondta grimaszolva. - De, hogy mi lett a vége, azt már nem tudom.
- Elindultunk hányni, de Peti megelőzött. Köztünk döntetlen
volt, amit nem hagytál annyiban. Végül már egyikünknek se kellett hánynia,
ezért visszamentünk az addigra már kiütött fiúkhoz, és folytattuk két bontatlan
üveg Tequilával. De hogy utána mi történt és hogy kerültünk ide, azt már én sem
tudom - mondtam nevetve, mire Daniból is kitört a nevetés. - Azt meg végképp
nem tudom hogy miért ölelgettél engem álmomban.
- Szerintem csak képzelődtél - mondta nevetve Dani, majd
tovább kémlelte a plafont. - Te! Veled is forog a szoba?
Felnéztem a plafonra és megállapítottam, hogy Dani állítása
igenis helytálló, a szoba valóban forgott körülöttünk. - Igen. Ideje lenne
megállnia, nem gondolod?
Dani nem felelt, csak felnevetett, majd nagy nehezen felült
az ágyon. Lenézett a földre, majd elkerekedett a szeme.
- Azt mondtad, hogy két üveg bontatlan Tequilával
folytattuk?
- Igen, azt. Miért? - kérdeztem csodálkozva.
- Hát mert itt a földön van két üveg, de mindkettő majdnem
üres.
- Ne! - mondtam hüledezve. - Az lehetetlen.
- Pedig de - mondta nevetve, majd az éjjeliszekrényre
pillantott. - A gipszed hogy van?
Nem érettem a kérdését, és azt pláne nem, hogy miért kérdezi
ezt.
- Mégis mi baja lenne?
- Nem tudom - mondta elgondolkodva. - Szóval?
Lenéztem a lábamra és ekkor láttam, hogy a nadrágom a
gipszemnél fel van vágva.
- Te jó ég! - mondtam döbbenten.
- Mi az? - kérdezte Dani ijedten, majd gyorsan hátrafordult,
hogy rám nézzen. Gondolom azonnal megbánta ezt, mert rögtön a fejéhez kapott és
lehunyta a szemét. Pár pillanat múlva kinyitotta őket és a gipszem fölé hajolt,
hogy alaposabban szemügyre vehesse.
- Szép - mondta komoly arccal, majd elnevette magát.
- De miért kellett szétvágni a nadrágom? - kérdeztem
értetlenül. - Erre nem is emlékszek.
- Hát szerintem ez már örök rejtély marad - mondta nevetve,
majd az ágyneműre mutatott. - Azt hiszem a gatyáddal együtt az ágynemű is a
kukában fog landolni.
Döbbenten néztem szét az ágyon és rájöttem, hogy Daninak igaza
van. Minden tele volt firkálva és hibajavítóval volt tele festve a lepedő. Úgy
tűnik, a szobában fejeztük be Danival a randalírozást.
- Emma meg fog ölni - mondtam aggódva, mire Dani nevetve a
vállamba bokszolt.
- Hát ha nem tüntetjük el a romokat, akkor esküvő helyett
négy temetés vár majd ránk.
Nehezen felültünk az ágyból, majd egymásba karolva
felálltunk. Igencsak imbolyogtunk, aminek következtében újra kitört belőlünk a
röhögés. Lassan, de biztosan elindultunk ki a szobából, és ami ekkor elénk
tárult látvány, az borzalmas volt. Az egész nappali és az ebédlő egy romhalmaz
volt. Szanaszét mindenhol üvegek és a kanapén alvó Peti mellett egy tányér
pizza is hevert a karfán. Ezek szerint miután az imént felvertük és leesett a
földre, azonnal vissza is mászott és aludt tovább. Attilát nem láttuk sehol
sem, ezért gondoltuk, hogy az egyik szobában alszik még.
- Szerintem együnk valamit, hátha attól kijózanodunk -
mondtam Daninak, mire ő bólintott és továbbra is egymást ölelve a konyhába
indultunk. Igen nehéz volt egyszerre kettőnknek beoldalazni az ajtón, de végül
sikeresen vettük ezt az akadályt is. A hűtőhöz léptünk és én kinyitottam az
ajtaját, Dani pedig megfogta és tartotta, amíg én a szabad kezemmel keresgélni
kezdtem.
- Szendvics? - kérdeztem fel sem pillantva rá.
- Tökéletes - mondta helyeslően, majd szorosabban átkarolt,
hogy ne essek el, amíg kiszedem az alapanyagokat a hűtőből.
Teljesen tele volt a két kezem, mikor végeztünk. Dani
becsukta a hűtő ajtaját, mire lassan, de biztos léptekkel az asztalhoz
sétáltunk. Sikeresen leborítottam rá mindent, majd intettem Daninak, hogy
tányért és a kenyeret tegye át a pultról az asztalra. Leültünk mindketten
kényelmesen és jóízűen nekiálltunk a reggelinknek. Lopva a fali órára
pillantottam és majdnem kiesett a falat a számból, amikor észrevettem, hogy
délután három óra elmúlt.
- Mi történt? - kérdezte Dani nevetve, miután észrevette az
iménti incidenst.
- Három óra elmúlt, és fogalmam sincs, hogy Emmáék mikor
jönnek haza. Talán már telefonáltak is ma - mondtam aggódva.
- Hát akkor nézd meg a telefonod - mondta Dani, mintha ez
lett volna a lehető legegyértelműbb megoldás a felvázolt problémára.
- Mintha tudnám, hogy merre lehet - morogtam az orrom alatt,
mire Dani hangosan felnevetett.
- Hívd fel a telefonod - mondta, miközben igyekezett
megrágni egy falatot.
- És mégis mivel? - kérdeztem mogorván. - Gondolom a te
telefonod sem éppen a zsebedben lapul.
- Eltaláltad. Akkor viszont így jártál, megszívtad - mondta
nevetve és úgy, mintha ezzel a probléma meg is lenne oldva.
Lassan befejeztük a kései reggelit, majd visszamentünk a
nappaliba, felkutatni a telefonokat. Nem pakoltunk el a konyhában magunk után,
mert úgy gondoltuk, hogy ideje felébreszteni Petit és Attilát is, és biztosak
voltunk abban, hogy ők is éhesen kelnek majd fel.
Dani rögtön a Hi-Fihez lépett, előkeresett egy CD-t, majd
elindította. Kaján vigyorral az arcán maximumra tekerte a hangerőt, mire is
felbömbölt a Rammstein nem éppen kellemes ébresztő dallama. Peti ijedten
nyitotta a ki a szemét és azonnal felült a kanapén, aminek az lett a
következménye, hogy leverte a mellette heverő pizzás tányért a kanapé
karfájáról.
Dani majd elesett a nevetéstől, és nekem is meg kellett
támaszkodnom az ebédlőasztalban. Pár perc múlva nyílt az egyik szoba ajtaja és
Attila lépett ki rajta, igencsak zilált állapotban.
- Kellemesebb ébresztő nem volt? - üvöltötte a zenét
túlharsogva.
- Nem - felelte Dani nevetve, majd végre kiegyenesedett a
nevetéstől és kikapcsolta a lejátszót. Szinte fülsiketítő volt a lakásba beálló
csend.
- Ébresztő fiúk, irány reggelizni, aztán meg takarítás van!
- mondtam ellenmondást nem tűrően, mire Peti mérgesen felhorkant.
- Ilyen másnaposan még magamat sem látom a tükörben, nem
hogy a seprűt - mondta nagyot ásítva, majd felkelt és a fürdőbe vette az
irányt.
Én már egészen jól éreztem magam és látszólag Dani is már
jobban volt, ezért lassan elkezdtük eltüntetni a nappaliban lévő káoszt.
Attila még visszament a szobába és pár perccel később már
emberi külsővel tért vissza. Beállt ő is mellénk segíteni, majd hárman
igyekeztünk elérni a lakás eredeti állapotának visszanyerését.
- Ez a te telefonod? - kérdezte Attila fél órával később,
mikor már az ebédlő rendben volt, és az egyik sarokban megtalált egy telefont.
- Igen, az enyém - mondtam és odasétáltam hozzá és kivettem
a kezéből.
Nem tévedtem, három nem fogadott hívásom volt Emmától, de
egyszerűen nem értettem, hogy miért nem ébredt fel egyikünk sem a hívásra.
Azonnal tárcsáztam őt, mire a fiúk néma csendben pakoltak tovább.
- Szia! Igen, felébredtünk. Nem, jól vagyunk, mindenki
remekül van. Igen, a lakás egyben van még. Remek, egy óra múlva kész leszünk.
Várunk titeket. Szia!
- Egy óra? - kérdezte döbbenten Peti, mikor végre kidugta az
orrát a fürdőből. Végre egészen emberi külseje lett, és talán már jobban volt ő
is. Látszólag őt viselte meg a legjobban a tegnapi éjszaka.
- Igen, úgyhogy igyekezzünk végezni - mondtam, majd lehajoltam
és felvettem a földről két üres üveget és kidobtam őket a nappaliba költöztetett
kukába.
30. fejezet
Hamarabb végeztünk, mint hittem volna. Peti és Dani úgy
döntöttek, hogy nem várják meg Emmáékat, elköszöntek tőlünk, majd Dani elvitte
Petit Érdre. Kértem őket, hogy oldják meg másképp, de Dani váltig állította,
hogy már jól van és nem lesz semmi baj. Attilával nehéz szívvel engedtük el
őket, de végül beláttuk, hogy Dani már tényleg jól volt.
Attilával fáradtan ücsörögtünk a nappaliban, és mindketten
csak magunk elé meredtünk. Azt hiszem, még én sem voltam teljesen jól. Nem
tudom meddig ültünk így, de arra kaptuk fel a fejünket, hogy nyílt a bejárati
ajtó és végre Emmáék megérkeztek.
Emma betolta a babakocsit, kivette belőle Vandát és máris
hozzánk lépett.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva és közben körülnézett a
lakásban. - Leltár?
- Szia! - mondtam mosolyogva, majd felálltam és rövid csókot
nyomtam az ajkára, majd Vandának is adtam egy puszit. - Minden egyben van.
- Remek - mondta Emma mosolyogva, majd elindult Vandával a
babaszoba felé.
Közben Timi is beljebb sétált a lakásba és Attilához lépett.
- Szia! - köszöntötte mosolyogva, majd kicsit bizonytalanul
fürkészni kezdte Attila arcát. - Jól vagy?
- Szia! - felelte mosolyogva Attila. - Persze. Csak tudod,
nem valami kíméletes testvéreim vannak.
- Hé, ebben én nem voltam benne. Peti és Dani a hunyó -
mondtam ellenkezve.
- Igaz - mondta Attila mosolyogva, majd a még mindig
zavarban lévő Timihez lépett és megcsókolta.
Én csak elmosolyodtam, majd úgy döntöttem, hogy segítek
Emmának Vandát elaltatni. Még akkor is mosolyogtam, amikor beléptem a szobába.
Egyáltalán nem volt jellemző ez sem Attilára. De nagyon úgy tűnt, hogy Timivel elengedte
magát. Aranyosak voltak együtt és örültem, hogy végre boldognak láttam az
öcsémet.
- Mi történt? - kérdezte halkan Emma, mikor meglátott. Épp a
karjában tartotta Vandát és ringatta.
- Semmi különös. Csak azt hiszem nagyon boldogok együtt -
mondtam mosolyogva, mire Emma is elmosolyodott.
- Igen, Timi nagyon odavan érte. Egész éjjel róla fecsegett
- mondta egy huncut mosollyal az arcán.
- Ez érdekes. Pedig most nagyon félszeg volt Attilával,
amikor meglátta a monokliját. Nem én voltam! - tettem hozzá nevetve, amikor
Emma szemöldöke felszaladt.
- Persze, mert még friss a kapcsolatunk - mondta Emma nagyot
sóhajtva, majd elmosolyodott. - Nagyon szépen összeillenek, remélem minden
rendben lesz.
- Én is. Átadod Vandát? - léptem oda hozzá, mire ő
készségesen felállt és átette Vandát a karomba. Nagyot nyújtózott, majd az ajtó
felé ment.
- Ti sem aludtatok az éjjel? - kérdeztem mosolyogva, mikor
láttam, hogy mennyire fáradt.
- Hát nem igazán - felelte mosolyogva, majd kilépett a
szobából és halkan becsukta az ajtót.
Vanda már egy ideje nagyon laposakat pislogott, de még
legalább fél óra volt, mire elaludt. Óvatosan visszatettem a kiságyába, majd
halkan kisétáltam a nappaliba. Döbbenten néztem szét a lakásban, mert a kanapén
ücsörgő Emmán kívül senkit sem láttam.
- Attila és Timi? - kérdeztem értetlenül és közben leültem
mellé.
- Már egy ideje elmentek. Nem akarták Vandát felverni, ezért
nem köszöntek el tőled - mondta fáradtan, majd a fejét ráhajtotta a vállamra,
mire én készségesen átöleltem. Kényelmesen hátradőltünk a kanapén és élveztük a
nyugodt pillanatot.
- Jól éreztétek magatokat? - kérdezte Emma álmosan.
- Igen. Bár a fiúk ma is kitettek magukért - mondtam
mosolyogva. - Elvesztettem a fogadást, így Dani kezébe került a legénybúcsú
megszervezése.
- Tartanom kéne ettől? - kérdezte Emma mosolyogva, de közben
végig lehunyta a szemét.
- Danit ismerve... - kezdtem félszegen. - Ne aggódj, minden
rendben lesz.
- Nem aggódok. Én sem fogom megúszni. Délután mikor Janka
felhívott, hogy holnap a 10 óra jó-e, ha átjön, hamar kikerült a telefon a
kezemből. Timivel arról kezdtek el csevegni, hogy miképp szervezzék meg a
lánybúcsút. Komolyan mondom, olyanok voltak, mint két tizenéves kislány, akik
alig várják a szülinapi partijukat - tette hozzá nevetve.
- Ismerős - feleletem nevetve. - Dani is olyan fejet vágott,
mint aki nyert a lottón. De ha már a holnapnál tartunk. Felhívom majd Gabit,
hogy most már elvállalok egy-egy fellépést és a stúdiómunkákat is tudom
folytatni. Persze csak, ha kapok sofőrt - tettem hozzá mosolyogva.
- Rendben, ahogy gondolod. És a nászúttal mi lesz? -
kérdezte Emma kíváncsian, még mindig lehunyt szemmel.
- Holnap ezt is megbeszéljük Jankával. Te hova szeretnél menni?
- Nekem egy belföldi út is megfelel. Nem tudom mennyire jó
ötlet terhesen repülni. Bár úgy tudom, hogy a 25-26. hét környékéig még
nyugodtan lehet.
- Nem akarok kockáztatni, szóval maradjunk inkább belföldön.
A baba születése után pedig ígérem, legalább két hétre elmegyünk valahova.
Talán a nászutamról nem fogok azonnal hazakívánkozni - mondtam nevetve.
Emma végre kinyitotta a szemét, a fejét nem emelte fel a
vállamról, de szúrós szemmel nézett rám.
- Azt hiszem ebben az esetben a válási papírok várnának haza
téged - mondta nevetve, mire én nevetve felemeltem őt a vállamról és magammal
szembefordítva folytattam.
- Ne aggódj, azt hiszem inkább én fogok könyörögni neked,
hogy maradjunk még pár száz hétig - súgtam az ajkaiba és elégedetten
elmosolyodtam, amikor az összes vér az arcába tódult, mert annyira kipirult.
- A gyerekek miatt, ezt végül te sem fogod annyira akarni.
- Igaz - súgtam az ajkaiba. - De talán addig is,
elkezdhetnék edzeni a nászútra, nem gondolod?
- Ez nagyon jó ötlet - mondta kéjesen az ajkaimba és közben
egy pillanatra végigsimított az ajkaival az enyémen, majd elégedetten
elmosolyodott, amikor majdnem elértem őket, ahogy utána kaptam.
- Jut is eszembe - feleltem halkan. - Tegnap valamit nem
fejeztünk be.
- Most, hogy mondod - suttogta az ajkamba. - Valami rémlik.
- Csak rémlik? - húztam fel mosolyogva a szemöldököm és
közben egy pillanatra hozzáértem az ajkaihoz.
- Igen, határozottan csak rémlik - mondta mosolyogva és
közben a kezét lassan a combomra tette, és lassan végigcsúsztatta rajta.
- Akkor ezen sürgősen változtatnunk kell - mondtam
magabiztosan, de azonnal mosolyra húzódott a szám, amint Emma keze az övemre
tévedt. - Ugye tudod, hogy most nagy bajban vagy? - kérdeztem mosolyogva az
ajkaiba, de választ nem kaptam, mert Emma finoman megcsókolt, de csak pont
annyira, hogy még őrjítőbb legyen a vágyakozás. Én sem haboztam tovább, tudtam,
hogy mi a gyenge pontja. Szenvedélyesem magamhoz öleltem és közben az ölembe
húztam. Egy halk sóhaj szakadt fel a torkából, amit én egy elégedett mosollyal
nyugtáztam. Az övem már rég kikapcsolta és olyan finoman érintett meg, hogy a
vágyat ezerszeresére szította.
A ruhái szép lassan lekerültek róla, és mikor már semmi sem
volt rajta felállt az ölemből és magával húzott, egyenesen a háló felé.
Amint beléptünk azonnal megfordult és szenvedélyesen
megcsókolt. Észre se vettem, hogy ugyanúgy mint tegnap, most is az ajtónak
támaszkodtunk, de ezúttal én voltam nekidőlve. Átkaroltam Emma derekát és az
ágy felé sétáltam fele, miközben ő levette a pólómat. Mielőtt az ágyhoz értünk
volna, ő helyet cserélt velem ezért én dőltem le elsőként rá. Ő azonnal rám mászott
és olyan forrón csókolt meg, hogy legszívesebben azonnal a lényegre tértem
volna. De most övé volt az irányítás és látszólag esélyem se lett volna ezen
változtatni.
- Szóval nem szeretnél nászútra menni? - kérdezte mikor
elszakadt az ajkaimtól. Válaszolni sem tudtam, mert azonnal a nyakamba csókolt
és őrjítő lassúsággal végig barangolta a mellkasom, lágy csókokkal elhalmozva.
- Nem értem, hogy miért hiszed, hogy nem mennék nászútra. Ha
lehetne soha nem jönnék vissza, ebben biztos lehetsz.
- Hmm - mondta kéjesen és közben a hasamat csókolta. - Ebben
nem vagyok biztos. Hisz te köztudottan utálod a semmittevést és a nyaralást.
Ahogy ezt kimondta az ajka az alsónadrágom felé tévedt. Még
így is tisztán érkeztem a forró leheletét, ami egyenesen őrjítő volt. Nem volt
ez a szexualitásunk mindennapi része, de mikor mégis oda került a dolog… Nos,
felejthetetlen volt mindkettőnk számára.
- Hidd el, a nászutunk nem semmittevéssel telne.
- Biztos vagy ebben? - kérdezte sejtelmesen. Nem kellett
látnom az arcát ahhoz, hogy tudjam, elmosolyodott.
A nadrágom kínzó lassúsággal vette le rólam, de az
alsónadrágomtól nem szabadított meg, és úgy helyezkedett vissza rám, hogy az a
kis ruhadarab most túlságosan is bosszantó volt.
Emma a mellkasomra dőlt és közben érzékien megcsókolt. Én
szorosan magamhoz öleltem és olyan tűzzel csókoltam most meg, hogy tudtam, ez
teljesen elbódította és már nem figyel oda semmire sem. Nekem pont erre volt
szükségem, hogy a kezembe vegyem az irányítást. Olyan hévvel hatoltam bele,
hogy, Emma testének remegését még én is éreztem. Megsemmisülten olvadtunk eggyé
és csak egy gondolat járt a fejemben: bárcsak ez már a nászéjszakánk lenne és
Emma örökre az én feleségem lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése