Egy új kezdet 2. - 51.-56. fejezet

Sziasztok!

És íme, megérkeztek a befejező fejezetek... Nos, remélem nem volt túl szörnyű ezt a történetet olvasni. Tudom, első történet, messze volt még az akkori stílusom a mostanitól, sőt attól még a BV is messze áll. De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy meg szeretném köszönni nektek, hogy végig kísértétek ezt a történetet is, és talán egy kicsit még élvezni is tudtátok. :)

Köszönöm! :)

És most, lássuk a történet befejezését :)

Morwen

51. fejezet

Mikor beléptünk a terembe, hangos tapsvihar és ujjongás tört ki. Emmával mosolyogva egymásra néztünk, majd a vendégeink szeretetteljes öleléseitől kísérve lassan, de végül eljutottunk az asztalunkhoz.

- Kedves vendégek! - csendült fel hirtelen Janka hangja a teremben. A zenekar mellett állt és mosolyogva nézett szét a násznépen. - Mint látjátok, a menyasszony már jól van, és örömmel tért vissza hozzánk a boldog férjjel együtt, hogy tovább ünnepeljünk. Most Emma újra elfogyasztja a vacsoráját, utána pedig folytatódik a dínom-dánom. De addig is, mind táncoljunk és szórakozzunk! - mondta Janka mosolyogva, mire a zenekar egy remek dalba kezdett. Peti azonnal odalépett Jankához és elsőként felkérte őt. Őket követte több pár is és azonnal megtelt a táncért. Mi Emmával mosolyogva leültünk, és míg Emma evett, én jókedvűen néztem a táncolókat.

Pár perccel később Dani odajött hozzánk és leült mellénk.

- Nos, milyen az első napotok házasként? - kérdezte nevetve.

- Próbáld ki és akkor megtudod - feleltem neki azonnal, mire ő elhúzta a száját.

- Majd egyszer. Most még jól érzem magam szabadon - felelte gyorsan, mire én kérdőn néztem rá. Ő értette a célzásom, de látszólag nem akart most mesélni az új lányról, aki annyira megfogta őt. Gyorsan témát is váltott - Ezt ugye nem fogod kihányni Emma? Peti mondta, hogy nem ízlett a keresztgyerkőceinknek a vacsi. Emlékezetes lagzi lesz, ha evéssel és hányással fogod tölteni az estét.

- Dani! - szóltam rá mérgesen az öcsémre. Nem értettem mi ütött belé és miért kell ezzel viccelődnie. De Emma látszólag értette a viccet. Elnevette magát, majd csípősen válaszolt Daninak.

- Szeretném, ha nem emiatt lenne emlékezetes - felelte Emma. - Ha gondolod, átadom neked az ügyeletes hányó posztját. Bár babát nem tudok a hasadba varázsolni, de alkoholt igen.

- Ha már így invitálsz, ezt nem utasíthatom vissza sógorném - felelte nevetve Dani, majd felkapott egy üveg bort az asztalról és két poharat megtöltött vele. Az egyik poharat a kezembe nyomta, a másikat pedig felvette. Koccintott velem, majd egyszerre lehúzta az egész pohár tartalmát.

- Remélem nem vetted komolyan Emma kihívását - mondtam aggódva, mire Dani csak elmosolyodott, majd újra teleöntötte a poharát.

- Ünnepelni jöttünk, vagy nem? - kérdezte mosolyogva. Az arcán hatalmas vigyor ült, de túl jól ismertem már az öcsémet, és tudtam, hogy valami baja van. Újra kérdőn néztem rá, mire ő hirtelen felpattant a székről, intett nekünk, valamit mormogott maga elé, de nem értettük, hogy mit.

- Jól van? - kérdezte Emma aggódva, mikor Dani már messze járt. Én tanácstalanul megráztam a fejem és meredten bámultam Dani után.

- Nem hinném - feleltem aggódva. Nem akartam részletezni a témát most Emmának. Reméltem, hogy Dani észnél lesz és semmi ostobaságot nem fog elkövetni.

- Azt hiszem nekem ennyi elég volt, szerintem folytatódhat az este - mondta Emma és közben letette a kezéből az evőeszközöket.

- Remek, szólok Jankának, hogy mindent ott folytatunk, ahol abbahagytuk - mondtam mosolyogva és adtam egy rövid csókot neki, majd magára hagytam, hogy megkeressem Jankát.

- Jankát nem láttad? - kérdeztem Timit, amikor összefutottam vele.

- Nem. Valami baj van?

- Ellenkezőleg. Emma evett és már jól van. Szeretné, ha folytatnánk a forgatókönyv szerint az estét - feleltem Timinek és közben észrevettem Danit, aki ezúttal most Attilával ivott valamit tőlünk nem messze. Ha jól láttam, a bort hamar leváltotta valami erősebbre. Nem igazán zavart volna, hogy iszik, ha nem ismerném már jól az öcsémet. Minden bizonnyal történt valami, amiért így viselkedik. - Figyelj Timi, megkeresnéd Jankát és átadnád neki az üzenetünket. Nekem beszélnem kell az öcséimmel.

- Persze Dávid, menj csak - mondta Timi, mire én szó nélkül magára hagytam és odaléptem Danihoz és Attilához.

- Szervusztok - köszöntem nekik mosolyogva, de közben aggódva végignéztem Danin. Attila bizonyára megláthatta ezt, mert kérdőn nézett rám. Talán ő nem vette észre, hogy nem az ünneplés van annak a hátterében, hogy Dani ilyen feltűnően jó viszonyban van ma az alkohollal. - Hogy érzitek magatokat?

- Remekül - mondta vidáman Dani, majd jól hátba vágott.

- Igen, minden nagyon jó. Emma jobban van már? - kérdezte Attila.

- Igen. Most vacsorázott újra és hamarosan folytatjuk az estét a program szerint.

- Ez remek. Örülök, hogy már jól van. Nagyon aggódtunk miatta.

- Ugyan, Emma szívős nő, különben nem lett volna olyan hülye, hogy hozzámegy a bátyánkhoz - szólt közbe Dani nevetve.

- Ugye nem fogsz berúgni a bátyánk esküvőjén? - kérdezte Attila komoly hangon Danit.

- Már nem - feleltem halkan, mire Dani újra elkezdett nevetni, majd átkarolt mindkettőnket.

- Tudjátok fiúk, nagyon hülyék vagytok - értetlenül Danira néztünk Attilával és közben összeakadt a tekintetünk. Nem értettük, hogy mi ütött az öcsénkbe. - A nők minden bánatunk okozói, ti pedig… Dávid te megnősültél ma, és Attilát meg Timit elnézve… Áh, csak egy normális ember van a családban. És azok nem ti vagytok - fejezte be mérgesen, majd legnagyobb döbbenetünkre ellökött minket magától és szó nélkül magunkra hagyott minket.

- Mi a franc ütött belé? - kérdezte értetlenül Attila.

- Azt hiszem, hogy én sejtem… - mondtam döbbenten magam elé. Hát ez fantasztikus! Dani pórul járt azzal a lánnyal és teljesen magába zuhant.

- Gondolom nő van a dologban.

- Igen, de én se tudok sokat Attila - feleltem aggódva. - Ezek szerint balul sültek el a dolgok.

- Minden bizonnyal. Remélem hamar észhez tér, mert ennek így nem lesz jó vége. Megyek és kicsit rábeszélek a lelkére. Te menj csak vissza Emmához, már biztosan vár téged - kelletlenül bólintottam, de végül magára hagytam Attilát és elindultam vissza Emmához. A szemem sarkából még láttam, hogy Attila Dani mellé lép és elkezdenek beszélgetni. Dani hevesen válaszolt valamit Attilának, de Attila higgadt maradt. Váltottak pár szót, mire úgy láttam, hogy Dani végül megnyugszik és átkarolva egymást elindultak vissza a helyükre.

- Hölgyeim és uraim - csendült fel újra Janka hangja, pont abban a pillanatban, amikor leültem Emma mellé. - Most következik az a program, ami minden esküvőnek a fénypontja. Fényképek! - suttogta titokzatosan és mosolyogva Janka.

- Fényképek? - fordultam értetlenül Emma felé. Ő nem felelt semmit, csak mosolyogva megrázta a fejét. - Én erről nem is tudtam.

- Nem is kellett tudnod róla. Csak figyelj - mondta mosolyogva. A következő pillanatban hirtelen elsötétült minden, majd a terem jobb falán megjelent egy felirat.

„ Emma és Dávid, egy elbűvölő pár”

- Erre nem számítottam - mondtam halkan, mire Emma lepisszegett. Nem értettem miért, de a következő felirat e nélkül is belém rekesztette a szót.

„Vajon mindig ilyenek voltak?”

A felirat után hirtelen két kép villant fel egymás mellett, amiken egy-egy baba volt. A jobb oldalin felismertem magam, a bal oldalin pedig minden bizonnyal Emma volt. Azt hittem, hogy végig feliratok és képek fogják váltani egymást, de legnagyobb meglepetésemre felcsendült Emma hangja a teremben. Mikor ránéztem, mosolyogva nézett rám egy mikrofonnal a kezében. Fogalmam sincs, hogy miként került hozzá és miért nem vettem észre. Biztosan Jankával szervezték ezt így.

- Most kedves vendégeink, egy kicsit jobban megismerhettek minket. Én ezt az összeállítást szántam ajándékként Dávidnak. Énekelni nem tudok, de igyekszem felvenni a versenyt Dáviddal. Bár azt a gyönyörű dalt a nyitótáncunk végén, nem lehet utánozni. Nagyon jó szórakozást kívánok mindenkinek, remélem tetszeni fog nektek ez a bemutató.

Emma letette az asztalra a mikrofont, és abban a pillanatban felcsendült a zene a teremben. Én döbbenten néztem Emmát, mire ő némán intett a fejével, hogy nézzem a kivetítést, mert lemaradok róla.

A következő képeken felváltva szerepeltünk Emmával. Minden bizonnyal anyu adta Emma kezébe a fotókat, amiket egyáltalán nem bántam. Remekül megcsinálta ezt az összevágást. A feliratok igazán szórakoztatóak voltak és a zene is jó választás volt. Néha egy-egy viccesebb fotó láttán mindenki felnevetett, de semmi bántó nem volt a képeken. Csak jót derültem ezeken és egyre jobban meghatódtam. Lassan haladtunk előre az időben, egészen napjainkig, amikor is összefonódott az életünk Emmával. A legutolsó képen Vandával hárman mosolyogtunk vissza a násznépre. Ezután elsötétült a fal és mindenki azt hitte, hogy véget ért a vetítés. De legnagyobb meglepetésemre, most egy videó következett. Emma sétált be a képbe és mosolyogva köszöntött mindenkit.

- Most, hogy végignéztétek a fotóinkat, egy olyan dolgot szeretnék megosztani veletek, amit rajtam kívül, még senki sem láthatott. Ezt elsősorban neked szánom nászajándéknak Dávid - mondta a videón Emma és elmosolyodott. Ekkor ránéztem a mellettem ülő Emmára, aki sejtelmesen elmosolyodott. - Sokat gondolkoztam azon, hogy mikor mutassam ezt meg neked. Miután megkérted a kezem, eldöntöttem, hogy ezt a videót, az esküvőnkön fogom megmutatni neked és a szeretteinknek. Tudom, hogy sokáig nem voltál még erre kész, de ma már talán boldogsággal fog elönteni az a pillanat, amit kedves barátnőm, Timi megörökített nekünk.

A döbbenetem teljes volt és nem bírtam megszólalni. Hirtelen megkerestem a tekintetemmel Timit. Amint összeakadt a tekintetünk, elmosolyodott, megrázta a fejét, és színpadiasan a tenyerével fejbe vágta magát. Én halkan felnevettem, megcsóváltam a fejem és mosolyogva Emmára néztem. Nem volt időm mondani semmit sem, mert a következő pillanatban a felvétel folytatódott.

52. fejezet

Már nem az a mosolygós Emma állt a videón előttünk. Egy csatakos, fehér kórházi ruhába öltöztetett fáradt nő nézett vissza ránk és közben egy baba sírt a háttérben

- Parancsoljon Emma - lépett be hirtelen a képbe egy orvos, a karjában a bebugyolált babával, akiből semmi sem látszott. - Itt a kislánya.

A nő lassan áttette Emma kezébe Vandát. Emma szemei azonnal felragyogtak és sírva nézte a csöppséget, aki szép lassan elcsendesedett a karjaiban.

- Itt van anyu szépségem, itt van anyuci - mondta maga elé sírva Emma. Vanda egyre csendesebb lett és édesen szipogott a karjában. - Istenem, annyira gyönyörű vagy, annyira szép vagy!

- Mi lesz a neve a lányának? - szólalt meg a háttérben az orvos.

Emma egy pillanatra felkapta a fejét, és abba az irányba nézett, ahol az orvos állhatott.

- Vanda. Vandának fogom nevezni a lányomat - mondta magabiztosan.

- A teljes nevét kell tudnom - felelte az orvos.

Emma nagyot nyelt, majd végül válaszolt.

- Dunai Vanda Emma lesz a neve - felelte összeszorult torokkal Emma.

- Dunai? Nem az édesapja nevét fogja viselni?

Egy pillanatra összeszorult a szívem, de igyekeztem visszaszorítani magamban minden rossz érzést. Timinek igaza van, nem mérgelődhetek folyton azon, amin változtatni már nem tudok. Azon az estén nem lehettem Emmával, de most mégis átélhetem azt, amikor a kislányunk a világra jött.

Tovább néztem Emmát a videón és láttam azt rajta, amit korábban Timi is említett. Egész testében megremegett és sírva válaszolt az orvosnak. Nagyon jól tudtam, hogy ezek már nem az öröm könnyei.

- Nem, a lányom az én nevemet fogja viselni - felelte Emma, majd nagyot nyelt és magához szorította Vandát.

- Emma, mutasd meg a kislányodat a kamerának, ne sajátítsd ki - mondta kedvesen Timi. Végre ő is megszólalt és láttam Emmán, hogy olyan hálával nézett ekkor Timire, ami csak megerősített abban, hogy tényleg nagyon szüksége volt rá, mert ő volt a támasza.

Emma lassan lehúzta Vanda fejéről a törülközőt, így mind megcsodálhattuk most őt. Annyira apró volt és gyönyörű. Alig pár perce születhetett, mert még nem fürdették meg. Szokás szerint azonnal odaadták Emmának, hogy a karjába fogja őt. Emma lassan a kamera felé fordította Vandát, aki nyűgösen pislogott párat, majd egyenesen a kamerába nézett.

- Istenem, de gyönyörű! - mondta meghatottan Timi. - Gyönyörű szemei vannak, pedig nem is a tieid Emma.

Emma lehunyta a szemeit és sírva bólintott, majd az állát óvatosan Vanda fejére tette.

- Tudom - mondta sírva Emma. - Az ő szemeit örökölte. Az övéit - tette hozzá egyre jobban sírva.

- Timi kérlek, kapcsold ki a kamerát - szólalt meg Emma pár másodperc múlva.

- Nem Emma, most nem kapcsolom ki. Ez egy olyan pillanat, ami soha többé nem fog megismétlődni. Akármennyire fáj is most, életed legszebb napja ez. Ma édesanya lettél. Itt tartod a kezedben azt a csodát, akit te és Dávid teremtettetek. Talán ma még úgy tűnik, hogy soha nem fog mellettetek lenni, de egyszer talán szeretnéd neki megmutatni az első felvételeket, amik a lányotokról készültek. És itt most van lehetőséged üzenni neki.

- Timi, ne… - mondta Emma elakadó hanggal. Látszott rajta, hogy nagyon kimerült és borzasztóan szenved.

- De igen, Emma, most bármit mondhatsz. Ha azt szeretnéd, akkor erről a felvételről soha nem beszélünk majd senkinek, de hidd el, 20 év múlva te is boldogan fogod megnézni. Rajta! Mondd el azt, amit most érzel! Üzenj Dávidnak is.

Emma mély levegőt vett és lehunyta a szemét.

- Miért csinálod ezt Timi? - kérdezte a kicsorduló könnyeivel Emma.

- Pontosan tudod azt te Emma - felelte kedvesen Timi, mire Emma arcán átsuhant egy halvány mosoly.

- Ami most bennem van, az… - kezdte Emma, de azonnal el is akadt a szava. A szemeit továbbra sem nyitotta ki, de a könnyei tovább folytak, az enyéimmel együtt. - Majd megszakad a szívem a bánattól, de közben boldog is vagyok, mert a kislányunkat végre a kezemben tarthatom. Soha nem tudtam őt elfelejteni Timi… De nem is akartam… Ma, miután megszületett a kislányom, már biztos vagyok abban, hogy Dávid örökre az életem része marad. Amikor a szemeibe nézek a mosolygó édesapját látom magam előtt, aki tudom, hogy ugyanolyan boldogan és büszkén nézne Vandára, mint most én. Azt hittem, hogy ha a kislányunk megszületik, akkor majd rá fogok koncentrálni és egyszer majd el fogom felejteni Dávidot. De mikor először megláttam őt… Eszembe jutott az, hogy milyen szerelemben fogant… És most újra a szívem marja az a mérhetetlen szerelem, amit iránta éreztem… - egy pillanatra elakad Emma szava és nagyot nyelve folytatta, de továbbra sem nyitotta ki a szemét. - Ha te nem lettél volna mellettem Timi, nem tudom, hogy miként éltem volna túl ezt a 8 hónapot. Dávid nélkül halott lettem és most is az vagyok. Létezem ugyan, és létezni fogok a lányomért… Szeretetben és békében fogom őt egyedül felnevelni… De szeretni mást… Képtelen leszek. Túl mély nyomott hagyott bennem - mondta zokogva Emma. - De itt hagyott maga mögött egy angyalt, akire úgy fogok vigyázni, mint az életemre. Egyszer bemutatom majd a kislányának - ekkor hirtelen kinyitotta Emma a szemeit és egyenesen a kamerába nézett. A szemei nagyon vörösek voltak a könnyektől, de még így is gyönyörű volt. - Egyszer meg fogod ismerni a lányod Dávid, mert tudnod kell arról, hogy az a szerelem nem múlt el nyomtalanul. Soha nem lehetsz már velünk, de arról nem tehet ez a kis tündér, hogy az élet minket egymástól elszakított. Nem tudom, hogy mikor jön majd el ez a találkozás… Ha egyszer megmutatom majd neked ezt a videót, akkor remélem nem bűntudattal gyötörten fogod végignézni. Szeretném, ha megismernéd a kislányod és te is annyira boldog szülő lennél, mint én - Emma óvatosan megfogta Vandát és teljes testével a kamera felé fordította őt. Vanda újra egyenesen a kamerába nézett és tündérien ásított egyet. - Íme a kislányunk, Vanda. Bár te még nem tudod, de ebben a pillanatban apa lettél. 2013. március 24-én, 3 óra 40 perckor, 3 kg 85 dekával, 54 centivel megszületett a lányunk, Dunai Vanda Emma. Nem lehettél mellettünk, de ha egyszer megnézed ezt a videót, akkor talán kicsit te is magadnak érzed majd ezt a pillanatot, ami a megismerkedésünk mellett, nekem életem egyik legszebb napja lett - egy pillanatra újra elhallgatott Emma, majd mély levegőt vett és annyira határozottan csengett a hangja, amit talán még sose hallottam tőle. Ekkor jöttem rá, hogy most újra talpra állt. - Köszönöm neked ezt a kis csodát. Tudnod kell, hogy soha egy percre se bántam meg, hogy veled lehettem és boldogok lehettünk abban a rövid egy hónapban, amit nekünk szánt az élet. Köszönöm, hogy melletted megtapasztaltam azt, hogy mi az igaz szerelem. Köszönöm azt, hogy szerettél. Ma már máshol van a helyed, amit tiszteletben tartok, bár tudom, hogy a szíved hozzám húzott akkor, mikor el kellett hagynod. Ezután sem fogok semmit sem várni tőled, de szeretném megosztani veled azt, hogy édesapa lettél és van egy gyönyörű kislányod. Viszlát Dávid, hamarosan találkoztok!

Emma mosolyogva lenézett a karjában fekvő Vandára és óvatosan megsimogatta az arcát.

- Még mindig szereted őt, igaz? - kérdezte halkan Timi. Hallatszott a hangján, hogy ő is meghatódott és Emmával együtt sírt.

- Míg élek szeretni fogom Timi - felelte halkan Emma és közben még egy könnycsepp gördült le az arcán. - Ugyanúgy szeretem ma is, mint az első nap. Ugyanúgy szeretem, mint a kislányunkat.

- Az nem lehet, hogy ti soha többé…

- De igen Timi - felelte halkan Emma, de közben nem nézett a kamerába, végig Vandát csodálta és közben folytak a könnyei. - Neki nem velünk van a helye. Még ha tudom is, hogy a szíve hozzánk húzna… Dávid és köztem soha nem lesz semmi. Csak két szülő vagyunk, akiket összeköt ez a tündér, aki most a karjaimban fekszik.

- Fogadjunk Emma? - kérdezte halkan Timi. Hallottam a hangján, hogy mosolyogva kérdezte ezt Emmától.

- Fogadni? - kérdezte Emma és végre felemelte a fejét és értetlenül nézett a kamerába, vagyis Timire.

- Igen. Fogadjunk, hogy ti egyszer összeházasodtok majd.

- Badarságokat beszélsz Timi. Minden elmondtam neked a helyzetünkről. Dávidnak a családjával a helye. Vesztes fogadást ne köss.

- Nem fogok veszíteni Emma. Fogadsz velem?

- Bolond vagy Timi - mondta Emma mosolyogva. A szavaival világosan Timi tudtára adta, hogy véleményét, de mikor Timi elmondta a fogadás lényegét, láttam a szemében, hogy felcsillant benne a remény.

- Ha veszítek, akkor kimegyek Pesten a Hősök terére, százszor körbe sétálom és közben azt fogom ordítani, hogy „Bolond vagyok, ahogy Emma megmondta”.

- Tényleg az vagy - mondta mosolyogva Emma.

- De ha te veszítesz... - folytatta jókedvűen Timi.

- Nem fogok veszíteni, mert ez képtelenség Timi - ellenkezett tovább Emma.

- Ez egy fogadás és minden eshetőségre fel kell készülni - mondta határozottan Timi. - Szóval, hogy ha te fogsz veszíteni, akkor az esküvőtökön mindenki előtt el kell mondanod, hogy nekem volt igazam.

- Ennyi? Ez nem nagy büntetés - mondta Emma mosolyogva.

- Hidd el, elég lesz neked azon a napon az, hogy hozzá mész életed szerelméhez.

- Az álmok nem válnak valóra Timi. De legyen, állom a fogadást.

- Remek - mondta felvillanyozva Timi. - Vanda volt a tanúnk.

- Igen, ő volt - mondta mosolyogva Emma, majd újra lenézett a karjában fekvő kislányunkra. - De most már tényleg kikapcsolhatod a kamerát.

- Rendben, most már kikapcsolom - mondta Timi, majd a következő pillanatban véget ért a felvétel.

Pár másodperccel később visszatértek a fények a teremben. Néma csend volt, senki nem szólt semmit. Én lassan Emma felé fordultam és mosolyogva, könnyes szemmel néztem rá. Alig bírtam felfogni azt, amit most láttam. Annyira hihetetlen volt az egész! Nem rég szereztem tudomást a felvétel létezéséről, és most pedig láthattam is.

Lassan megérintettem Emma arcát, és közben egy könnycsepp gördült le az arcomon. Az ő szemei is könnyesek voltak, és közben mosolyogva nézett rám.

- Köszönöm - suttogtam neki halkan. Lassan közel hajoltam hozzá és finoman megcsókoltam őt. Abban a pillanatban az egész teremben tapsvihar tört ki. Percekig csókolóztunk így Emmával, és egy cseppet sem tudott érdekelni, hogy mindenki tapsolva minket néz.

Mikor abbahagytuk, végre körülnéztem a teremben. Sose hittem volna, hogy egyszer ennyi meghatott embert fogok egy helyen látni. Nagyon sok szempárban láttam viszont csillogni az örömkönnyeket. Újra Emmára néztem, aki a mikrofonért nyúlt és közben megkereste Timit a tekintetével. Timit egyenesen rázta a sírás. Attila mellette ült és mosolyogva simogatta a hátát.

- Timi - kezdte Emma mosolyogva. - Köszönöm. És… Igen, igazad volt. Most is, mint mindig, igazad volt.

Timi csak bólintott és még jobban elkezdtek záporozni a könnyei.

Ahogy így néztem a lányokat, én is teljesen meghatódtam. Annyira erős barátság van köztük, ami olyan, mint ha testvérek lennének. Olyanok ők egymásnak, mint nekem az öcséim.

- Ezek után a megható pillanatok után, ideje, hogy köszöntsük az ifjú párt - szólalt meg újra Janka. - Erre felkérném a két tanút. Attila, Peti, kérlek fáradjatok ide. Megkérlek titeket is Emma, Dávid, hogy gyertek ide, mert érkezik az esküvői torta!

Amint ezt Janka kimondta, újra tapsvihar tört ki a teremben. Emmával kézen fogva felálltunk és elindultunk Janka felé. Úgy tűnik, hogy az este teljesen visszatért a megfelelő medrébe és minden a lehető legnagyobb rendben lesz.

53. fejezet

Miután Attilával és Petivel odasétáltunk Janka mellé, a fényeket leoltották, és félhomály borult a teremre. Még az asztalon levő gyertyákat is mind elfújták a vendégek. A zenekar egy lassú dalba kezdett és ekkor betolták a tortát. Láttam már képen a tortát és tudtam, hogy mire számítsak, de így élőben látni, még számomra is megdöbbentő látványt nyújtott. Két pincér tolta be lassan és óvatosan, közben pedig igyekeztek távol állni tőle, nehogy a tűzijáték megégesse őket. A táncparkett közepére tolták a kocsit, hogy mindenki megcsodálja, ők pedig kimentek a teremből.

Öt emeletes volt a torta és a stílusa tökéletesen illett az esküvőhöz. Ugyanolyan fenséges volt, mint minden más az esküvőn. Olyan magasra nyúlt, hogy fogalmam sem volt, hogy miként fogjuk felvágni, de talán ez lesz a legkisebb gondunk a mai napon.

A legfelső szinten egy hatalmas porcelán dísz volt, ami két galambot ábrázolt egy szív alakon. Egyre jobban elcsodálkoztam, hogy Janka minden apró részletre odafigyelt. Csodálattal néztük a tortát, és miután elaludtak a tűzijátékok újra fény gyúlt a teremben. A násznép hatalmas tapsban tört ki.

- Tortát! Tortát! Tortát! - kezdték el skandálni a vendégek, mire mi Emmával összemosolyodunk.

- Előbb igyunk az ifjú pár egészségére - csendült fel a teremben Peti hangja. Nem tudom, hogy mikor került hozzá a mikrofon, de nem is tartottam lényegesnek ezt. - A pincérek most mindenkinek adnak egy pohár pezsgőt, bár nem tudom, hogy elég lesz-e ennyi - mondta Peti nevetve.

Ekkor négy pincért lépett be a terembe a kezükben két-két tálcán pezsgővel. Gyorsan kiosztották a pezsgőket, mire is Peti újra szót kért.

- Emma, Dávid! Azt hiszem, hogy mondhatom most már azt, hogy testvéreim. Mindenki nevében kívánunk nektek nagyon sok boldogságot, rengeteg gyerkőcöt és sírig tartó szerelmet! - mondta Peti kedvesen, majd megemelte a poharát. - Az ifjú párra!

- Az ifjú párra - ismételte utána a násznép, mire mind egyszerre emeltük a szánkhoz a poharat és megittuk a pezsgőt.

- Most pedig felvághatjátok a tortát - mondta nevetve Peti.

Emmával elmosolyodtunk, letettük a poharakat a legközelebbi asztalra, majd odaléptünk a tortához, hogy együtt felvágjuk. Annyira gyönyörű volt, hogy alig mertem a késért nyúlni. De bíztam abban, hogy legalább olyan finom, mint amilyen szép. Így végül Emmával megfogtuk a kést, amin pontosan olyan díszek voltak, mint a tortán. Ezen az apróságon már szinte meg sem lepődtem.

Emmával a legalsó szintet néztük ki magunknak és együtt fogva a kést, felvágtuk azt. Csak egy szeletnyit vágtunk belőle, utána letettük a kést, és a további műveletet rábíztuk a pincérekre. Ahogy korábban Jankával megbeszéltük, ez az ő feladatuk volt, ránk most valami más vár.

- Ide, ide, kedves vendégeink, folytatódik a mulatozás! - szólalt meg hirtelen a vőfély hangja a teremben. Vidáman és jókedvűen beszélt, amivel mosolyt csalt az arcokra. - Hamarosan éjfélt üt az óra és akkor alaposan megpörgethetik a menyasszonyt. De előtte még van jó sok dolgunk. Amíg a tortát felvágják, az ifjú pár táncra perdül. De mielőtt ezt megtennénk, a menyasszony példáját követi most az ifjú férj és kiszemeli azt a szerencsétlen férfiút, aki legközelebb megnősül majd.

Mosolyogva körülnéztem a tömegen és elnevettem magam, amikor láttam, hogy néhány férfi azonnal hátrébb lépett és valami szörnyen fontos tennivaló után kezdtek nézni.

- Ne meneküljenek kedves uraim - szólt rájuk a vőfély, mire sokan felnevettek. - Hát nem szeretnétek magatoknak ti is egy ilyen gyönyörűséges feleséget? Az ilyen szemrevaló menyecske hamar tovább áll, ha nem csapunk le rá. Szóval tessék bátran nősülgetni. Álljatok be ide, a táncparkett bal oldalára, és a legényfogó majd megmutatja, hogy ki is lesz a következő vőlegény - megtapsoltuk a vőfélyt, mire ő csendre intett minket. - Emma, Dávid, gyertek kérlek ide mellém.

Mosolyogva a táncparkett közepére sétáltunk mellé és vártuk az instrukcióit. Ő a legközelebbi asztaltól elhozott egy széket és letette elénk. Közben láttuk, hogy a férfiak egy része beállt oda, ahova a vőfély kérte.

- Dávid, a feladatod a következő. Feleséged jobb combján van egy gyönyörű csipke darab, az úgynevezett legényfogó - felnevettünk a vőfély szavain, mert vicces volt, hogy így elmagyarázott mindent. - Csitt-csitt, el kell mondani ezt is, mert nehogy véletlen fentebb keresd meg. Azt majd a nászéjszakán - tette hozzá kacsintva, mire még hangosabban felnevetett a násznép. - Szóval Dávid, ezt kell levenned Emmáról, de nem ám kézzel! A kezeidet nem használhatod, csak a száddal érhetsz a feleségedhez és a legényfogóhoz.

Újra felzendült a násznép és tapssal elkezdtek bíztatni minket.

- Hallottad a vőfélyt Dávid, sok sikert. Nagy a szoknyám - mondta Emma nevetve, majd feltette a jobb lábát a székre. Én az égbe emeltem a szemem, de közben elmosolyodtam Emma kacérkodásán. Végül leguggoltam és óvatosan felhajtottam a szoknyáját, hogy végrehajtsam a kitűzött feladatot.

Emmának igaza volt, nem volt egyszerű dolgom ezzel a szoknyával. Nehéz volt úgy megtartanom, hogy ne essen a fejemre, de közben arra is ügyelnem kellett, hogy ne mutassak túl sokat Emma lábaiból a vendégeknek. Szerencsére azonnal megtaláltam a legényfogót, és mint a jó kisgyerek a cukorra, azonnal ráharaptam. Abban a pillanatban felnevetett mögöttem a tömeg és tapssal és hajrázással elkezdtek bíztatni. Nem volt különösebben nehéz dolgom, hamar Emma bokájánál jártam a kis ruhadarabbal. Mikor végül áthúztam a cipőjén is, mindenki hangosan ujjongani kezdett és tovább tapsoltak.

Hátranéztem a fiúkra és elégedetten elmosolyodtam, amikor megláttam köztük az öcséimet, Petit és az unokatestvéremet is. Végül hátat fordítottam nekik és eldobtam a legényfogót. A násznép hangosan elkezdett nevetni, mire én is megfordultam és elnevettem magam, amikor megláttam, hogy az unokatestvérem, Tomi kapta el a legényfogót.

- Gratulálunk, íme a következő vőlegény - mondta a vőfély és ő is megtapsolta Tomit. Jót nevettem a fiúkon, amikor láttam, hogy némelyikük felsóhajtva hagyja el a táncparkettet.

- Most pedig drága vendégeink, a gyertyafénykeringő fog következni. Mindenki jöjjön ide a táncparkettre és vegyetek el egy gyertyát a zenekar mellett levő asztalról. Semmi dolgotok nem lesz, csak körbe kell állnotok, mi meggyújtunk minden gyertyát a többi pedig már az ifjú pár dolga.

A vendégek nagy része követte a vőfély utasításait és beálltak a helyükre a gyertyákkal. Mikor már mindenki beállt körbe a táncparkett szélén, Janka, Timi és a vőfély körbejártak és meggyújtottak minden gyertyát. Mikor az utolsóval is végeztek, ők is beálltak a sorba. Emmával mi is az asztalhoz léptünk, és megfogtunk egy szál hófehér gyertyát és egy öngyújtót. Visszasétáltunk a táncparkett közepére, és ekkor teljes kört alkotott a násznép. Újra lekapcsolták a fényeket, mire én meggyújtottam a gyertyát, az öngyújtót a zsebembe süllyesztettem, majd megfogtuk Emmával ketten a gyertyát. A kezem a derekára tettem, ő pedig a vállamra a kezét. Ekkor a zenekar belekezdett a Gyertyafénykeringőbe, mire mi elkezdtünk keringőzni. Lassan jártuk körbe a termet és egyesével elfújtok a vendégeink kezében égő gyertyákat. Nagyon meghitt volt ez a tánc. Teljes nyugalom öntött el és már nem is foglalkoztam azzal, hogy nemrég még úgy tűnt, hogy véget ér a lagzi. Emma végig mosolygott és olyan áhítattal nézett most rám, ami teljesen felforrósította a szívemet. Az a tudat, hogy ennyire szeret, arra sarkallt engem is, hogy még jobban szeressem őt. Ezt meg is fogom tenni nap mint nap, és ezt most meg is fogadom magamnak. Igen, mindig szeretni fogom őt és tenni fogok azért, hogy a házasságunk boldog legyen.

Néha elkalandoztak a gondolataim, de a táncban még így se vétettünk. Lassan, de biztosan fogytak az égő gyertyák. Amikor Danihoz, Attilához és Petihez értünk, mindhármukkal meggyűlt a bajunk. Mikor elfújtuk volna a gyertyáikat, folyton elhúzták előlünk a másik irányba, de végül mindhármukat kicseleztük és elfújtuk az övéket is. Ezután zökkenőmentes volt a táncunk egészen addig, míg el nem fújtuk Éva kezében az utolsó szál gyertyát is. Ekkor visszatáncoltunk Emmával a táncparkett közepére. Már csak a mi gyertyánk égett, ez volt az egyedüli fényforrás az egész teremben. A dal ekkor a végéhez közeledett és mikor az utolsó ritmus is elhalt, Emmával egyszerre elfújtuk a kezünkben tartott gyertyát. Ekkor újra elkezdtek tapsolni az emberek, én pedig kihasználva a sötétséget, megcsókoltam Emmát. A fényeket közben visszakapcsolták, így hangos ováció tört ki, amikor megláttak minket csókolózni. Mosolyogva váltunk el egymástól, majd mindketten végignéztünk a boldog arcokon. Nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt az egészet.

- Ne menjetek sehova - csendült fel újra a vőfély hangja. - Most a hajadon lányokat kéri maga köré a menyasszony. Kérem, hogy a menyasszony édesanyja is csatlakozzon hozzánk.

Éva mosolyogva elindult felénk, mire én óvatosan megszorítottam Emma kezét, majd egyedül hagytam a táncparketten. Láttam, hogy a lányok szép lassan gyülekeznek Emma körül és tanácstalanul néznek rá. Nem értették, hogy mi vár most rájuk.

- Most következik a fátyoltánc - szólalt meg újra a vőfély. - Kezdjük is el. Ne aggódjatok kedveseim, a menyasszony majd mindent elmond nektek - mondta nevetve a vőfély, amikor látta, hogy még mindig értetlenül néznek rá a lányok.

Emma körülnézett a teremben és amikor meglátta Timit és Jankát, mosolyogva intett nekik, hogy ők is álljanak be a lányok mellé. Hangosan felnevettünk a vendégekkel, amikor láttuk Timi és Janka reakcióit. Végül csatlakoztak ők is a lányokhoz.

A zenekar egy lassú dalba kezdett, mire is Éva odalépett Emmához, óvatosan levette a fátylat a fejéről, majd odaadta a lányoknak és közben mondott nekik pár szót. Ezután a lányok kifeszítették Emma feje felett a fátylat és elkezdtek körben táncolni. Emma is lágyan ringott velük a dallamra és közben mosolyogva nézte őket. Ekkor már a lányok is megnyugodtak, mert úgy hitték, hogy már nincs mitől tartaniuk. Legnagyobb meglepetésükre, amikor véget ért a dal, Emma elvette tőlük a fátylat és váratlanul Timi fejére tette fel. Timi döbbenten nézett rá, de ekkor a násznép egy része elkezdett tapsolni és ujjongani.

- Gratulálok! A menyasszony szerint Timi lesz a következő, aki férjhez megy! - mondta a vőfély nevetve, mire a násznép második fele is tapsolni kezdett. A lányok közben elhagyták a táncparkettet, de ekkor a vőfély tovább folytatta. - Itt áll előttünk az ékes menyasszony, hogy fehér ruhájában egy utolsót mulasson. Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát, csak le ne tapossák a cipője sarkát, mert azt a suszterok drága pénzért varrták. Mindenki bankóval, forinttal tömje meg markát! Indul a menyasszonytánc! - kiáltotta el magát a vőfély.

54. fejezet

A vőfély szavai után fülsértő zaj csapta meg a fülünket. Azonnal abba az irányba néztünk mind és azonnal hangos nevetés tört ki. Peti és Attila sétáltak a vőfély felé és közben a kezükben tartottak egy óriási, ütött kopott fazekat, amit mindketten egy-egy fakanállal hangosan vertek.

- Eladó a menyasszony! - kiáltották mind, majd letették a zenekar melletti kis asztalra a fazekat. Peti gyorsan letette a fakanalat, beletett egy rakat pénzt a fazékba, majd pillanatok alatt Emma mellett termett és megtáncoltatta.

- Eladó a menyasszony! - kiáltotta el magát Attila, mire a vendégek elkezdtek a táncparkett felé szállingózni és sorban állni, hogy táncoljanak Emmával. Nők és férfiak is egyaránt sorba álltak, hogy táncoljanak vele. Aki táncolt, annak a táncparkettről lefelé jövet egy kis tányéron tortát adtak a pincérek. Ezek szerint még végeztek a torta felszeletelésével és tányérra pakolásával. Nem volt egyszerű dolguk, az biztos. Engem is csábított a torta, de jobban érdekelt a menyasszonytánc.

Én aggódva figyeltem Emmát, hogy jól van-e. Reméltem, hogy mindenki tekintettel lesz arra, hogy állapotos. Miután apu is táncolt Emmával, intett anyunak, Daninak és Attilának, hogy csatlakozzanak hozzá ők is. Annyira jó volt így együtt látni őket. Nem hittem volna, hogy apu szorgalmazni fogja ezt a táncot. Nagyon szép hagyomány volt és azt jelentette, hogy a családom befogadta Emmát maguk közé.

Ezután többször előfordult, hogy párok, vagy családok táncoltak Emmával egyszerre, aminek én nagyon örültem, mert ez azt is jelentette, hogy kevesebbet kell táncolnia. De amikor azt láttam, hogy néhányan újra és újra sorba állnak, elkezdtem aggódni. Ha így folytatják, akkor reggelig táncolhat Emma.

Hirtelen felfigyeltem arra, hogy nem messze tőlem Dani bizalmasan beszélget Tomival. Észrevettem, hogy Dani és Peti tekintete összeakadt és Dani bólintott. Nem tudtam időben reagálni, mert Emma eközben Balázzsal, Gabi férjével táncolt. Dani, Tomi, és Peti gyorsan mellette termettek, felkapták Emmát és az ajtó felé indultak vele. Én azonnal indultam volna utánunk, de mintha összebeszélt volna a vendégsereg, szándékosan az utamat állták. Ekkor a zene leállt és hangosan felnevettek a vendégek.

- Ejnye, ejnye, milyen férj az ilyen férj - kezdte a vőfély nevetve. - Máris lecsapták a kezéről az ifjú feleségét. Ezért bizony bűntető feladat jár. Addig nem kapod vissza a feleséged Dávid, amíg el nem végzed a feladatot. Ami nem más lesz, mint egy kis fekvőtámasz. A menyasszony dolgozik a pénzért, táncikál mindenkivel, ideje téged is megdolgoztatni.

Sokan felnevettek erre, de a tömeg nagy része zúgolódni kezdett, mert kevésnek ítélték meg ezt a fizetséget Emmáért.

- Nyugalom, nyugalom, még nem fejeztem be. Szóval a kondíciódat figyelembe véve Dávid, 10 fekvőtámaszt kell csinálnod. De mivel a drága ara nincs egyedül, babát vár, ezért kettejükért kell fizetned, ami 20 fekvőtámaszt jelent.

- Ikreket vár - kiabálta be Attila, mire a tömeg hangosan felnevetett. Én szúrós szemmel néztem Attilára, aminek az lett a vége, hogy még hangosabban nevettek az emberek.

- Ez esetben 30 fekvőtámaszt kérünk az ifjú férjtől. Miközben ezzel foglalatoskodik a kedves vőlegény, mi elmegyünk inni egy jót - mondta nevetve a vőfély, fokozva ezzel a hangulatot. Én csak nagyot sóhajtottam, végül nekiláttam a fekvőtámaszoknak, a vőfély pedig hangosan számolni kezdett.

- Egy, egy, egy, kettő, három, három.

- Ez csalás - mondtam nevetve, mire a tömeg is felzúgott.

- A vőlegény nem beszélhet - torkollt le nevetve a vőfély. - De mivel ezt megtette, újabb büntetés jár. Minden fekvőtámasz után a feleséged nevét kell kiáltanod és azt, hogy szereted őt.

Újra felzúgott a tömeg, én pedig alig bírtam folytatni a fekvőtámaszt a nevetéstől. A vőfély tovább számolt, ezúttal már rendesen, bár így is tíz fekvőtámaszomat nem számolta el.

Én mindegyik után hangosan azt kiáltottam, hogy „szeretlek Emma”, amire is a násznép egy jóízűt nevetett.

Mikor végre végeztem, akkor megtapsoltak. Nagyot fújva felálltam és ekkor láttam, hogy Emmával visszatértek a fiúk. Mind elnevettük magunkat, mire is újra felcsendült a zene.

- Eladó a menyasszony - kiáltotta el magát újra Attila.

A tánc tovább folytatódott és újra sorba álltak azok, akik még nem táncoltak Emmával. Árgus szemekkel figyeltem mindenkit, mert nem volt kedvem még 30 fekvőtámaszhoz. Bár lehet, hogy most más büntetést kapnék, de nem akartam kockáztatni.

A tömeg egyre fogyott, ami azt jelentette, hogy ideje volt készülődnöm. Attila is figyelte a tömeget, és mikor az utolsó ember is sorra került, ő is tett pénzt a fazékba, majd felkérte Emmát. Hagytam őket táncolni egy kis ideig, végül én is odaléptem a fazékhoz, és bele tettem azt a köteg pénzt, amit még reggel összekészítettem. Szerencsére nem volt gond, hogy ahogy az egyik szokás tartja, a legnagyobb összeget én tegyem be, mert direkt úgy csavartam össze a pénzt, hogy ha valaki szintén fél milliót dobott volna be, akkor is az én kötegem nagyobbnak tűnt volna. Nem hittem, hogy lett volna ilyen ember, bár a szüleinket elnézve, képesek lettek volna erre is.

Odaléptem Attiláékhoz, majd lekértem Emmát. Attila mosolyogva átadta őt nekem és pillanatok alatt magunkra hagyott minket. Emmával boldogan táncoltuk végig dalt, majd amint véget ért felkaptam őt és az asztalhoz léptem vele, ahol Attila odaadta Emmának a fazekat. Kimentem Emmával a teremből és kint letettem őt. Szerencsére ennyit ügyesen végig tudtam csinálni, nem fájdult meg a lábam és el is bírtam Emmát.

- Mehetünk átöltözni - mondtam mosolyogva, majd kézen fogtuk egymást, átvettem tőle a fazekat és elindultunk az öltöző szobánkba.

- Daniék nem tétlenkedtek - mondta Emma mosolyogva.

- Hát nem - mondtam nevetve. - Direkt árgus szemekkel figyeltem, és meg is tudtam volna akadályozni az elrablásod, de a tömeg is ellenem fordult. Elállták az utamat és nem jutottam el hozzád. De megfizettem az árat. Hárman vagytok, háromszoros büntetés járt - mondtam nevetve.

- Erről te tehetsz drágám, biztosan túl jó voltál az ágyban - mondta Emma incselkedve. - Ikreket összehozni, ráadásul nem szándékosan… Remek teljesítményre utal - tette hozzá nevetve.

- Ejnye drága kis feleségem, csak nem a nászéjszakát várja már ennyire? Olyanokat mond, hogy menten zavarba jövök - mondtam neki játszadozva és közben megtorpanta, majd magam felé fordítottam őt.

- Te? Zavarba jönni? - kérdezte Emma tovább játszadozva. Óvatosan az ajkam felé hajolt, mire én is így tettem, de mielőtt hozzá érhettem volna, mosolyogva elhúzta az ajkát. Én is elmosolyodtam, majd óvatosan a fal felé toltam őt. Mikor már sarokba szorítottam, ugyanazt játszottam el vele, amit az imént ő is velem.

- Úgy játszol, hogy tényleg zavarba hozol. De ne aggódj, ezt máris visszakapod - súgtam az ajkaiba és éppen csak egy pillanatra az ajkához értem. A szemeibe néztem, és ekkor olyan vágyat láttam ülni bennük, ami engem is azonnal feltüzelt. Egy pillanat alatt megszüntettem az ajkaink közti távolságot és szenvedélyesen megcsókoltam őt. Tudtam, hogy tovább most nem mehetünk, de egy kis éhségcsillapítónak ez tökéletes volt.

- Mennünk kell - súgta Emma levegő után kapkodva az ajkaimba, mikor pár perc után elszakadt tőlem. Én elmosolyodtam, majd lágyan újra az ajkaihoz értem.

- Tudom - feleltem vágytól izzó hangon, ami tudtam, hogy mindig őrjítően hat rá. Nem tévedtem, mert most is, mint mindig, Emma hevesen kapott az ajkam után és tüzesen csókolt újra.

- Mennünk el - ismételtem a szavait mosolyogva, amikor pár perc múlva most én hajoltam el az ajkairól.

- Gonosz vagy, ugye tudod? - felelte bosszúsan Emma, de azonnal elmosolyodott.

- Csak annyira, mint te - mondtam nevetve, majd megadtam a kegyelemdöfést, egy féloldalas mosolyt.

- Fejezd be, vagy… - kezdte Emma, de végül elharapta a mondatot.

- Vagy? - kérdeztem vissza elmosolyodva. Nagyon élveztem ezt a kis játékot, bár kezdett egyre jobban idegesíteni, hogy bizony a lagzi még nem ért véget.

Emma nagyot sóhajtott, majd adott egy rövid csókot.

- Később - felelte mosolyogva. - Türelem, türelem - mondta halkan, bár úgy vettem észre, hogy ezeket a szavakat inkább magának, mint nekem szánta. Nem mintha én nem akarnám legalább annyira, mint ő, csak én most könnyebben le tudtam magam nyugtatni. A terhessége ezt egyáltalán nem könnyítette meg, a libidója mostanság az egekben volt.

- Türelem, türelem - súgtam a fülébe, majd hirtelen hozzásimultam, hogy érezze, mennyire kívánom én is őt. Ő halkan felnyögött, mire is egy elégedett mosoly terült el az arcomon. - Később - feleltem mosolyogva, majd elszakadtam tőle, kézen fogtam és folytattuk az utunkat az öltözőszobánkba.

A folyosó végén külön kellett válnunk, mert nem ugyanott voltak a szobáink. Miután beléptem a szobámba, azonnal levettem az ingem és a nyakkendőt, és lecseréltem őket a piros ingre és nyakkendőre. A zakómat már a nyitótánc elején levettem, és kedvem ezután sem volt visszavenni. Éppen végeztem, amikor kopogtak.

- Szabad - mondtam, és az ajtó felé néztem, bár sejtettem, hogy a megbeszéltek szerint, Attila jött utánam a pénzért.

- Kész is vagy? - kérdezte Attila.

- Igen, persze. Megy a buli, vagy mindenki leült, mint az iszap, miután elmentünk?

- Minden remek - mondta Attila nevetve. - Peti és Dani beöltöztek bolondmenyasszonynak és bolondvőlegénynek és a násznépet szórakoztatják, akik már alig bírják nevetéssel.

- Hát akkor ideje visszamenni, mert ezt látnom kell - mondtam nevetve. Közben megfogtam a fazekat és átadtam Attilának. - Tedd el kérlek, ahogy megbeszéltük, és majd holnap odaadod.

- Rendben, vigyázok majd rá. Szerintem Emma is hamarosan végezni fog, Timi már utána ment, hogy segítsen neki.

- Köszönök mindent nektek - feleltem mosolyogva.

- Nagyon szívesen Dávid.

- Látom sikerült beszélned Danival. Nagyon aggódtam érte, kezdett kifordulni magából.

- Igen, de helyre tettem. Kértem, hogy fogja vissza magát, mert ez a ti napotok. Lenyugodott és rájött, hogy hülye volt.

- Nos ez nem újdonság - feleltem nevetve. - Akkor ma már nem piszkálom fel az állóvizet, de mindenképp beszélni akarok majd vele.

- Szóval új nő van a dologban? - kérdezte fejcsóválva Attila.

- Igen. De ebbe most ne menjünk bele, biztos vagyok benne, hogy neked is elmondja majd. Én is teljesen véletlenül húztam ki belőle.

- Rendben, majd ha vége ennek az egésznek, elővesszük Danit - mondta megadóan Attila. - De ha kész vagy, akkor most induljunk vissza - tette hozzá nagyot sóhajtva, mire én bólintottam, majd együtt kiléptünk a szobából. Ő elindult a fazékkal ki a kocsijához én pedig mosolyogva Emma szobája felé vettem az irányt, vagyis arra, amerre sejtettem, hogy van. Szerencsémre pont akkor jöttek ki a szobából Timivel, amikor a folyosójukra befordultam.

- Emma… - kezdtem mosolyogva. - Gyönyörű vagy!

- Köszönöm Dávid - felelte Emma és most is pukedlizett egyet előttem a gyönyörű földig érő piros ruhájában.

- Menjünk vissza a többiekhez, mert Attila szerint remek a hangulat - mondtam mosolyogva.

- Akkor ne késlekedjünk - mondta Timi.

Emma most is belém karolt, és hárman együtt elindultunk vissza a lagziba, hogy hajnalig mulatozzunk.

55. fejezet

Amikor beléptünk a terembe, azt hittem, hogy rosszul látok. A hangulat valóban fergeteges volt. A tánctér közepén Peti és Dani, egymásba karolva ugráltak, mint két nem normális ember. Dani magára aggatott valami szoknyaszerűséget, vagyis ezek szerint ő volt a bolondmenyasszony. Körülöttük táncoltak és a hasukat fogva nevettek a vendégek.

Amint meglátott minket Dani elmosolyodott..

- Indul a parti, megjött az ifjú pár! - kiáltott fel nevetve Peti, mire a zene hirtelen leállt.

- Pohárköszöntő! - kurjantotta el magát Dani.

Ekkor ismét négy pincér lépett be a terembe, a kezükben egy-egy tálca volt, amit roskadásig pakoltak pezsgőkkel. Végigjárták a tömeget és mindenkinek adtak egy-egy pohár pezsgőt. Hozzánk is odalépett az egyik pincér és mi is magunkhoz vettünk egy-egy poharat. Emmának most is külön szólt a pincér, hogy melyik az alkoholmentes pezsgő a tálcán.

- Sok boldogságot kívánunk nektek Emma és Dávid! - kiáltotta el magát Dani. Már egészen józannak tűnt, ami megnyugvással töltött el. - Igazán remek az esküvő, ezért hálával tartozunk Jankának. A hangulat remek, és azt hiszem, egyre jobb lesz majd! Igyunk az új asszonyra és az új férjre! Emmára és Dávidra! - emelte a magasba a poharát Dani.

- Emmára és Dávidra - ismételte Dani után a tömeg a nevünket.

Mi egymásra néztünk Emmával, átfontuk egymáson a kezünket, amiben a pezsgőt tartottuk, majd így ittuk ki a pohár tartalmát.

- Induljon a mulatozás, hajnalig! - kurjantotta el magát a vőfély. - A menyasszony az imént kitáncolta magát, hagyjuk, hogy új asszonyként pihenjen egy keveset. A bulit a férfiak indítják! Most elkaphatják az ifjú férjet és megtáncoltathatják!

Nem értettem, hogy mire céloz ezzel a vőfély, de valamiért úgy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. A férfiak mind elindultak a táncparkett közepére, és ezzel párhuzamosan, a nők Emmával együtt levonultak. Körém gyűltek, átkaroltak, majd egy nagy kört alkottunk mind. A zene elindult és abban a pillanatban elkezdődött az őrület. Azt hiszem legalább öt számon keresztül táncoltunk körben, és a tempót is egyre csak fokoztuk. Áldottam az eget, hogy már eléggé megerősödött a lábam, mert két hete még biztosan nem bírtam volna ezt a hajtást. A terem zengett a sok nevetéstől, kurjantástól és tapstól, amit a nőktől kaptunk.

Mire végre véget ért a tánc, a vőfély felszólította a nőket is, hogy ugyanígy táncoljanak ők is Emmával. Ők szerencsére tekintettel voltak rá, és nem hajtották túl. Vidáman és mosolyogva táncoltak körben, és közben beszélgettek, énekeltek.

- Na jó, most, hogy véget ért a nők lagymatag tánca, ideje felforrósítani a hangulatot - zengte be újra a vőfély szava a termet. - Egy kis mulatság következik. Az új asszonynak és az új férjnek bizonyítaniuk kell rátermettségüket. Először nézzük meg, hogy mennyire becsüli a pénzt az ifjú pár - mondta nevetve, majd elsétált a terem egyik végébe, ahol magához vett egy seprűt és egy lapátot. Mosolyogva visszasétált hozzánk és Emma kezébe nyomta a seprűt, az enyémbe meg a lapátot. - Hölgyeim és uraim, az ifjú pár várja az adományokat.

Ebben a pillanatban újra felcsendült a zene és előlépett a tömegből Dani, Peti és Attila. Mindhármuk kezében egy-egy óriási tál volt. A szájuk a fülükig ért és hirtelen megrázták a kezükben levő tálakat, amiből mindenki rájöhetett, hogy tele vannak aprópénzzel.

- Neee - mondtam fejcsóválva és nevetve, mire a körülöttünk állók mind felnevettek.

- De, de - mondta nevetve Peti. - Lássuk, milyen jól megy a munkamegosztás! - kiáltotta el magát, mire egyszerre mindhárman kiborították a táncparkett közepére a rengeteg aprópénzt. Azt hittem, hogy káprázik a szemem, amikor észrevettem, hogy fillérektől kezdve, egy és két forintos is volt a tálakban.

Emma azonnal elkezdte seperni őket, én pedig tartottam neki a lapátot. A vőfély közben egy vödröt is a táncparkett közepére tett, amibe bele kellett öntenem a pénzt. Emmával nagyon jól haladtunk, már félig volt a vödör, amikor hirtelen nagy zajra lettünk figyelmesek. Emmával azonnal a vödör irányába kaptuk a fejünket, és akkor láttuk, hogy bizony a tartalma újra a földön hever. A vödör felett mosolyogva állt a vőfély.

- Hoppá! Véletlen nekimentem - mondta nevetve, mire a körülötte állok hangosan felnevettek.

Bosszúsan egymásra néztünk Emmával, de egy pillanat alatt el is mosolyodtunk, majd folytattuk a munkát ott, ahol abbahagytuk.

Nem számoltam, hogy hányszor borult még ki a vödör, természetesen teljesen véletlenül, de abban biztos voltam, hogy legalább fél óráig sepregettünk. Mikor végre végeztünk, megtapsoltak minket, de ekkor újra előállt a vőfély.

- Most már tudjuk, hogy nem veti meg a házimunkát egyik fél sem, és a menyasszony igen jól seper. De vajon milyen ügyes az új asszony keze? És mennyire óvja drága ura tojásait?

A tömeg újra felnevetett, mi pedig Emmával értetlenül néztünk a vőfélyre. Túlságosan is vidám volt, és ebből én semmi jóra nem következtettem. Egy széket tett a táncparkett közepére és magához intett minket.

- Íme, a következő kis tárgy, ami a segítségünkre lesz - mondta a vőfély és közben magasra emelte a kezét, amiben egy tojás volt. Te jó ég… Most már tudom mi fog következni! Hát ez remek, ez aztán vicces lesz. Csak remélem, hogy a tojás meg van főzve, ha pedig nem… Bíznom kell Emma kézügyességében. - Most pedig Dávid, gyere kérlek és állj fel erre a székre, hogy mindenki jól lásson. Emma, a te dolgod pedig az, hogy ezt a tojást Dávid nadrágjában végigvezeted. Az egyik lábon be, a másikon pedig ki - mondta nevetve a vőfély, majd Emma kezébe nyomta a tojást.

Emma ijedten nézett a kezében tartott tojásra, majd rám.

- Ne aggódj, menni fog - mondtam mosolyogva, majd felálltam a székre. - Csak össze ne keverd majd az úton valami mással - súgtam halkan a fülébe, majd felegyenesedtem.

Emma fejcsóválva rám nézett, mire én kacsintottam egyet rá.

- Vigyázz, nehogy véletlen megremegjen a kezem - mondta Emma csípősen, de azonnal el is mosolyodott. - Nem hinném, hogy ez főtt tojás lenne.

- Sebaj, legalább itt helyben át kell majd öltöznöm. De azt hiszem, abból inkább azonnal nászéjszaka lesz - feleltem neki nevetve, mire ő is elmosolyodott. Elég halkan beszéltünk, így szerencsére senki sem hallhatta a pikáns beszélgetésünket.

A zenekar végre rákezdett egy ütemes dalra, amikor Emma bedugta a tojást a jobb bokámon a nadrágomban. Éreztem, hogy jéghideg, ami egyáltalán nem volt kellemes. Emma nagyon ügyesen és gyorsan végigvitte a tojást a jobb lábamon, amikor is elérkezett az út veszélyes részéhez. Kellett nekem ennyire szűk nadrágot felvennem… Csak bízni tudtam abban, hogy Emma ügyesen megoldja ezt is. Mikor áthaladt a két lábam között, majdnem elnevettem magam, mert biztos voltam abban, hogy egy pillanatra direkt markolt félre. Egy gyors pillantást vetett rám, de ez pont elég volt ahhoz, hogy mindketten felnevessünk. Végül gond nélkül és gyorsan levezette a tojást a bal bokámhoz és épségben emelte ki a nadrágomból. Ekkor a násznép újra tapsviharban tört ki.

- Kiváló! - kiáltotta el magát a vőfély. - Most teszteljük az ifjú férjet, hogy mennyire fog megbirkózni a férjek legnehezebb feladatával, az anyósa szeretgetésével.

Értetlenül néztem a vőfélyre és nem tudtam, hogy mi lesz ennek a vége. Leszálltam a székről és odaléptem mellé, amikor intett nekem.

- Következik az anyós-himnusz! Dávidnak egy percen keresztül kell hízelegnie az anyósának, Évának, megmutatva ezzel, hogy igenis képes lesz majd anyósát egy életen át elviselni - mondta nevetve, mire hangos nevetés tört ki a teremben. - A közönség dönti majd el, hogy átment-e a vizsgán Dávid.

Megszólalni sem volt időm, a vőfély azonnal a kezembe nyomta a mikrofont és intett, hogy kezdjem el. Ekkor láttam, hogy a tömeg Évát is elkapta és a táncparkettre hívták, hogy álljon elém. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek vagy mit kellene mondanom. Anyós-himnusz? Ki az az ostoba, aki ezt kitalálta? Semmi bajom nem volt Évával így nem volt szükség a megjátszásra. Úgy sejtettem, hogy most azt várják el tőlem, hogy minél viccesebb legyen a mondandóm. Végül nagy levegőt vettem és belekezdtem.

- Éva drága, egyetlen és legszebb, hőn szeretett kedvenc anyósom! Annyira örülök, hogy kegyed is itt van és megtisztel minket kedves jelenlétével - közben odamentem Éva mellé és úgy sétáltam körülötte, mint aki tényleg körbe akarja udvarolni. Átváltottam magázásra, hogy ő is érezze, ez csak egy vicc. Éva is vette a lapot, mert folyton dacosan hátat fordított nekem, és felszegte az állát, amire a közönség még hangosabb nevetéssel reagált. - Anyósom drága, ne haragudjon rám, a drága két szép szemeit emelje rám és fogadja el egyetlen leánya hőn szeretett, bolond urát. Annyira imádom kegyed, különösen a főztjét. Szeretem nézni, amikor a kedvencem főzi. Leányát elvettem, ezután tudom, csirkepaprikás helyett, bosszút forral majd nekem. De anyósom drága, ne legyen olyan szigorú velem, jól megleszünk mi ketten, meglátja majd kegyed. Én Szentpéterváron, maga meg Londonban, a távolság a legszebb kapcsolatok alapja. Ha netán meg akar majd látogatni, szóljon ám időben, mert mi is útra kelünk majd, hogy ön elé siessünk. Persze közben szerencsésen elkerüljük majd egymást - tettem hozzá halkan. - Az idő lassan pereg, és remélem az egy percem végéhez közeledek. Kifogyok a szóból és nem tudom mit mondjak még, hogy jelezzem, imádom magát, drága anyósom!

Amint ezt végigmondtam, nagy levegőt vettem és vártam az ítéletet. A közönségünk ekkor hangosan felnevetett és megtapsoltak minket. Én ezután odaléptem Évához és átöleltem őt.

- Remélem, hogy nem vettél semmit sem komolyan, csak improvizáltam és nem gondoltam komolyan az egészet - súgtam a fülébe, mire ő felnevetett.

- Na ez már hízelgés volt a javából Dávid - mondta Éva nevetve, mire én az égbe emeltem a szemem és közben elengedtük egymást. - Ne aggódj, ez csak egy játék, remekül megoldottad. Örülök, hogy a vejem lettél, Dávid! Köszönöm, hogy boldoggá teszed a lányom - tette hozzá hálásan Éva.

- Én köszönöm, hogy elvehettem őt. Nélküle értelmetlen az egész élet, nekem ő a mindenem.

- Tudom Dávid. Ez maradjon is mindig így, és legyetek nagyon boldogok - mondta végül Éva, majd újra megölelt.

- Most pedig, folytatódjon a vigasság, egészen reggelig - kiáltotta el magát a vőfély, mire is a zenekar egy gyors és vidám dalba kezdett. Évával elengedtük egymást, majd körülnéztünk, és láttuk, hogy a tánctér azonnal megtelt.

- Szabad egy táncra? - kérdeztem mosolyogva Évát. Ő mosolyogva bólintott, mire én megfogtam a kezét és életemben először, az anyósommal is táncra perdültem.

56. fejezet

Az este ezután zökkenőmentesen folytatódott. A vőfély sem zaklatott minket többet játékokkal és feladatokkal, így nyugodtan táncolhattunk és élvezhettük az estét. A vendégek nagy része táncolt és velünk együtt mulatott. Úgy tűnt, hogy valóban jól érzik magukat. Néha beszélgettünk velük és megköszöntük mindenkinek, hogy eljöttek és osztoztak az örömünkben. Miután átöltöztünk Emmával, folyamatosan kezdtek elköszönni tőlünk és távoztak.

Hajnali négy óra felé a családunkon kívül már alig volt néhány ember velünk. A lagzi a végéhez közeledett és mi is már csak beszélgettünk és kiértékeltük a nap eseményeit.

Miután az utolsó vendég is elment, a családunk és mi is úgy döntöttünk, hogy nyugovóra térünk a szállodában. Emmával úgy terveztük, hogy mi sem megyünk haza, hanem azzal is különlegessé tesszük a mai napot, hogy a szállodában alszunk. Janka megrendelte a taxikat a várhoz, amik pár perc alatt el is vittek mindenkit a szállodába.

Mikor a szobánkhoz értünk, Emma felém fordult.

- Nekem még beszélnem kell valamiről Timivel. Menj csak be addig a szobába, sietek vissza - mondta gyorsan, majd egy rövid csókot adott. Időm sem volt reagálni, máris sarkon fordult, és elindult Timi szobája felé.

Én értetlenül néztem utána, és nem értettem, hogy mi lehet annyira fontos, hogy nem várhat holnapig. Elhúztam a szám, majd végül benyitottam a szobába és egyedül mentem be. Hát mit ne mondjak, ezt nem éppen így terveztem. Megráztam a fejem, és közben rádöbbentem, hogy rosszul esett Emmának ez a viselkedése. Persze, megérteném, ha el akarná halasztani a nászéjszakánkat... Babákat vár, ezért még ma is tekintettel lennék rá és tiszteletben tartanám a döntését.. Bár az esti kis előjátékunkat tekintve… Talán ő sem akarja elhalasztani.

Nagyot sóhajtottam, majd ledobtam magamról a cipőmet és azonnal hanyatt vágódtam a hatalmas franciaágyon. Próbáltam nem a sértettségemre gondolni, hanem a mai nap gyönyörű eseményeire. Most, hogy már véget ért, úgy éreztem, hogy révbe értem. Egyáltalán nem rémisztett meg az a tudat, hogy most már nős vagyok. Sok férfi retteg a házasságtól és minden vele járó bajtól, de én úgy tekintettem rá, mint a világ egyik legfantasztikusabb dolgára. Lehet, hogy csak azért gondoltam, ezt, mert Emma volt a feleségem és vele együtt három kisgyermek is a házasságunkhoz tartozott. Nem tudtam igazán a választ arra, hogy miért érzek így, de nem is érdekelt. Csak az számított, hogy az életünk mától hivatalosan is összefonódott. Nászéjszaka ide vagy oda, Emma a feleségem, én pedig a férje vagyok. Ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől. Egy évvel ezelőtt még majd meghasadt a szívem, hogy nem lehettem vele, most pedig a sors furcsa játéka után, újra együtt vagyunk. Terveim szerint ez míg élünk így is lesz. Semmi sem állhat közénk.

Ahogy merengtem és a plafont bámultam, észre se vettem, hogy Emma visszatért.

- Megjöttem - szólalt meg halkan tőlem nem messze. Én azonnal felkaptam a fejem és a lélegzetem is elakadt, amikor megláttam őt. Az ajtó előtt állt és mosolyogva nézett vissza rám, amikor észrevette, hogy szóhoz se bírok jutni. Újra a menyasszonyi ruhája volt rajta, a fátyollal együtt, és most is olyan gyönyörű volt benne, mint korábban. Felültem az ágyon és próbáltam megszólalni.

- Na hát, ez… - egyszerűen szóhoz sem bírtam jutni. Nem bírtam összerakni a fejemben a dolgokat, nem tudtam, hogy miért vette át ezt a ruháját. De most már legalább tudtam, hogy miért ment át Timihez. Egyedül nem tudna egy ilyen ruhát felvenni. Ahogy egyedül levenni sem tudná… Amint összeállt a fejemben a kép, elmosolyodtam és felálltam az ágyról.

- Régen az volt a szokás, hogy a menyasszonyi ruhát a férj veszi le a feleségéről. Úgy gondoltam, hogy mi is élhetnénk ezzel a régi hagyománnyal.

Még szélesebben elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá. Finoman megsimogattam az arcát, de nem tudtam szóhoz jutni. Ekkor jöttem rá, hogy ide már nem kellenek szavak, nincs rájuk szükség. Mindent tudunk, amit tudnunk kell. Tudjuk, hogy összetartozunk, tudjuk, hogy szeretjük egymást, és azt is tudjuk, hogy őrülten kívánjuk a másikat. De ez a nászéjszakánk, semmit sem akarok elkapkodni. A lehető legszebbnek kell lennie mindennek.

Lassan közelítettem az ajka felé, és nem hittem volna, hogy amikor hozzáérek majd, ugyanaz a forró és bizsergető érzés fog elönteni, mint régen. A feleségem… Ma már Emmában a feleségem csókolom. Azt a nőt, akit annyira szeretek!

Emma lágyan hozzám simult és olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy azt hittem azonnal lángra gyúlok. Egy pillanat alatt képes volt olyan vágyat ébreszteni bennem, hogy legszívesebben széttéptem volna. Ő bizonyára megérezte ezt, mert belemosolyodott a csókba.

- Nem ér kinevetni a gyengébbet - súgtam az ajkaiba, mire ő halkan felnevetett.

- Csak élvezem a meglepetésem végeredményét - mondta mosolyogva és nyomatékot adva a szavainak, hozzám préselte magát.

- Ugye tudod, hogy ezért még kapni fogsz - feleltem incselkedve.

- Tisztában vagyok vele. Ha nem tudnád, a nászéjszakán a feleség célja pontosan ez.

Én is belenevettem az ajkaiba, majd finoman újra hozzájuk értem. Emma el akart hajolni tőlem, mire én hírtelen ölbe kaptam őt.

- Ezt nem úszod meg - mondtam nevetve és elindultam vele az ágyhoz. - Nem a saját lábadon mész ma ágyba.

- És a ruhámmal mi lesz? - kérdezte kíváncsian Emma.

- Ne aggódj, megoldjuk azt is - mondtam magabiztosan, mire ő felnevetett.

Az ágyhoz érve végül letettem őt és szembefordultam vele. A mosoly eltűnt mindkettőnk arcáról és mélyen egymás szemébe néztünk. Én lassan levettem a fátylat a fejéről, és lágyan leengedtem a kezemből a földre. Ezután Emma nyakára hajtottam a fejem és érzékien belecsókoltam. Ő azonnal lehunyta a szemét és elfordította a fejét, hogy jobban a nyakához férjek. Miközben csókoltam őt, óvatosan megfogtam a derekát és jeleztem neki, hogy forduljon meg. Ő készségesen hátat fordított nekem, én pedig nekiláttam egy lehetetlennek tűnő feladatnak: kifűzni a ruháját.

Szerencsére nem volt túl bonyolult, ezért pár perc alatt sikeresen meglazítottam. Újra magam felé fordítottam őt és lassan lehúztam róla a hatalmas ruhát. Az abroncs most nem volt rajta, így szerencsére azzal nekem már nem kellett foglalkoznom. Azt hiszem, hogy nem is tudtam volna, mert teljesen megbabonázott Emma, ahogy előttem állt egy szál fehérneműben.

Akkor tértem magamhoz, amikor Emma az ingemhez ért, és elkezdte lassan kigombolni. Olyan érzékien csinálta, hogy kezdtem teljesen elveszíteni a fejem. Annyira más volt most ez az éjszaka és ezt mindketten éreztük legbelül. Soha nem voltak bennünk gátlások egymás felé, de most ezen az estén még nyitottabbnak éreztem magam. Emmán és minden egyes mozdulatán is ezt láttam és éreztem. Biztos voltam abban, hogy ő is így érez, nem csak nekem jelent mást ez az éjszaka.

Mikor végre az utolsó gombot is kigombolta, benyúlt az ingem alá és végigsimítva a felsőtestem, levette rólam. Ezután azonnal az övemre tévedt a keze és pillanatok alatt már a nadrágomtól is megszabadított.

Ekkor hirtelen ölbe kaptam, mire ő hangosan felnevetett.

- Mondtam, hogy nem a saját lábadon mész ma ágyba - mondtam neki mosolyogva. Láttam, hogy már válaszolna valamit a szavaimra, de én hirtelen megcsókoltam őt, jelezve, hogy a beszélgetés most véget ért. A tervezettnél kicsit szenvedélyesebbre sikerült a csókom, mert Emma kéjesen belenyögött a csókba, ami nekem egyet jelentett a véggel. Lassan lefektettem őt az ágyra és szorosan magamhoz öleltem őt.

Azt hiszem, hogy életemben nem mosolyogtam még ennyit csókolózás közben, mint most. De ez Emmára is igaz volt. A bennünk égő tűz mellett is folyamatosan fülig ért a szánk. Ha valaki látott volna, biztosan hülyének nézett volna minket, de szerencsére csak mi ketten voltunk a kicsiny kis szobában. Emma, én és a szerelmünk... És persze a két pici baba Emma hasában, de ők szerencsére ilyen téren nem számítottak most. Eleinte furcsa volt úgy szeretkezni Emmával, hogy babát vár, de ő világosan a tudtomra adta, hogy ez egyáltalán nem akadályoz meg minket semmiben sem.

Ez most is igaz volt. Olyan kéjesen nyögött bele a csókomba, hogy éreztem, meg fogok őrülni, ha záros határidőn belül nem lesz az enyém. Nehezen, de elszakadtam az ajkaitól és felfedezőútra indultam a testén. Roppant szexi volt a melltartója, de jelen esetben már igen zavaró volt. Azt hiszem, hogy túl hevesen vettem le róla, mert amikor ledobtam a földre, Emma hangosan felnevetett.

- Mi ilyen vicces? - kérdeztem mosolyogva, de meg sem várva a válaszát, azonnal a hasába csókoltam, mire ő újra felnevetett.

- Az, hogy ennyire türelmetlen vagy - mondta mosolyogva.

- Türelmetlen? - kaptam fel a fejem és egy széles vigyor terült el az arcomon. - Én vagyok türelmetlen? Azok után, hogy úgy felizgattál a folyosón, azt hiszem érthető. De ezek szerint te még nem vagy eléggé felfűtve. Azt hiszem, ezen sürgősen változtatnunk kell - mondtam mosolyogva és rákacsintottam, mire ő tiltakozva megrázta a fejét.

- Hidd el, pont annyira kívánlak téged, mint te engem - mondta csillogó szemekkel, mire én még szélesebben elmosolyodtam.

Hirtelen feljebb helyezkedtem az ágyon, az arcom az övétől pár centiméterre volt, és közben szorosan a két lába közé préseltem magam, hogy érezze, mennyire kívánom őt. Emma teste abban a pillanatban ívbe feszült és kéjesen felnyögött.

- Biztos vagy te abban, hogy ugyanannyira kívánsz? - kérdeztem tőle kéjesen.

- Most már biztos vagyok benne - felelte elködösült tekintettel. Egy pillanat alatt átkarolta a nyakam, szorosan magához húzott és hangosan zilálva megcsókolt. Azonnal felvettem én is a légvétele ritmusát és ugyanolyan szenvedélyesen csókoltam őt, mint ő engem. Éreztem, hogy egyre jobban rám telepszik az édes köd és minden porcikámban égett a vágy iránta. Ezt éreztettem is vele minden érintésemmel és ölelésemmel. Szorosan hozzá préseltem magam és közben a jobb kezemmel a teste minden négyzetcentiméterét végigsimítottam a nyakától le, egészen a bokájáig. Mikor másodjára jártam végig ezt az utat, óvatosan levettem róla a fehérneműjét. Újra visszahelyezkedtem rá és most már csak a bokszerem volt kettőnk között, ami pont elég volt ahhoz, hogy mindkettőnket megőrjítsen.

- Miért kínzol? - kérdezte Emma levegő után kapkodva két csók között.

- Nem kínozlak - feleltem mosolyogva. - Csak borzasztóan szeretlek - tettem hozzá komoly hangon és közben megsimogattam az arcát. - És boldoggá akarlak tenni, az életed minden egyes napján.

Emma elmosolyodott és ő is végigsimított az arcomon, le egészen a mellkasomig. Végigkövette a kezét a tekintetével, majd mikor a keze megtorpant, újra a szemembe nézett.

- Már azzal boldoggá teszel, hogy vagy nekem és, hogy szerethetlek.

Újra elmosolyodtam, mire Emma elnevette magát.

- De ha záros határidőn belül nem szedhetem le rólad azt az idegesítő bokszert, akkor meg fogok őrülni.

Én is elnevettem magam, majd váratlanul elhúzódtam Emmától és felkeltem az ágyról. Széttártam a karom és mosolyogva néztem rá.

- Parancsolj - mondtam neki és közben újra rákacsintottam. - Ha annyira akarod, vedd el!

Ő mosolyogva megrázta a fejét, majd felkelt az ágyról. Azt hiszem, nem csak én játszadoztam vele, ő is pontosan tudta, hogy mivel tud az őrületbe kergetni. Lassan lépdelt felém meztelenül, közben pedig lágyan ringatta a csípőjét és kéjesen beharapta az alsó ajkát.

- Te sem játszol tisztán, ugye tudod? - kérdeztem tőle nevetve.

- Tisztában vagyok vele - mondta mosolyogva, és közben végre elém lépett.

Teljes tenyerével a csípőmre tette a kezét és érzékien végigsimítva a csípőm és a lábam, levette az alsónadrágomat. Lassan felegyenesedett és szorosan hozzám simult. Egyszerre elmosolyodtunk, majd egymás ajkára hajoltunk. Miközben újra találkoztak az ajkaink, gyengéden átöleltük egymást és olyan őrjítően simítottuk végig a másikat, hogy mindkét mozdulat maga volt a gyönyör. Egyszerre adtunk és kaptunk, ami csak még jobban fokozta az őrületet. Próbáltam erős maradni és továbbra is arra játszottam, hogy Emma veszítse el előbb a fejét. Mikor már vagy tíz perce így csókolóztunk, kezdtem azt hinni, hogy vagy mégsem kíván annyira, mint állítja, vagy ő is pont ugyanazt játssza, mint én.

Mindketten zihálva kapkodtuk a levegőt, de tetszett ez a kihívás és nem akartam feladni. Óvatosan felemeltem Emma jobb lábát és a csípőmre tettem. Ő kéjesen belenyögött a csókomba és még szorosabban hozzám simult. Én elégedetten elmosolyodtam, de nem adtam meg neki azt, amit szeretett volna. Éppen csak hozzáértem, de ez pont elég volt ahhoz, hogy a szívem még gyorsabb tempóra kapcsoljon.

Végre Emma feladta, és a kezébe vette az irányítást. Leemelte a lábát a csípőmről és csókolózva az ágy felé húzott. Én mosolyogva lépdeltem vele az ágyhoz, és mikor odaértünk, a kezem a hátára tettem és úgy fektettem le az ágyra. A csókunk még jobban felizzott, amit nem is értettem, hogy miként lehetséges. Újra Emmához préseltem magam, és ezúttal őrjítő lassúsággal ugyan, de végre elmerültem benne. A háta újra ívbe feszült, aminek következtében már nem csak az ő ajkát hagyta el egy kéjes sóhaj. A köd teljesen magába szippantott és végleg megszűnt körülöttem a világ. Nem létezett már más csak Emma, és a gyönyör, amit vele együtt éltem át. Olyan boldogság járta át a szívemet, amihez foghatót akkor éreztem először, amikor először együtt voltunk. És aztán a tóparton… Majd a házavató utáni napon a zuhany alatt… Majd aznap a szobában…

Ahogy eszembe jutottak ezek a felejthetetlen együttléteink, éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon, és lassan végigfolyik egészen az ajkamig. Ekkor Emma hozzáért az arcomhoz és mosolyogva letörölte. Finoman elhúzódott az ajkamtól, mire én kinyitottam a szemem, hogy ránézzek. Amit ekkor láttam, maga volt a mámorító boldogság. Az ő szemei is könnyben úsztak. Én is elmosolyodtam, letöröltem őket, majd újra megcsókoltam őt.

Nem akartam elkapkodni semmit sem, de annyira feltüzeltük egymást, hogy ezután nem volt kérdés, hogy mindketten pillanatok alatt a csúcsra jutunk.

De ez a mostani… Erre nincsenek szavak… Olyan erővel rántott magába a kéj, hogy abban a pillanatban azt hittem, a világ örökre megállt. Azonnal elhagyott minden erőm és olyan hosszan éltem át én is a kéjt, mint Emma. Az utolsó pillanatban összeakadt a tekintetünk, ami csak még jobban fokozta ekkor a bennem tomboló mindent elsöprő érzelmeket. Utolsó erőnkkel még egy rövid csókot váltottunk, majd egymás ajkába sóhajtva cseppentünk újra vissza a valóságba.

A fejem Emma vállára hajtottam és levegő után kapkodva, mosolyogva hallgattam a heves szívverését. Végül lassan melléfeküdtem és szó nélkül a karjaimba vontam őt.

- Én biztos vagyok abban, hogy a mi házasságunk örökre szól - súgtam halkan a fülébe és közben végigsimítottam a haját a bal kezemmel, amin feküdt

- Én is biztos vagyok ebben Dávid - mondta halkan Emma, majd a bal kezét összekulcsolta az én jobb kezemmel.

Elmosolyodtam és még szorosabban magamhoz öleltem őt. Még utolsó erőmmel egy csókot leheltem a homlokára, amire éreztem, hogy elmosolyodik. Ebben a pillanatban biztos voltam abban, hogy nagyon boldog és nyugodt álmaim lesznek, mert a feleségemmel a karjaimban térek nyugovóra, és tudtam, hogy ez így lesz, amíg csak élek. Soha semmi sem választhat el tőle.

VÉGE