Bűnös vágyak - 37. fejezet 18+

A mai fejezet több szempontból is különleges, ezért nagyon nagyon hálás lennék, ha ezúttal minél többen elmondanátok a véleményeteket nem feltétlen csak erről a fejezetről, hanem az egész történetről, és mindenről, ami idáig elvezette a két főszereplőt.

 Jó olvasást mindenkinek!:)

Ui: Nem véletlenül van egy 18-os figyelmeztetés a fejezet címe mögött. Ezt kérlek vegyétek figyelembe.

Morwen

**********************

Óvatosan végigsimított a hüvelykujjával a kézfejemen, majd rám emelte a tekintetét.

- Annyit küzdöttünk Gitta... Elég volt - mondta halkan és olyan fájdalommal a szemében, ami még az én szívemet is összeszorította. Teljesen igaza volt... Küzdöttünk mindketten, nap-nap után, de hiába. Szenvedtem... Szenvedtem, hogy nem hozzám tartozik és mert Gáborhoz voltam még láncolva. Egész életemben nem hittem, hogy létezhet olyan érzés, amit a közelsége vált ki belőlem. Édes forróság, ami a szívből indulva végigégeti az egész testemet... Bizsergető remegés, amit egy apró érintése okoz... Heves szívdobogás, amit egy izzó tekintet és a mögötte rejlő tüzes vágy vált ki... Hetek óta küzdöttünk az ellen, ami egyik napról a másikra, de egyre biztosabban az uralma alá hajtott mindkettőnket.

Most, hogy ilyen közel állt hozzám és éreztem a forró érintését a kezemen, biztonságban éreztem magam. Minden olyan békésnek, tökéletesnek és megnyugtatónak hatott volna, ha nem tudnám azt, hogy én nem hozzá tartozok. Még Gábor mellett a helyem... Ő a férjem és összekötöttem vele az életemet. De miért tettem ezt? Hogy lehettem annyira ostoba, hogy szerelem nélkül hozzámentem! Még ha el is múlt volna a szerelem... De nem... Soha nem is volt... Soha!

Ahogy felnéztem Ákos szemeibe összeszorult a szívem. Egy tűzforrón ragyogó kék szempár, amiben az életem láttam. A szívem egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben vert és nem akartam tovább küzdeni. Nem volt erőm... Szükségem volt rá. Szeretem... Ez idáig tagadtam mindent, de ma végre őszintén magamnak is bevallottam, hogy szeretem... A mosolya, a tekintete, minden kedves szava, az őszintén csillogó szemei... Mind-mind azt a fajta érzést ültették a szívembe, amiért már régóta sóvárogtam. Éreztem! Végre újra éreztem! Hiszen ezt akartam, akkor viszont miért küzdök ellene? Ész vagy szív? Melyiket kövessem? Maradjak Gábor mellett és éljem le vele az életem érzelmek nélkül, vagy kockáztassak és merjek boldog lenni? Vajon csak annyi lenne az élet, hogy találunk magunknak egy társat, családot alapítunk, ridegen élünk egymás mellett, felneveljük a gyerekeinket, majd szépen megöregedve meghalunk? Elégedjek meg ennyivel?

Ezernyi kérdés, amikre nem mertem választ adni... Én nem... De a szívem nyughatatlan volt és egyre inkább üvöltött a mellkasomba zárva, mint egy apró kalitkába zárt rémült kismadár. Apró tőrök kezdték minden irányból szúrni, ahogy maga előtt látta az ész diadalát: elengedem Ákos kezét és szép lassan kisétálok azon a bizonyos ajtón, ami ezúttal a vendégszoba ajtaja volt. A fájdalom hullámokban tőrt rám és már nem csak a szívem helyén éreztem. Lehunytam a szemem és éreztem, ahogy a nedves forróság eláztatja az arcomat. Már magam sem tudom mikor sírtam ennyire őszintén és ilyen mély fájdalommal átitatva. Soha... A szerelem miatt soha nem sírtam még... Ezt nagyon jól tudtam, mert ez most teljesen más volt, mint az előzőek. Most a belül égető mámorító szerelem fakasztott sírásra, amiért el akartam magamtól dobni.

Megéreztem Ákos gyengéd érintését az arcomon, amikor letörölte a könnyeimet.

- Nem akarom, hogy szenvedj... - suttogta fájdalomtól remegő hangon, mire is újabb kínzó szúrások hatoltak a szívem legmélyére. Küzdöttem, de nem bírtam már parancsolni magamnak. Lassan kinyitottam a szemem, de még a könnyeimen keresztül is a fejembe ívódott az a fájdalomtól eltorzult arc, ami Ákos kedves arca helyén volt most.

Újra lehunytam a szemeimet, amivel csak azt értem el, hogy még több könny áztatta el az arcomat. Hevesen megráztam a fejem, mert a szavakat egyszerűen nem bírtam kiejteni.

- Nélküled szenvedek - préseltem ki végül ezt a két szót az ajkaimon, amivel tudtam, hogy aláírtam a halálos ítéletemet. Már nincs visszaút. Mikor újra kinyitottam a szemem és Ákosra néztem, a szívem egy óriásit dobbant. Mosolygott... Nem az ajkaival, a szemei mosolyogtak. Könnyek ültek benne, de mégis csillogtak a boldogságtól. Tisztában voltam azzal, hogy miért... Most vallottam be neki azt, hogy ő sem közömbös nekem... Ha tudná, hogy mennyire nem az! Brüsszelben a tudtára adtam már, de ez mégis más volt... Annyi minden történt azóta, és a kapcsolatunk új szintre emelkedett. Újabb és erősebb szintre, és ma új alapokra került minden.

Újabb és újabb hatalmas dobbanás a mellkasomban, amikor észrevettem, hogy a távolság az ajkaink közt vészesen elkezd fogyni. Szinte fájdalommal töltött el minden másodperc, míg végül az ajkát meg nem éreztem az enyémen. Már nem tudtam követni a szívem ritmusát, mert egyszerűen lehetetlen volt. Ha akartam volna, se tudtam volna lecsillapítani. Ezt csak tetézte, hogy Ákos érintésére az ajkam lángra gyúlt és kellemes melegség kezdett el szétterjedni belőle az egész testembe. Egy óvatlan pillanatban végre a nyelvünk is találkozott, aminek következtében a melegség egy csapásra égető forrósággá változott.

Teljesen más volt most ez a csók... Talán csak azért, mert tisztában voltam azzal, hogy mindketten döntöttünk. Ezúttal egyikünk sem fog visszatáncolni, ez a csók még csak a kezdet. Ákos csókjában is éreztem a változást, a döntést - nem fog visszalépni, ma már nem. Ahhoz túlságosan is érzelmektől túlfűtött volt most ez a meghitt ölelés és a csók...

Ákos gyengéden a karjaiba vont és abban a pillanatban megnyugvás öntötte el az egész szívemet. A keze lassan simított végig az arcomon, ami egyet jelentett nekem az élettel. Úgy éreztem, hogy végre életre keltem! Olyan fergeteges érzések keltek bennem életre, amiket ezelőtt éveken keresztül nem ismertem. Nem tudtam még a létezésükről sem, mert sosem hittem, hogy létezhet férfi, aki ilyen élénken tud hatni minden érzékszervemre. Nem a testi vágy lüktetett bennem, nem a kielégülést hajszoltam, mint régen... Ez már most több volt annál, mint amit valaha átélhettem egy férfi karjai közt. A vágy mellett, most egy másik édes és forró érzés is lüktetett bennem, amit legutoljára még gyerekként éreztem. Szerelem... Igen, ez az, ennek kell lennie a szerelemnek! Mikor az eszed elbódul, gyenge tiltakozni a szíved ellen, amikor a szív lüktetve fáj és üvölt a másikért és könyörög minden egyes apró érintésért... Mikor önzetlenül képes lennél továbblépni, hogy a másiknak jó legyen és boldog legyen, ha kell, akkor nélküled... Mikor egy másodpercet sem gondolkodnál azon, hogy az életed add-e, hogy megmentsd... Mikor az ő elvesztésének a tudata is egyet jelentene számodra a halállal... Igen, valami ilyesmi lehet a szerelem! Nem csak a kémiáról és a bennünk tomboló vágyakról szól! Felemészt, igen ez a jó szó rá, teljesen megsemmisít a tüze. Ezt érzem jó magam is most. Ákos csókja és a bennem tomboló érzések teljesen magukba szippantottak. Lágyan körülöleltek és végigsimogatták az egész lelkemet.

Ákos keze egy óvatlan pillanatban a csupasz vállamra csúszott, ami abban a pillanatban lángra gyúlt. Egy jól eső sóhaj csúszott ki az ajkaimon, aminek hatására Ákos szorosan magához húzott. A csókja egy pillanat alatt szenvedélyesebben égetett, és én akkor éreztem azt, hogy végem van. Nem fogok tudni megállni, képtelen leszek rá! De hiszen már nem is akarok... Már nem...

Ákos egy pillanatra abbahagyta a csókot és levegő után kapkodva bűnbánóan az ajkaimba suttogott.

- Meg fogod bánni Gitta...

Nem mertem kinyitni a szemem, csak tiltakozva megráztam a fejem.

- Tudom... De szükségem van rád - feleltem a könnyeimmel küzdve, és mire elhatároztam magam, hogy felnézek a szemeibe, az ajkai újra az enyémen voltak. Ő sem bírt tovább ellenkezni...

Szorosan magához ölelt és elkezdett magával húzni abba az irányba, ahol a hálót sejtettem. Bíztam benne, ezért engedelmesen lépkedtem vele, és egy pillanatra sem akartam elszakadni az ajkaitól. Pár perces séta után végül megtorpantunk és azon kaptam magam, hogy Ákos ismét abbahagyta a csókot. Engem nézett, olyan fürkésző tekintettel, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy a lelkemig lát. A szemem sarkából fel tudtam mérni, hogy tényleg a hálószobában vagyunk. Nem csalódtam, mert pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem. A szoba színe, a bútorok, az ágy, minden Ákost magát tükrözte. Nem sok időm volt körülnézni, mert azonnal rabul ejtett a kék szempár, ami édes bizsergésbe vonta újra és újra a szívemet. Ákos a tekintetem fürkészte, és én nagyon jól tudtam, hogy miért. Várja a válaszom, várja, hogy nemet mondjak, vagy hátat fordítsak neki. Egy részem valóban ezt akarta, de egy másik felem maradni akart. Végre itt voltunk mindketten, legyűrtük a bennünk tomboló ellenérzéseket, és nem akartam elszalasztani azt, ami most rám várt. Nem szex... Most az egyszer azt éreztem, hogy ez nem erről fog szólni. Valami sokkal több és fenségesebb dolog él kettőnkben, amitől nem akartam menekülni. Tisztában voltam azzal, hogy holnap már gyötörni fog a bűntudat, mert tulajdonképpen megcsalni készülök Gábort, de ahogy egyre jobban elmerültem Ákos tekintetében, egyre kevésbé volt erőm küzdeni. Az apró késztetés, hogy rohanjak ki az ajtón, már réges-régen teljesen megszűnt...

Közelebb léptem Ákoshoz és a kezem a derekára tettem. Ő jólesően lehunyta a szemét és amint elkezdtem lehúzni róla a pólóját, engedelmesen felemelte a karját. Tisztában voltam azzal, hogy testileg is mennyire vonzó számomra, mert láttam már félmeztelenül, de arra nem számítottam, hogy most mégis ennyire hatással lesz rám. Minden egyes izma vonzotta a tekintetem és nem bírtam küzdeni az ellen, hogy ne érintsem meg a karján dagadó izmokat. A szívem beleremegett a tudatba, hogy most már hozzám tartozik... Minden egyes porcikája... Én pedig ugyanúgy már az övé vagyok.. Nem a testiség volt az, ami miatt ez kialakulhatott, hanem mert így döntöttünk. Most végre kiálltunk az érzéseink mellett, ami miatt azt éreztem, hogy most már végleg összetartozunk.

Ákos végre újra kinyitotta a szemeit és közelebb vont magához. A ruháimon keresztül is éreztem a belőle áradó forróságot, ami még így is simogatta a testem. A kezei a derekamra siklottak és amint találkozott a tekintetünk, lassan elkezdte lehúzni rólam a felsőmet. Nem hittem volna, hogy ennél is jobban tud égni a testem... Nem is égett, egyenesen lángolt, ahol pedig a keze óvatlanul hozzámért, szinte fájt a bőröm. Amint a felsőm a földön landolt, Ákos magához húzott és végre megéreztem a csupasz mellkasából áradó égető tüzet. A keze a hátamra siklott, és mikor kikapcsolta a melltartómat a szemeimet fürkészte, keresve az ellenkezés legapróbb jelét is. De ilyet nem láthatott, már nem. Ugyanolyan vágytól izzón néztem rá, mint amivel ő is rám pillantott. A melltartóm végül lehúzta rólam, ami kettőnk között a földre hullott a többi darab mellé. Egy izzó pillantást vetett rám, ami egyáltalán nem zavart. Az ő tekintete valamiért más volt mint Gáboré, amikor végigmért. A vágy mellett valami mást is láttam a szemeiben, és ez nekem többet ért mindennél.

A kezem lassan az övére tévedt és óvatosan elkezdtem kikapcsolni. Szinte éreztem a szememben égő tüzet ahogy őt néztem és közben végre kikapcsoltam az övet és a nadrágja gombjait. Annyira kívánt engem, hogy szinte lehetetlen volt megszabadítani őt a nadrágjától. Amikor végre megadóan a földre csúszott, közelebb léptem hozzá, hogy a csupasz felsőtestünk újra egymást feleméssze. Most az ő keze tévedt az én nadrágomra, és egy könnyed mozdulattal ki is gombolta. Nehezen, de elvette a tekintetét rólam, és lehajolt, hogy levegye a ruhát. Ahogy a combomon lassan csúsztatta le, lenéztem rá, és szinte beleremegtem a kéjbe, amikor a szabaddá váló bőrfelületet végigcsókolta. Miután áthúzta egymás után mindkét bokámon és újra felegyenesedve állt előttem, akkor vettem észre, hogy mennyire szaporán kapkodom a levegőt. De ez rá is igaz volt, mert az ő mellkasa is gyorsan és ütemesen emelkedett, majd süllyedt újra és újra fel és le.

Ismét közel préseltem magam hozzá és elmerülten a tekintetében. A kezei lassan a fenekemre siklottak és finoman magához húzott. Úgy éreztem, hogy a testem már egyáltalán nem én irányítom, és a torkomból feltörő sóhajok az akaratom ellenére jelezték neki, hogy mennyire jól esik minden érintése. Közelebb hajolt hozzám és egy gyengéd csókot lehelt a nyakamra, és lassan végigbarangolta a kulcscsontomat és határozottan végighaladt le a két mellem közt. A hasamnál ismét elidőzött kicsit, majd továbbhaladt és amikor a fehérneműmön keresztül megéreztem a forró leheletét, édes forróság öntött el mindenhol. Olyan érzékien szabadított meg az utolsó akadályozó ruhadarabtól, hogy abban a pillanatban azt hittem, hogy összecsuklanak alattam a lábaim. Mikor újra felegyenesedett és magához húzott, én azonnal a mellkasára hajoltam, és ugyanazt az utat jártam be az ajkaimmal, amit ő az imént, az én testemen. Mikor az alsónadrágjához értem és óvatosan lehúztam róla, egyszerűen nem bírtam felegyenesedni. Annyira vonzotta a tekintetem, hogy képtelen voltam tovább húzni az alsónadrágot. A kezem megfagyott és a vádliján pihentettem, majd váratlanul egy lágy csókot leheltem a duzzadó férfiasságára. Ugyanazt kapta, amit én, de abban a pillanatban egyáltalán nem a viszonzás késztetett erre. Szinte elbódított az apró sóhaj, ami a torkából felszakadt, és rajtam is teljesen eluralkodott a vágy. Mielőtt még egy újabb csókot adtam volna neki, óvatosan megfogta a karjaimat és felhúzott maga mellé. Szorosan hozzám simult és gyengéden a karjaiba vont. Újra elmerültünk egymás tekintetében, és hagytuk, hogy megsemmisítsen minket a másik szerelemtől és vágytól izzó pillantása. Szinte egyszerre kezdtünk el hátrálni az ágy felé, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust. Minden egyes lépéssel a szívem egyre hevesebben vert, és mikor Ákos lassan helyet cserélt velem, azt hittem, hogy ki is ugrik a helyéről. Így az én lábam ütközött neki az ágynak, és abban a pillanatban tudtam, hogy hazaértem. Én mindig is ide tartoztam.

Ákos a jobb kezét a hátamra csúsztatta és úgy dőltünk le lassan az ágyra. Ő közben szorosan magához ölelt, és mire az ágyra ért volna a testünk, ő óvatosan elmerült bennem. Abban a másodpercben a világ ezer millió darabra robbant körülöttem és megszűnt létezni. Az egész testem végigremegett az édes érzéstől, amit Ákos elfogadása okozott bennem. Ahogy lassan mozdult bennem, a vágy olyan hévvel szippantott magába, hogy azt éreztem, az őrület határán vagyok. Minden mozdulat lassú, érzéki és tűztől izzó volt, de mégis óriásira növelte a vágyainkat. Ákos szenvedélyes tekintete magába szippantott és teljesen megsemmisített. Egy hirtelen mozdulattal megszüntettem az ajkaink közt lévő távolságot, és megcsókoltam őt. Az apró kéjes sóhaj egyszerre szakadt fel a torkunkból, ami azt hiszem, még inkább elvette az eszünket. Élveztük a pillanat varázsát, engedtük, hogy a bennünk tomboló tűz felemésszen minket, és együtt égjünk a szerelem oltárán.

Ákos határozottan, de érzékien ölelt magához, és olyan finoman mozgott bennem, hogy azt hittem, már elvesztettem az eszem és megőrültem. Alig bírtam gondolkodni, de jelen pillanatban nem is akartam.

- Ákos! - szakadtam el nehezen az ajkaitól. Szinte fájt a mozdulat, de valahol mélyről a megmaradt eszem utolsó darabkái valamit a felszínre sodortak, amitől megtorpantam. Sose vesztettem még így el a fejem, de még szerencsére időben észhez tértem. - Óvszer. Nem akarok kockáztatni - mondtam bűnbánóan.

- Kérlek ne... - mondta vágytól izzó hangon. - Esküszöm, időben ki fogok szállni.

A szemeiben olyan fájdalom suhant át, amit egyszerűen nekem is fájt látnom. Pontosan tudtam, hogy miért mondta ezt. Én is érezni akartam őt, akadályok nélkül, forrón összeolvadva. Döbbenten néztem magamba, és állapítottam meg, hogy bízok benne. Nem tudom miért, de olyan erősen égetett ez az érzés, hogy szinte már boldoggá tett. Elmosolyodva bólintottam és újra megcsókoltam. Hevesen magához szorított és fokozta a tempót, ami szinte azonnal visszabillentett oda, ahol az előbb tartottunk. Végigremegett a testem és izzottam a vágytól, amit iránta éreztem. A medencémet édesen bizsergette egy forró érzés, ami egyre határozottabban terjedt szét, és közben végig egy pontra fókuszált, ahol végül kiteljesedve, felrobbant bennem. A világot eddig is halványan érzékeltem magam körül, de most, hogy végigsöpört a kéj a testemen, magába szippantva engem is, teljesen megszűnt. Ákos erőteljes mozdulatait és szapora légvételét érzékeltem csak magam körül. Végül ő térített magamhoz, amikor meghallottam azt az édes és bizsergető hangot, ami a torkából felszakadt, amikor ő is átlendült a gyönyör kapuján. Tudtam, hogy bízhatok benne, és nem is csalódtam. Az utolsó pillanatban szállt ki belőlem, de még így is őrjítő volt érezni, hogy a teste megfeszül és szorosan hozzám simul közben. A csókot egy pillanatra sem hagyta abba, aminek következtében éreztem az édes sóhajt, ami az ajkait elhagyta.

Utána izzadtan és vizesen öleltük egymást át, és még mindig szaporán kapkodtunk levegő után. Ákos újra az ajkaimra hajolt és olyan lágyan csókolt meg, hogy a szívem ismét megremegett az érzésbe, amit ezzel okozott.

- Mondd kérlek, hogy ez még csak a kezdet és velem maradsz - súgta halkan az ajkaimba, amikor elszakadt tőlük.

- Ezt szeretnéd? - kérdeztem tőle suttogva, de tudtam, hogy ez egy felesleges kérdés volt.

- Igen, ezt szeretném - felelte mosolyogva, majd érzékien újra megcsókolt.

Vele? Ákos mellett kezdjem újra az életem? Ezt akarom? Vajon megtehetem ezt? A bűntudat valahol mélyen ott perzselte a szívemet, de egyelőre még túl forró volt a szerelem, amit Ákos iránt éreztem, hogy eszembe jusson Gábor és az, hogy mit tettem vele...

Következő rész