Sziasztok!
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen ma a Bűnös vágyakkal, és végül sikerült döntésre jutnom. Mint korábban írtam is nektek, elfogytak a fejezeteim, és az időm, energiám nulla erre a történetre. Sokszor említettem már nektek azt, hogy az írás nem megy kényszerből. Ha mégis megpróbáljuk, akkor annak katasztrófa a vége és élvezhetetlen a végeredmény, nálam legalábbis ez szokott lenni. Ezt pedig gondolom, ti se akarjátok. Nem akarom elszúrni ezt a történetet, és ha további idő kell hozzá, míg újra elkap vele a láz, hát akkor legyen. Tudom, hogy ezzel sajnos azt kockáztatom, hogy többeteket végleg elveszítelek. :( De tényleg nem tudom magamra kényszeríteni az írást. Nem megy, én nem ilyen vagyok. :(
Nem mondom azt, hogy bezárom az oldalt, mert nem akarom, és hiszem, hogy egyszer lesznek még más saját regényeim is. Mellesleg ezt a történetet is be akarom egyszer fejezni. Mikor? Időpontot nem tudok és nem is merek ígérni. Az írás nekem nem egy olyan dolog, amit határidőhöz tudok kötni. Amikor megnyitottam ezt az oldalt, előre meg volt írva sok-sok-sok fejezet, és reméltem, hogy idővel behozom magamat, de tévedtem.
Nem mondom azt, hogy bezárom az oldalt, mert nem akarom, és hiszem, hogy egyszer lesznek még más saját regényeim is. Mellesleg ezt a történetet is be akarom egyszer fejezni. Mikor? Időpontot nem tudok és nem is merek ígérni. Az írás nekem nem egy olyan dolog, amit határidőhöz tudok kötni. Amikor megnyitottam ezt az oldalt, előre meg volt írva sok-sok-sok fejezet, és reméltem, hogy idővel behozom magamat, de tévedtem.
Nem akarlak cserbenhagyni Titeket, ezért ha folytatódik a történet, szólni fogok nektek. Akár a blog Facebook oldalán (ehhez az kell, hogy a bal oldali menüben like-oljátok), és ezután amit ott írok nektek, az megjelenik majd az üzenőfalatokon. Vagy meg is adhatjátok az e-mailcímeteket, mindenkit felírok és értesíteni foglak titeket. Vagy feljöttök néha ide, és láthatjátok majd, hogy történt-e valami.
Szóval sajnos ez a helyzet. Nem akarok üres ígéretekkel traktálni Titeket, úgy érzem, hogy az a minimum, hogy teljesen őszinte vagyok Veletek. A sok támogatásért és biztató hozzászólásotokért ez a legkevesebb, amivel tartozok Nektek. :)
Más dolgon is agyaltam a héten, mielőtt megírtam ezt a bejegyzést. Tudom, hogy csekély kárpótlás ez nektek, de hátha van valaki, akit ez érdekel. Egy réges-régen megírt történetem első öt fejezetét hoztam el nektek, és ha kéritek, felteszem a folytatást is. Ez egy két részes regénysorozat, nem fog félbeszakadni, mert teljesen megírtam, már jó pár éve. Amit tudni kell róla: a második és harmadik regényeim voltak ezek, szóval vannak benne hibák, botrányosan bugyuta mondatok, szerelem, szerelem és szerelem, véleményem szerint egy tipikus lányregény. De a végére már egész jó lett, szerintem. :) Ebből láthatjátok azt is, hogy hol kezdtem, és honnan indultam. :) Ó, és el ne felejtsem, a férfi főszereplő szemszögéből olvasható. :)
Szóval itt van 5 fejezet ízelítőnek, és ha kéritek a folytatást, akkor hozom, és a főmenüjét is megcsinálom a történetnek. Rajtatok áll, ezúttal ti döntötök. 15 oldal, vagyis annyira nem rövid. :)
*************
Egy új kezdet
1. fejezet
Furcsa érzés volt közel 10 év után újra egyedül lenni. De
valamiért ez mégis jó érzéssel töltött el. A kapcsolatunk Enikővel már nem volt
a régi. Nem haragudtunk egymásra, de már nem volt értelme együtt maradnunk. A
szerelem végleg elmúlt, szerettem őt, de már nem úgy, hogy az elég legyen a
hosszú távú terveinkhez. Úgy gondoltuk, felesleges tovább rabolnunk egymás
idejét, és jobb ha külön utakon járunk ezután.
Nem akarok most új kapcsolatot. Jól érzem magam egyedül.
Több mint másfél év telt el azóta, hogy megnyertem a versenyt, és azóta sok
minden történt. Most, hogy egyedül vagyok, több időm lesz az új lemezemmel
foglalkozni. Az utóbbi időkben ez is alaposan felőrölte a kapcsolatunkat, nem
tudtunk elég időt együtt tölteni. Ez már lassan két éve így volt, nem is értem,
hogy bírtuk ki ennyi ideig egymás mellett. Ott is voltunk egymásnak, meg nem
is.
Hirtelen ráeszméltem arra, hogy hol is vagyok. Még nem
szoktam meg az új lakást. Egy hét se telt el azóta, hogy a közös albérletből
elköltöztem ide, de már elég jól sikerült otthonossá tennem a helyet. Nem volt
messze a közös lakástól, de ez nem is zavart, mert barátokként váltunk el.
Végigsimítottam a kanapé karfáját, majd felálltam és úgy döntöttem ideje
készülődnöm. Egy forró fürdő jól fog esni indulás előtt. Hosszú lesz a mai
napom. Örültem neki, hogy ma nem nekem kell vezetnem. Ha egynél több fellépésem
volt egy nap, akkor mindig gondoskodott a menedzsment autóról és sofőrről. Ha
jól rémlik, ma Budapest után Kecskemétre kell mennem. Szeretem mindkét várost,
a fellépéseim mindig fantasztikusak ezen a két helyen.
Még volt másfél órám indulásig, ezért engedélyeztem magamnak
a fürdőt, ami végül nem lett forró, mert már június derekán jártunk, és elég
meleg volt az idő. De ennek örültem, szeretem a nyarat.
Jól esett ahogy a víz körbevett. Furcsa érzésem lett. Nem
jellemző rám, hogy ennyire megállok, és megpihenek. Talán az utóbbi idők
gyökeres változásai miatt érzem ezt. Jól esik kicsit nyugodtabban élni, és
megállni kicsit elgondolkodni. Akármennyire sem bántam a szakítást Enikővel,
furcsa volt egyedül hazatérni egy üres lakásba. Megszoktam már, hogy velem van.
Végiggondoltam mindent, mielőtt felhoztam a szakítás ötletét. Tudtam, hogy
hiányozni fog a társasága, de azt is tudtam, hogy nem elég mély a kapcsolatunk
ahhoz, hogy egy életen át kitartson. Jó ez így. Nem fogom megbánni, hogy így
döntöttem. 30 éves vagyok, ideje azt a nőt megtalálnom, akivel hosszú távra
tervezhetek. Enikőnek is jobb lesz, ha nem rabolom tovább az idejét. Bár ő
fiatalabb, és nem is akar még gyereket, de hamarosan nála is be fog indulni a
biológiai óra.
Csörgött a telefonom. Még jó, hogy beállítottam egy jelzést,
nehogy elkéssek. Ha nem teszem, talán képes lettem volna most órákig a kádban
feküdni.
Befejeztem a fürdést és felöltöztem. A hajam úgy döntöttem,
hogy a profira hagyom ma, majd a stylistom segít ebben. Sokat köszönhetek neki,
mindenre gondol és ő szokott segíteni nekem ebben is.
Még volt 15 percem az autó érkezéséig. Úgy döntöttem addig
válaszolok néhány e-mailre. Jó érzés volt tartani a kapcsolatot a rajongóimmal,
rengeteg szeretetet kaptam tőlük. Rájuk mindig számíthattam, sok nehéz
időszakon segítettek már túl az elmúlt években. Alig válaszoltam két e-mailre,
máris csörgött a telefonom.
- Halló. Szevasz Robi. Igen, rendben, akkor megyek. A
szokott helyen parkolsz? Rendben, azonnal indulok, három perc és ott leszek. Nem,
nincs messze az új lakástól, jó lesz ott. Máris indulok. Szevasz.
Kiléptem az e-mail fiókomból és kikapcsoltam a gépet. Miután
felvettem a cipőmet az előszobában megálltam a tükör előtt és nagyot
sóhajtottam.
- Hjaj Dávid, Dávid. Ideje jobb kedvre váltani. Elvégre ma
azokkal leszel, akikre mindig számíthatsz, akik megbecsülnek, akiket szeretsz.
Jó kedvet és vidámságot érdemelnek tőled.
Elmosolyodtam. Rendben, ez már mindjárt jobb. Amint odaérünk
úgyis jobb kedvem lesz. Ahogy lesétáltam a lépcsőn belém hasított a felismerés.
Ezek után keményebb ostromra kell számítanom a nőktől. Mióta tudják, hogy
egyedül vagyok, azóta nem is voltam koncertezni. Más biztosan kihasználná az
ilyen helyzeteket, de nekem ennél több kell, nekem fontos az, hogy érezzek is
valamit aziránt a nő iránt, akivel vagyok. És mára már megváltoztak a céljaim,
mióta legutóbb egyedülálló voltam... Akkor még épphogy elmúltak a kamasz éveim.
Nem véletlen, hogy Enikővel ennyi ideig együtt voltunk. Nekem sose jöttek be az
egyéjszakás kalandok. Egyszer fordult csak elő velem, de utána abból is egy
rövidebb kapcsolat alakult ki. Végül rájöttem, hogy nem éri meg ilyennel
próbálkozni, jobb, ha előbb megismerem azt a nőt, és majd utána kialakul minden
úgy, ahogy lennie kell.
Hamar odaértem az autóhoz. Robi az autóban ült és engem
várt. Beszálltam a kocsiba és kezet nyújtottam neki.
- Helló. Mi újság van veled Robi?
- Semmi különös haver. Ma én vagyok a soros.
- Hát nem is tudom mi lenne velem nélkületek? Egyedül
biztosan nem bírtam volna ennyi fellépést végigcsinálni az elmúlt másfél évben.
- Ezért vagyunk. A mai úti cél Pest és Kecskemét.
- Igen, akkor jól emlékeztem. - nagyot sóhajtottam.
- Valami baj van Dávid?
- Nem, nincs. Csak tudod a szakítás óta nem volt fellépésem.
Vagyis amióta napvilágra került a dolog. A Facebook-on Bandi szerint kisebb
hisztéria lett úrrá a rajongókon. Bandi egyszerűen úgy fogalmazott, hogy
beindult a vadászat.
- Ejha, akkor tudsz majd válogatni - elnevette magát, mire
én fancsali képet vágtam.
- Robi, tudod jól, hogy én nem ilyen vagyok.
- Tudom na, csak ugratlak. Úgy hiszed növelni kell majd a
biztonságiak létszámát?
- Nem hiszem, arra azért csak nem lesz szükség.
- Reméljük. Meg is érkeztünk.
Elcsodálkoztam. - Ilyen hamar megjöttünk?
- Igen. Ezen a szórakozóhelyen leszel ma, nem emlékszel?
- De, most már emlékszek. Szeretek itt lenni, kellemes hely.
- Igen, jó hely. De ma nem lesz időnk itt időzni. A koncert
után 10 perccel már indulnunk kell Kecskemétre.
- Igen, tudom. Majd legközelebb többet leszek itt.
- Reméljük. Akkor menjünk.
Bementünk a már előkészített öltözőmbe, ahol Dina, a
stylistom várt. Átvettem a ruhákat, amiket hozott, azután pedig megigazította a
hajamat.
- Dávid, legyél szíves vigyázni a hajadra, mert ma nem
megyek veled Kecskemétre. Készítettem neked váltás ruhát, amit a kecskeméti
fellépés előtt átvehetsz.
- Köszönöm Dina. Nem tudom mi lenne velem nélküled.
- Ugyan drága, nincs mit köszönnöd. Akkor majd jövő héten
találkozunk. Holnap vasárnap, ami neked is és nekem is szabad. Ha jól
emlékszek, akkor a következő fellépésed kedden lesz. Akkor biztosan
találkozunk.
- Rendben, addig is viszlát Dina - amint elköszöntem már
lépett is ki az öltözőm ajtaján, egyedül hagyva minket Robival.
- Nos, még negyed óra és kezdünk Dávid. Addig pihenj egyet.
Megyek és körülnézek kint, jövök majd érted, ha végeztél. Vagy az autónál
megvárlak inkább.
- Rendben, jó szórakozást.
Leültem a fotelba és úgy döntöttem ideje felkészülnöm.
Végigpörgettem a fejemben a dalokat, amiket énekelni fogok ma. Mindet
szerettem. Ráhangolódtam a fellépésre, épp időben, mert máris kopogtattak az
ajtón.
- Szabad.
Egy komoly kinézetű biztonsági őr nyitott be.
- Művész úr, indulnunk kell.
Bólintottam, felálltam és követtem őt. Művész úr? Utálom ha
így hívnak, nem érzem magam annak. De lassan meg kell szoknom, hogy van olyan,
aki így hív.
Mielőtt az ajtón kiléptem volna, mély levegőt vettem.
Hirtelen eufória lett úrrá rajtam. Itt vagyok, és azt csinálom, amit szeretek.
Énekelek azoknak, akik szeretik amit csinálok. Elmosolyodtam. Az életem révbe
ért, elértem amit akartam. A következő pillanatban kiléptem az ajtón, és
azonnal fülsiketítő sikítozás csapta meg a fülemet. A színpad közel volt, alig
pár lépésnyire, és míg felsétáltam rá, intettem a tömegnek. Újabb sikító hullám
söpört végig a tömegen. A mikrofonállványhoz sétáltam, levettem róla a
mikrofont, az állványt pedig odaadtam a legközelebbi biztonsági őrnek. Ritkán
használtam állványt, jobban szerettem anélkül énekelni.
A tömeg nem volt túlzottan nagy, de a helyhez képest pont
elég volt. Az utóbbi időkben szerettem lesétálni a színpadról, még a kis
klubokban is, és a tömeg kis csökkenésével, ez már kivitelezhető volt. De
lehet, hogy ma még nem kellene ezt tennem, ez az első fellépésem azóta, hogy
tudják, hogy elváltak útjaink Enikővel. Nagy levegőt vettem és köszöntöttem
őket.
- Sziasztok! - újabb üdvrivalgás söpört végig a tömegen. -
Jó érzés ma veletek lenni. Ti is jól érzitek magatokat?
Egy hangos és határozott igen töltötte be a termet, miközben
rengetegen fotóztak. Már megszoktam ezt, de a vaku ugyanúgy most is elvakított.
- Rendben, akkor bulizzunk egyet - amint ezt kimondtam, már
el is indult a zene. A tömeg pedig hangos sikítással tudatta, hogy szeretik ezt
a számot. Én is, ez az első saját dalom. Most nem volt kedvem sokat beszélni
két szám között, ezért inkább csak jöttek a dalok egymás után, pár szavas
bevezetővel.
A jókedvem egyre csak nőtt, és szívből jött. Szeretem ezt
csinálni. Miközben énekeltem járkáltam és táncoltam a színpadon, megfogva néha
a lányok kezét. Már megszoktam, hogy az első sorok csak lányokból és nőkből
állnak.
Ahogy pásztáztam a tömeget hirtelen megakadt a szemem egy
barna szempáron. A lány élvezte a koncertet, de amikor találkozott a
tekintetünk, hirtelen meglepett arcot vágott. Én is meglepődtem. Ismerem őt. De
nem tudom honnan. Szőke haja finoman simult a hátára, a szeme pedig vidáman
csillogott. Valamit láttam abban a szempárban. De a lány maga is nagyon vonzó
volt. Gyönyörű. Egy pillanattal később ráeszméltem, hogy elrontottam a
szöveget, és rossz sort énekeltem, annyira megzavart a lány. Elkaptam a
tekintetem és tovább énekeltem. De akárhányszor rápillantottam a későbbiekben,
ő mindig engem nézett. Mondjuk ez természetes, hiszen valószínűleg ezért van
itt a koncerten. Magamban elmosolyodtam, hogy milyen gyerekesen viselkedek.
Eldöntöttem, hogy valahogy beszélek vele. Tudnom kell, hogy honnan ismerem őt.
A kedvenc lassú dalom következett, ami alatt mostanság rendszeresen bementem a
tömegbe. Míg énekeltem lassan sétáltam a tömegben abba az irányba, ahol a lány
volt. Nagyot dobbant a szívem, amikor mellé értem. Közben egész tűrhetően
szedett csak szét a tömeg. Elmosolyodtam, amikor megláttam magam előtt. Meglepetten
rám nézett, de én folytatva a dalt, megfogtam a kezét, a vállamra tettem, majd
átkaroltam a derekát, és ringtam vele jobbra, és balra. A túl nagy tömeg nem
tett lehetővé más mozgást. Ahogy öleltem őt, a testem teljesen felforrósodott.
Meglepődtem. Ennyitől? Hiszen nem is ismerem őt. Természetesen nagyon vonzó és
csinos, és úgy tűnik, hogy ez nagy hatással van rám. De ez nem csak szexuális
vágy. Ez annál több. Meg akarom őt ismerni. Amint vége lett a dalnak, a füléhez
hajoltam.
- A koncert végén találkozunk? A VIP részlegnél leszek,
mondd majd azt a biztonságiaknak, hogy én hívtalak oda. Szólok majd nekik, be
fognak engedni. - súgtam neki, majd ránéztem és vártam a válaszát. Gyönyörű
szemei voltak, amik így közelről még igézőbbek voltak. Alig telt el egy
másodperc azóta, hogy ezt mondtam neki, máris izgatottan vártam a válaszát. Egy
pillanattal később zavartan, de bólintott, majd elmosolyodott. Így még szebb
volt. Én is elmosolyodtam, majd nehezen hátat fordítottam neki, és elindultam
vissza a színpadra. Már mennem kellett volna, de a közönség kért tőlem még egy
dalt. Alig tudtam a dalra figyelni, annyira a lány hatása alatt voltam még.
Hamar véget ért a dal, és elindultam a biztonsági őrökkel vissza a szobámba.
Most sokkal nehezebben jutottunk vissza. Mielőtt beléptem volna az ajtón,
odafordultam a biztonsági őrhöz, aki az ajtóban állt.
- Egy szőke, barna szemű lányt kértem, hogy jöjjön majd
utánam az öltőzőbe, mert beszélnem kell vele - úgy döntöttem, jobb ha ezt
mondom az őrnek. Remélem nem fogja azt hinni, hogy így szedek fel valakit. -
Kérlek engedd majd be utánam.
- Rendben, beengedem majd.
- Köszönöm.
Bementem az ajtón, majd a folyosón végigkísértek a
biztonsági őrök egészen az öltözőmig. Az öltözőbe már szerencsére nem követtek.
Amint beléptem elkezdtem összeszedni a dolgaimat, amiket Dina készített nekem.
Alig telt el pár perc, máris kopogtattak. Ez ő lesz. Most mit csináljak? El
kéne hívnom valahova, hogy megismerjem. Vajon akar velem találkozni és megismerni?
Lehet, hogy van barátja? Vajon férfiként érdeklem őt? Vagy csak egy rajongóm,
akit a külsőségek érdekelnek? Egy pillanattal később eszméltem rá, hogy furcsán
viselkedek. De miért? Mert érdekel ez a lány? Igen, határozottan érdekel. Majd
meglátjuk milyen valójában, hiszen még nem is beszéltem vele. Azután ráérek azon
gondolkozni, hogy mit tegyek.
Mély levegőt vettem és úgy szólaltam meg. - Igen tessék, szabad.
2. fejezet
Amikor benyitott megkönnyebbültem, hogy ő az. Elmosolyodott,
úgy ahogy én is önkéntelenül.
- Szia. - köszönt nekem csengő és bájos hangom. Úgy láttam
kicsit zavarban van. Nem tudtam miért lehet ez. Talán csak a váratlan helyzet
miatt.
- Szia. - mondtam mosolyogva. Elindultam felé és úgy
döntöttem két puszival köszöntöm. Nagyon finom illata volt, éreztem, ahogy a
bőréhez értem. Gondoltam, még ha ismer is, be kellene mutatkoznom. - A nevem...
- Németh Dávid. - fejezte be helyettem mosolyogva a mondatot.
- Ki ne ismerne téged?
Tetszett az, ahogy félbeszakított. Elnevettem magam.
Megkönnyebbültem picit, mert úgy láttam, hogy jó irányba haladunk. Gondoltam ő
is be fog mutatkozni, ezért kérdőn néztem rá.
- Öhm, én Emma vagyok.
Megfogtam a kezét és kezet csókoltam. Mikor a szemébe
néztem, úgy láttam meglepődött. Lehet, hogy erre nem számított. Gondolom nem
hitte volna, hogy ilyen vagyok. Elmosolyodtam és úgy folytattam. - Örvendek
Emma. A koncerten amikor észrevettelek, olyan érzésem volt, hogy ismerlek
téged.
- Nem hinném. Voltam régen koncerteden, de sosem
találkoztunk még. De én is úgy éreztem, hogy ismerjük egymást.
Igen, biztosan igaza van. Én túl sok emberrel találkoztam az
elmúlt években, ő biztosan jobban emlékezne arra, ha ismernénk egymást.
Hirtelen zavarba jöttem. Ebbe az irányba nem tudom továbbvinni a beszélgetést,
mert nem ismerjük egymást. Az időm kevés, most nem tudok időt szakítani rá.
Vagy mégis? Egy őrült ötletem támadt. De talán neki se lesz ellenére.
- Furcsa. De ha már így alakult és itt vagyunk,
iderángattalak, van kedved eljönni velem a következő koncertre? Tudom, hogy
hülyén hangzik, de... - zavarba jöttem és próbáltam kifürkészni a tekintetéből,
hogy mi a véleménye erről. Bíztatóan nézett rám én pedig elmosolyodtam
örömömben. - Kecskeméten lesz, és mindjárt indulnom kell. Mit mondasz?
- Öhm, nem is tudom. Persze, lenne kedvem hozzá. Majd
valahogy hazajövök utána. - elnevette magát.
- Ugyan, én is Pesten lakok, majd hazajössz velünk. - bíztatóan
mosolyogtam rá, és úgy tűnt, ez hatott. Nem ijedt meg, úgy láttam ő is meg akar
ismerni és kíváncsi rám. Ez jó jel, ebből még bármi lehet.
Gyorsan összeszedtem a holmimat és elindultunk kifelé a
szórakozóhelyről.
Robi az autó mellett várt minket és kérdőn nézett rám,
amikor meglátta, hogy nem egyedül jövök.
- Robi, ő itt Emma. Ma elkísér engem Kecskemétre. Ez nem
gond, ugye?
Robi furcsán elmosolyodott. - Nem gond. Akkor indulhatunk?
- Igen. - Kinyitottam a jobb hátsó ajtót Emmának, és míg ő
beszállt Robira pillantottam. Kacsintott és szélesen elvigyorodott. Megkerültem
a kocsit, de mielőtt beülhettem volna Emma mellé Robi odahajolt a fülemhez. -
Ez gyors volt. Tényleg gyorsan rád kattantak a rajongók. - szélesen vigyorgott
rám.
Bosszúsan néztem rá. - Nem, ez nem az, aminek hiszed. Csak
ismerkedünk.
- Persze, persze, mindenki így kezdi. Szólj ha el akartok
vonulni.
- Nem hinném, ez a lány nem olyannak tűnik.
- Mégis itt van veled Dávid. - komolyan nézett rám és én
bólintottam, hogy igen, ebben igaza van.
- Valahogy meg kell ismernem. Majd meglátjuk mi lesz.
- Rendben, ha valami kell, csak szólj. - elmosolyodott. - Ja
igen, van nálam óvszer, ha kell. - elnevette magát.
- Robi. Nem lesz rá szükség. - mondtam neki bosszúsan, de
abban a pillanatban el is nevettem magam, mert tudtam, hogy csak ugrat.
Robi is nevetett. - Így merészen csak anélkül. Bátor vagy Dávid.
- hangosabban nevetett.
- Na jó, inkább induljunk, és ha lehet, ne piszkálj az úton
– mondtam szigorúan, de erre ő csak elmosolyodott. - És ne is vigyorogj
állandóan – tettem hozzá komolyan, de azonnal elnevettem magam.
- Értettem főnök. - viccesen szalutált és elnevette magát.
Én is vele nevettem.
- Induljunk - mondtam neki mosolyogva és én is beszálltam a
kocsiba Emma mellé.
Egész úton vidáman beszélgetett velem. Úgy éreztem vibrált
körülöttünk a levegő. Nagyon bájos volt, és volt benne valami, ami nagyon
magával ragadott. A vidámsága és a pozitív gondolkodása nagyon tetszett. Határozott
és céltudatos nőnek láttam, és ez nagyon megfogott. Nagyon tetszett az, hogy
őszinte volt velem. Meglepetten ért, hogy nemrég vált el, de ezzel a dologgal
is csak a csodálatom tudta elérni.
- És hogyhogy ilyen fiatalon férjhez mentél? Úgy értem nem
sokan mondhatják el magukról, hogy 24 évesen elváltak.
- Igen, valóban, elég ritka. Tudod közel 7 évig voltunk
együtt, és 2 évig éltünk házasságban. Ne érts félre, nem igazán volt köztünk
semmilyen konfliktus. Békésen váltunk el. A szerelem elmúlt, és úgy éreztük,
nincs értelme így tovább együtt maradnunk. Úgy gondoltuk, hogy korai még, hogy
szerelem nélkül éljünk tovább. A végén már csak olyanok voltunk egymásnak, mint
két nagyon jó barát, és ezt kevésnek éreztük egy hosszú távú kapcsolathoz. De
nem bántam meg, hogy összeházasodtunk. Akkor nem tudhattuk, hogy így meg fognak
változni az érzéseink. Semmit sem bánok az életemben. Vagy hibázok, de akkor
tanulok belőle, vagy nem hibázok és előrébb visz az életben. Nem tartom jónak,
ha az ember megbánja a döntéseit. Nem lehet mindenre, ami megváltozik egy idő
után, hibaként tekinteni.
- Megértelek. Szerintem nagyon igazad van. Én is hasonló
okok miatt léptem ki a kapcsolatomból.
- Igen, hallottam erről. Ma mesélte a barátnőm. Sajnálom.
- Ugyan, nincs mit sajnálnod. Ennek így kellett lennie, és
én sem bánom. - elnevettem magam. - Te jó ég, észrevetted, hogy a volt
kapcsolatainkról beszélgetünk? - halványan de idegesen rámosolyogtam. Nem
biztos, hogy jó ötlet volt, hogy rögtön az elején erre terelődött a beszélgetés.
Régen ismerkedtem már, kijöttem a gyakorlatból. De talán pont az a jó, hogy ez
olyan rendhagyó találkozó.
- Igen, észrevettem. - rám mosolygott. - Engem nem zavar. De
ha gondolod beszélhetünk másról is.
- Rendben. - elmosolyodtam. - Jól érezted magad a koncerten?
Úgy láttam zavarba jött és ideges lett a kérdésemtől.
Reméltem, hogy ez jót jelent.
- Igen, nagyon jól éreztem magam. Nagyon jó hangulatot
csináltál.
- Köszönöm. Igyekeztem. - rá mosolyogtam. - Egyedül jöttél a
koncertre?
- Nem, a barátnőm kísért el. Hoppá, szólnom kellett volna
neki, hogy eljöttem. De most úgyis táncol és szórakozik. Majd ha hazaértem
szólok neki. Feltehetőleg épségben hazajutok. - elmosolyodott és csalfán rám
nézett. Ez nagyon tetszett, önkéntelenül én is elmosolyodtam.
- Természetesen nem áll szándékomban elrabolni téged. Nem
lesz rá szükség, mert önszántadból jöttél velem. - rámosolyogtam és reméltem,
hogy nem sértődik meg ezen az apró tréfán.
- Ki tudna nemet mondani egy ilyen jó tánc után neked? - rám
mosolygott csillogó szemekkel és én úgy éreztem elolvadok a szemeiben. Teljesen
magával ragadtak. A mosolyát imádtam, nagyon megbabonázott.
- Ezek szerint nem volt kellemetlen neked, hogy akkor
odamentem hozzád?
- Nem, egyáltalán nem volt baj. Nagyon tetszett az a tánc. -
egy pillanatra elhallgatott, majd lassan folytatta. - Kérdezhetek valamit?
- Persze, csak nyugodtan.
- Miért hozzám jöttél oda a tömegben.
Nagyot nyeltem. Erre most mit válaszoljak? Nem akarom, hogy
azt higgye, hogy csak egy éjszakára akarom őt. Meg szeretném ismerni. De ki is
akarom deríteni, hogy ő milyen irányban akarja az ismeretségünket elmélyíteni.
- Úgy éreztem, hogy valahonnan ismerlek téged. Valamiért úgy
éreztem, hogy beszélnem kell veled és meg akartam tudni, hogy honnan ismerlek.
Úgy éreztem, hogy ha akkor ott nem megyek oda hozzád, akkor soha többé nem
látlak majd.
- Ez igaz. Ebben az esetben örülök, hogy így döntöttél. -
elmosolyodott, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről. Épp válaszolni akartam
neki, amikor a kocsi lassítani kezdett. Robi felé fordultam.
- Robi, meg is jöttünk?
- Igen, megjöttünk. - a következő pillanatban már meg is
álltunk.
Emma felé fordultam.
- Meg is érkeztünk. Mehetünk?
- Igen.
Kiszálltam és gyorsan megkerültem az autót, hogy kinyissam
neki az ajtót. Kedvesen és talán kicsit meglepetten nézett rám. Kinyújtottam a
kezem, hogy kisegítsem. Amikor hozzáért a kezemhez, mintha áramütés ért volna.
Abban a pillanatban a szívem hevesen elkezdett dobogni. Nem értettem ezt a
reakciót. Úgy gondoltam, ez csak az újdonság varázsa miatt lehet, azért mert
még nem ismerem őt. Amikor kiszállt és a szemembe nézett, elpirult és zavarban
van.
- Köszönöm. - mondta halkan és lágyan elmosolyodva.
- Ez természetes. Mehetünk? - a klub irányába mutattam. Ő
bólintott, és egymás mellett elindultunk az ajtó felé.
Robi már az ajtónál várt minket. Az épületben ő mutatta az
utat, ő már jobban ismerte ezt a helyet, mint én. Odasúgtam neki, hogy kérjen
Emmának is kitűzőt, ne csak magának, hogy Emma is utánunk jöhessen a VIP
részlegre, ahol az öltöző van.
- Mindjárt kezdünk. Gondolom szeretnéd a koncertet
végighallgatni. - fordultam Emma felé.
- Ezért jöttem. - válaszolt nekem mosolyogva.
- Robi, elkísérnéd Emmát a terembe, ahol leszünk? Én gyorsan
átöltözök és azonnal kezdhetünk.
- Rendben Dávid. Emma, menjünk.
Emma rám mosolygott, aztán elindultak a másik irányba
Robival. Az öltözőben gyorsan átvettem a másik inget és nadrágot, amit Dina készített
nekem. Éppen elkészültem, amikor kopogtak. Nem szóltam, hanem rögtön odamentem
az ajtóhoz és kinyitottam. Most is egy biztonsági őr jött értem.
- Jó estét. Indulnunk kell, kezdünk.
- Rendben, menjünk.
Ugyanolyan üdvrivalgás fogadott most is, de most kevésbé
tudtam erre koncentrálni. Idegesen Emmát kerestem a tömegben. Amikor
megpillantotta őt, megkönnyebbültem, ő pedig elmosolyodott. Nyugodtan és jókedvűen
kezdtem el a koncertet. Végig úgy éreztem, hogy most nagyon jól kell
teljesítenem. Amikor csak tehettem Emmát néztem és neki énekeltem. Úgy láttam,
hogy ezt ő is észrevette. Amikor a újra azt a lassú dalt énekeltem, amire velem
táncolt, láttam rajta, hogy elmosolyodik és elpirul. Ezt jó jelnek véltem. Ki
kell találnom valamit. Holnap nincs fellépésem, el kell hívnom valahova. Egy
igazi randevúra. Nagyot dobbant a szívem. Igen, randevúra hívom. Ma délután még
nem hittem volna, hogy így fog alakulni az estém, hogy végül ma megismerek egy
nőt, akivel akár kapcsolat is kialakulhat. Vajon ő akarja ezt?
Örültem annak, hogy egyszerre tudtam énekelni, és közben
elhatározásra is jutottam. Jó kedvem volt és boldogan köszöntem el a
közönségtől. Az utolsó pillantásom a színpadról, Emmára esett. Reméltem, hogy
hamar el tud majd jutni az öltözőmhöz.
Nem sok ideje voltam az öltözőben, amikor kopogtak.
- Szabad. - azonnal az ajtó felé fordultam és elmosolyodtam,
amikor megláttam Emmát. Ő is elmosolyodott.
- Nagyon jó volt a koncert. Nagyon élveztem.
- Köszönöm. Örülök, hogy tetszett. Akkor mehetünk vissza
Pestre? Velünk jössz?
- Öhm, nem is nagyon lenne más választásom. Ha már így
elraboltál, vigyél is vissza. - mondta nevetve és én is vele nevettem.
A hazafele úton tovább beszélgettünk. Főként a koncertjeimről
és az időbeosztásomról volt szó. Amikor már közeledtünk Pesthez, úgy éreztem,
hogy itt az ideje, hogy megkérdezzem tőle, van-e kedve holnap velem találkozni.
- Emma, nem igazán tudtunk jól megismerkedni most kettesben.
Nem sok időnk volt. De én szeretnélek jobban megismerni. Lenne kedved ma este
velem vacsorázni? - idegesen vártam a válaszát, de bíztatóan próbáltam nézni
rá. Reméltem, hogy megismert már annyira, hogy tudja milyen szándékaim vannak.
- Igen, lenne hozzá kedvem. Nincs ellene kifogásom. -
elmosolyodott. Én is megkönnyebbültem, és boldogan néztem vissza rá.
- Rendben. A Váci utcában van egy nagyon jó étterem, a
Vörösmarty tér közelében.
- Tudom, ismerem azt a helyet.
- Az megfelel neked?
- Tökéletes lesz. Hány órakor?
- Este hét óra megfelel neked Emma?
- Igen, az jó lesz.
A kocsi közben lassított, és feltételeztem, hogy
megérkeztünk hozzá. Én nem tudtam hol lakik, így Robira volt bízva, hogy
eltaláljon a megadott címre. Megállt az autó és együtt kiszálltunk az autóból.
Megkerültem az autót és mellé sétáltam.
- Akkor holnap ott várlak. Ugye eljössz?
- Igen, ott leszek. Megígértem.
- Tudom. - mondtam neki mosolyogva. Úgy döntöttem, hogy
jobb, ha puszit adok neki és úgy válunk el. Amikor az arcához értem, és ő az
enyémhez nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Azt hiszem nagyon kedvelem.
Túlzottan is. Nagyon jó volt érezni a közelségét. Alig ismertem őt, mégis
vágytam rá. Nagyon szép és vonzó nő volt, mély benyomást tett rám külsőleg és
belsőleg is.
- Akkor holnap ott foglak várni Emma.
- Rendben, ott találkozunk majd. Jóéjszakát Dávid.
- Jó éjt neked is Emma.
Néztem amint elindul a házba, majd én is megfordultam, és
beszálltam az autóba Robi mellé.
- Nos? Mi lesz ebből Dávid?
Elmosolyodtam. - Még nem tudom, de remélem, hogy tartós
kapcsolatot tudok majd kialakítani vele.
- Ilyen hamar? Gyors voltál. - elnevette magát.
Kicsit mérgesen válaszoltam neki. - Nem az a lényeg. Nagyon
rendes és kedves nő. És van humora is. Talpraesett és céltudatos. És okos.
- Hamar belezúgtál. - mondta Robi nevetve.
- Mi? Nem, dehogy. Csak úgy látom, hogy köztünk több is
kialakulhat, és ennek nagyon örülök. - észrevettem, hogy elég zavartan
beszélek. Létezhet az, hogy máris beleszerettem? Nem, az nem lehet. De
valamiért nagyon vonzódok hozzá, és nem csak a külseje miatt. Kötődök hozzá,
meg akarom őt szerezni. Persze még jobban meg akarom ismerni, de mégis, már
most úgy érzem, hogy kettőnk kapcsolatának működnie kell.
Hamar megérkeztünk a lakásomhoz.
- Hát akkor jó pihenést neked holnapra Dávid. Ja, és jó
randevút. - mondta kajánul.
- Köszönöm, neked is jó hétvégét. Ugye nem kell kérjelek,
hogy erről ne szólj senkinek? Örülök, amikor a média épp nem rajtam csámcsog.
- Persze Dávid, ne aggódj. Nem mondom el senkinek. Nem
akarok neked rosszat. Nem csak munkatársak vagyunk, hanem jó haverok is.
- Tudom. - kezet fogtunk, majd kiszálltam az autóból. -
Jóéjszakát és kösz mindent.
- Jó éjt.
Becsuktam az ajtót és elindultam a házba. Kicsit fáradt
voltam, de jól esett lépcsőzni. Nem zavart ez a három emelet, meg sem éreztem.
Miután beléptem a lakásba, azonnal levetkőztem, és bekaptam
pár falat csokit a hűtőből. Kényelmesen dőltem le az ágyra. Azt vettem észre,
hogy fáradtabb vagyok, mint hittem. Eszembe jutott a mai nap és Emma arca.
Elmosolyodtam. Holnap minden ki fog derülni. Belül bíztam abban, hogy talán ő
is rám gondol most. Elmosolyodtam. Oldalra fordultam és pillanatok alatt
elaludtam.
3. fejezet
Nem sokat alhattam az éjjel, mert lemezfelvételre kellett
mennem másnap délelőtt. A bonyolult időbeosztás miatt, néha hétvégén is
foglalkoztunk a dalokkal. Gyorsan megfürödtem, megreggeliztem és elindultam
autóval a stúdióba.
Örültem, hogy a vasárnap estém szabad. Az utóbbi időkben, ez
elég ritka dolog volt. Nem volt ma fellépésem, de jobban izgultam, mintha
20.000 ember előtt kellene énekelnem. Egész úton csak a tegnap este járt a
fejemben. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen érzés a világon. Amit Emma
kiváltott belőlem, amit éreztem iránta, furcsa volt. Mint a mágnes, úgy vonzott
magához. Barna szemei tűzben égtek akárhányszor beléjük néztem. Megbabonázott.
Mindig mosolygott, elvarázsolt az állandó vidámsága. Minden tulajdonsága,
lényének az egésze vonzott. Tegnap este ismertem csak meg, de azóta is csak ő
jár a fejemben. Olyan voltam, mint egy ideges tini, aki a legelső randijára
készül. Nem értettem, miért vagyok ilyen ideges. Máris beleszerettem? A
felismerés mint a villám csapott belém. Mit érzek iránta? Nem mertem magamnak
bevallani. Nem mertem reménykedni. És még korainak is tartottam ezt, hiszen
éppen hogy most szakítottunk Enikővel. Azt tudtam, hogy jobban meg akarom
ismerni Emmát, és reméltem, hogy nem fogok csalódni benne. De vajon ő mit érez?
Egyáltalán irántam érdeklődik, vagy a siker iránt, ami körülvesz? Kételyek közt
vergődtem. Egyszer régen, még anyutól megkérdeztem, hogy amikor már sikeres
leszek, honnan fogom tudni, hogy irántam érdeklődik-e valaki vagy a pénzem
iránt. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott az emlék. Ő is csak annyit tudott
mondani, hogy ha megismertem a lányt, akkor fogok csak rájönni, hogy kit
szeret. Engem, vagy a pénzt és a karrieremet. Még a gondolat is fájt, hogy Emma
esetleg nem olyan, mint amilyen szeretném, hogy legyen.
Mire észbe kaptam, már a stúdióban voltam. Nem voltam
önmagam, nagyon nem bírtam koncentrálni. Folyton elrontottam a szöveget, és
néha a hangmagasságot is. Legalább tízszer kellett újra és újra felvenni a mai
dalt. Még jó, hogy a napom nagy részét elvette a stúdióban töltött munka,
különben alig repült volna az idő.
Amikor hazaértem volt még időm fürdeni és átöltözni. A
legjobb formám akartam hozni. Egy lezser inget és kényelmes farmert vettem fel.
Meleg idő volt ma, így gondoltam, hogy az este is kellemes lesz. Vékony ruhát
választottam. Mikor kész voltam megálltam a tükör előtt és elgondolkoztam. Én
jó leszek így, de valami még hiányzik. Valamit vinnem kellene ma este Emmának.
De mit? Te jó ég, tényleg úgy viselkedek, mint egy tinédzser. Sokáig vívódtam,
mire döntést hoztam. Nem, nem viszek semmit, nem is tudom mit kellene vinnem. Virágot?
Nem, az túl elcsépelt. És ő már most többet jelent nekem. De talán mégis erre
lenne szükség ma... Nem, én nem ilyen típus vagyok. Szeretek virágot adni, de
nem ezzel akarom megszerezni őt. Fog ő még elég virágot kapni tőlem.
Elmosolyodtam. Igen, ez a helyes hozzáállás. Nem lehet ma semmi probléma,
minden jól fog alakulni. Tegnap, amikor táncoltam vele... Valamit éreztem már
akkor is iránta. Nekem szükségem van erre a nőre. És ma minden úgy fog alakulni,
hogy összejöjjünk.
Eltettem az irataimat, bezártam a lakást és elindultam le a
garázsba. Közben folyton azon gondolkoztam, hogy jó lesz-e a ma esti találkozó.
Egy vacsorában egyeztünk meg. Nem tudtam hova hívjam, így hirtelen jött ma
hajnalban a vacsora ötlete. Azt se tudtam akkor, hogy igent mond-e. Amikor
igent mondott, emlékszem, tudtam, hogy minden rendben lesz. Megadta az esélyt
annak, hogy jobban megismerjük egymást.
Idegesen ültem be az autóba. Közel volt az étterem, de mégis
autóval volt kedvem menni. Pontos akartam lenni, nem akartam már rögtön az
elején megmutatni, hogy mennyire késős vagyok. Ma nem akarok hibázni. Úgy
éreztem, hogy a ma estén múlik a jövőm, az életem. Nem bírtam elhinni, hogy ezt
érzem. Mit művelt velem Emma, miért akarom őt ennyire? Nem csak szexuálisan,
emberként, társként is. A tökéletes társ? Igen, ez a jó szó, ezt éreztem. Csak
némán ráztam a fejem. De hogy érezhetek ilyet, hisz még 24 órája sincs, hogy
találkoztam vele? Meg akarom ismerni. Nem, úgy érzem, hogy már ismerem őt.
Annyira örültem, hogy már ma találkozhatok vele. Nem bírtam volna még egy napot
várni. És még a számát se kértem el tegnap. Szóval ha nem jön el... Nem, nem,
az nem lehet. El fog jönni. Úgy éreztem tegnap, hogy ő is vonzódik hozzám.
Hirtelen arra eszméltem, hogy már régóta az étterem előtt
állok az autóval és a motort is már leállítottam. Nem is emlékszem arra, hogy
ideértem és beparkoltam. Zavartan szálltam ki az autóból és a bejárathoz közel
sétáltam. Úgy döntöttem, hogy az étterem előtt várom meg Emmát.
A szívem hatalmasat dobbant, amikor megláttam őt közeledni
az étterem felé. Térdig érő gyönyörű halványkék ruha volt rajta. A haja
kecsesen hullott a hátára. Amint meglátta, hogy én már ott vagyok
elmosolyodott. És... És elpirult. A szívem hatalmasat dobbant. Ez jót jelent.
Megnyugodtam kicsit, amikor megláttam. Eljött, igen, nyitott
arra, hogy megismerjen és nyitott egy kapcsolatra.
Hirtelen megrémültem. Hogy köszöntsem amikor ideér? Hogy
lenne jó? Próbáltam nyugtatni magamat. Majd minden menni fog szépen úgy, ahogy
kell, nem lesz gond. Nem lehet gond. Nem hiszem el, hogy ennyire ideges vagyok,
és ilyen apróságokon izgulok. Túlságosan is akarom Emmát, ezért vagyok ennyire
alapos, és ezért félek attól, hogy hibázni fogok ma. Mély levegőt vettem és
vidáman vártam őt.
4. fejezet
Amikor odaért hozzám elmosolyodtam. Ő köszönt először.
- Szia. - olyan lágy volt a hangja, amikor megszólalt. De
láttam rajta, hogy zavarban van. De miért? Valami vibrál körülöttünk.
- Szia.
- Mehetünk? - kérdezte tőlem kedvesen.
- Igen, mehetünk. - gyorsan beugrott a régi illemórák
egyike. Étterem, idegen hely, férfi megy előre. Nem hibázhatok, nála nem. A
szakmája alapja ez, nem vérezhetek el pont itt. Örültem neki, hogy tegnap este
megtudtam, hogy protokollos és egyben rendezvényszervező is.
Előre mentem, és ő mosolyogva lépett be utánam az étterembe.
- Átmentem? - felé fordultam és mosolyogva kérdeztem tőle.
Vidáman és csillogó szemekkel nézett rám. - Igen.
Mindketten elmosolyodtunk. Nagy kő esett le a szívemről. Nem
lesz ma itt semmi gond.
Leültünk az asztalhoz és pillanatok alatt beszélgetni
kezdtünk.
- Rendhagyóra sikerült az első találkozásunk. - hirtelen nem
tudtam mivel kezdjem a beszélgetést, ez jónak tűnt. Meg akarom tudni, hogy jól
érezte-e magát tegnap.
- Igen. De nincs ezzel semmi gond.
- Reméltem, hogy azok után, hogy egész éjjel engem kellett
hallgatnod, nem fogsz elmenekülni ma.
- Miért tenném? - csillogtak a szemei amikor rám nézett, és
mosolygott ahogy ezt kérdezte tőlem.
- Nem tudom. Nem voltam akkor biztos abban, hogy újra
találkozhatunk.
- Miért ne? Gondolom nem minden este szúrsz ki egy lányt a
tömegből, és viszed el utána magaddal az összes többi aznapi fellépésedre.
- Valóban nem. Valahogy akkor ez spontán jött, így éreztem
jónak. Ezt akartam.
- Örülök neki, hogy ezt tetted.
Folyton csevegtünk, nem is figyeltem arra, hogy mit eszünk.
Valamit rendeltem hirtelen, amikor a pincér felvette a rendelést. Sok mindenről
beszélgettünk a vacsora alatt. Mindenről, ami jól esett. Család, barátok,
kedvenc dolgok az életben, munka, szórakozás. Egyre jobban odavoltam érte,
ahogy megismertem. Kedves és jólelkű volt, de ugyanakkor tudatos és határozott
nő. Néha incselkedett velem, ami nagyon tetszett. Szikrázott körülöttünk a
levegő. Amikor befejeztük a vacsorát megkérdeztem, hogy van-e kedve sétálni a
városban. Nagyon örültem, amikor igent mondott. Az autót otthagytuk az étterem
előtt, és elindultunk az egyik irányba, nem is figyeltem merre.
Nagyon jól éreztem magam vele. Nyugodt voltam mellette. Izgalmat
csak amiatt éreztem, hogy nem voltam még biztos abban, hogy ő is hosszabb távra
tervez-e velem. Tudtam, hogy lépnem kell. El kell kezdenem előrébb vinni az
ismeretségünket. Ahogy sétáltunk egyre közelebb oldalaztam felé. Finoman
hozzáérintettem a kezem az övéhez. Ő nem húzta el, így megfogtam azt. Levegőt
sem mertem venni, annyira vártam a reakcióját. Nem vette ki a kezét a kezemből
nem húzódott el, ő is megfogta az enyémet. Ránéztem, és ő vissza rám. Az arca
sugárzott. Megint elpirult. A szemeiben, mintha a világot láttam volna.
Éreztem, hogy a világmindenség az ő szemeiben van, és benne az én életem is.
Megszerettem. Kikapcsolt minden a fejemben, minden vészjelző, csak a szívemet
akartam követni.
Tovább sétáltunk a városban, amikor hirtelen ráeszméltem,
hogy ismerős a környék, ahol járunk.
- Hol vagyunk? - kérdeztem akaratom ellenére hangosan. Mire
kimondtam a kérdést, a választ már tudtam is. Legszívesebben falba vertem volt
a fejem, hogy ezt hangosan kimondtam. Hogy lehetek ilyen hülye?
- Nem tudom, nem ismerem ezt a környéket. Te tudod hol
vagyunk? - kérdezte tőlem meglepetten. Nem értette miért vagyok ilyen furcsa.
- Öhm. - erre most mit mondjak? Azt, hogy véletlenül pont
itt lakok? Ezzel végleg elijesztem, azt nem akarom. De hazudni se fogok, ha már
így lebuktattam magamat. Hirtelen hevesen elkezdett dobogni a szívem. Akár már
most kiderülhet, hogy neki milyen szándékai vannak. Megijedtem, nem akartam
csalódni, én nem egy egyéjszakás kalandot szeretnék tőle. Én többet akarok
tőle. De most idő előtt meg fogom tudni, hogy ő mit akar tőlem.
Felhúzta a szemöldökét és úgy várta a választ.
- Öhm, erre felé lakok.
Elmosolyodott és jelentőségteljesen bólintott. Ez most mit
jelenthet? Te jó ég, ez nem jelent jót. Vagyis de, ez jó, mert nem egyéjszakás
tervei vannak. De nem, ez mégsem jó, mert elijesztettem őt. Kétségbe estem.
Próbáltam menteni a menthetőt. - Nem is figyeltem, hogy erre
indultunk el.
- Persze. - csak mosolygott miután kimondta ezt.
Uh, ezt tényleg elszúrtam. El fog menekülni. Hogy lehetek
ennyire szerencsétlen, most mit mondjak? Elkezdtem össze-vissza beszélni és
hadarni.
- Nem, nem, sétáljunk amerre akarsz, nem szándékosan
hoztalak erre.
- Gondoltam - egyre szélesebben mosolygott. - De ha ennyire
meg akarod mutatni a bélyeggyűjteményed... Upsz, bocsánat, nem is, CD
gyűjteményt inkább nem? Azt említetted az étteremben. - láttam a szemében, hogy
mégsem sértődött meg. Incselkedett. Ez tetszett. Akármennyire is megijesztett
ezzel a válaszával, tetszett a reakciója. Hát akkor legyen, játszunk.
- Minden vágyam az, hogy lásd a bélyeg, öhm, akarom mondani,
CD gyűjteményem - komoly hangon, de viccesen mondtam ezt neki, és a poén
kedvéért meg is hajoltam előtte.
Ő csak nevetett és vele nevettem én is. Újra megfogtam a
kezét és tovább sétáltunk. Próbáltam nem kimutatni, hogy megijesztett ez a
válasza. Egyre jobban elhatalmasodott bennem a félelem, hogy félreismertem őt.
Odaértünk a házhoz. Tétovázva megálltam és felé fordultam,
hogy teljesen lássam az arcát. Kérdőn rám pillantott, hogy miért álltam meg.
- Tényleg fel akarsz jönni?
- Nincs ellene kifogásom. - mondta nyugodt hangnemben. Nem
tudtam hová tenni a viselkedését. Örültem, de a kétségeim is egyre nőttek, hogy
vajon mit akarhat tőlem. Csak egy kalandot akar? Nem, nem, az nem lehet. Nekem
több kell. Meg fogom hódítani őt. Akármit is tervezett ma estére, ha valóban
csak le akar ma feküdni velem, gondoskodom róla, hogy ne rövid távú tervekkel
ébredjen holnap mellettem. Kicsit izgatott lettem. Akaratom ellenére is,
tetszett ez a kihívás.
- Akkor menjünk. - mondtam és kinyitottam az ajtót és előre
engedtem.
Legyűrtem magamban a félelmet, és liftbe szálltunk. Mellette
most nem éreztem félelmet a liftben. Megnyugtatóan hatott rám a közelsége.
A folyosón én mentem előre, mutatva az utat. Az ajtó előtt
megálltam és idegesen elővettem a kulcsokat a zsebemből. Igyekeztem elsőre
beletalálni a kulcslyukba. Sikerült. Nagy levegőt vettem, és kitártam előtte az
ajtót.
- Parancsolj. - besétált az ajtón, én pedig követtem őt.
Becsuktam az ajtót, és a kulcsot a zárba tettem. Már el akartam fordítani a
kulcsot megszokásból, de hirtelen megtorpantam. Nem akarom, hogy megijedjen,
hogy bezártam az ajtót. Mit tegyek? Nem, nem félhet tőlem. Nincs mitől félnie.
Ő akart feljönni, én nem akartam siettetni ezt. Ideges voltam. Tudtam, hogy ma
minden eldől. Tudtam, hogy ma vele leszek, mert ezt akarja. Ahogy ez tudatosult
bennem, még idegesebb lettem. Féltem attól, hogy ő csak ennyit akar. De nem,
többet fog akarni, tenni fogok ezért. Döntöttem és elfordítottam a kulcsot.
Mikor megfordultam, láttam, hogy a szandálját levette és már
beljebb sétált a nappaliba.
- Ó, nem, nem kell levenned a cipőd. - jaj, milyen
kellemetlen. Miért nem figyeltem oda erre? Nem akarom, hogy kellemetlenül
érezze magát nálam.
- De én így szeretem. Tiszteletben tartom mások szokásait az
otthonában. - mondta felém fordulva, kedvesen.
Meglepődtem. Erre nem gondoltam. Ez annyira tetszett. Öntudatos,
de odafigyel mindenre, senkit sem akar megbántani, és tiszteli mások szokásait.
Én is lerúgtam a cipőm, és utána mentem.
Megálltam előtte a nappaliban. Ő kérdőn nézett rám. Uh,
vajon mi rosszat tettem? Láthatta az arcomon, hogy megijedtem.
Elmosolyodott. - Nos? Hol van az a híres CD gyűjtemény?
Nagy kő esett le a szívemről. A televízió melletti polcra
mutattam. Ő megfordult és odasétált. Elkezdte oldalra fordított fejjel a
címkéket olvasni.
5. fejezet
- Mit szoktál hallgatni? - kérdezte végigsimítva néhány CD
gerincét.
- Mindent ami kellemes. Mindig máshoz van kedvem. - egyre idegesebb
lettem. Tudtam, hogy a játszma elindult. Vajon most mire készül? Nem akartam
csalódást okozni neki.
Megfogott egy CD-t és betette a lejátszóba. Azonnal
felismertem a dalt. Enya. Ez az. Hirtelen megkönnyebbültem. Ennél jobban nem is
adhatta volna a tudtomra, hogy romantikát szeretne és átadja a terepet nekem. Amennyit
magáról mesélt, nem tűnik kalandor nőnek. Talán ő is úgy érzi, hogy ez a
kapcsolat hosszú időre fog szólni. Lehet, hogy ezért hajlandó viszonylag korán
lefeküdni velem? Vagy csak tesztel? Így akarja megtudni, hogy mik a szándékaim
és mit érzek iránta? Végül is bármikor nemet mondhat, akár közben is.
Megrémültem. Nem ronthatok ma el semmit sem. Mindent tökéletesen kell
csinálnom. A következő órákon fog múlni az, hogy megszerzem-e a szívét. Itt az
idő, ideje lépnem. Ma minden kiderül.
Odasétáltam hozzá és finoman megfogtam a kezét. A mennyben
éreztem magam, ahogy hozzá értem. Tudtam, hogy hibát követek el, mert túl hamar
megszerettem. És nem tudom, ő mit érez. Nem vagyok biztos benne... Még nem
ismerem őt eléggé...
Lassan a szoba közepe felé húztam őt.
- Szeretem. Jó választás. - mondtam neki halkan, arra
célozva, hogy jó volt a dalválasztása.
Lassan irányítottam a táncunkat, követtük a dal lágy
ritmusát. Nem gondoltam, hogy ennyire boldog leszek, amikor vele táncolok. Csak
keringtünk a szoba közepén. Nem tudtam eldönteni, hogy csak az én testem forró,
vagy az övé is. Úgy éreztem meggyulladok, olyan forróság tombolt bennem. Ahogy
fogtam a derekát és a kezét, jobban megfigyeltem, hogy valóban, az ő teste is
forró. Elmosolyodtam. Ez jót jelent, nagyon jót jelent. Hatással vagyok rá.
Biztos, hogy nem testileg hatok rá, mert még alig értem hozzá.
Ránéztem, és vártam, hogy felnézzen rám. Most jóval
alacsonyabb volt a cipője nélkül. Rám nézett. A szemeiben láttam valamit, amit
nem tudok megmagyarázni. A szívemből valami forróság kezdett szétáradni az
egész testembe. Tudtam, végleg beleszerettem. A szívem eszeveszettül dübörgött
a mellkasomban. Döntöttem, óvatosan közelítettem felé. Nem hátrált meg, és mélyen
a szemembe nézett. Amikor az ajkam az övéhez ért földöntúli boldogságot éreztem.
A szívemből kiinduló forróság még forróbb lett. Nem értettem, hogy miért nem
gyulladtam még meg. Hosszan és lágyan csókolóztunk. Mikor abbahagytuk mélyen a
szemébe néztem. Tudni akartam, hogy mit érezhet. Vajon ő is ugyanúgy érez? A
szívem kihagyott egy dobbanást amikor ránéztem. Sírt. Teljesen kétségbe estem,
valamit elronthattam. Megbántottam és most mindennek vége, pedig még el sem
kezdtük.
- Miért sírsz? - sürgetően néztem a szemébe, és vártam a
válaszát. Azt hittem megőrülök, mindent elrontottam.
- Ezt az érzelmet... Túlcsordult... Nem tudom elmondani,
amit most érzek.
Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Hatalmas kő
esett le a szívemről. A fellegekben éreztem magam. Nem bírtam ezt a nagy
boldogságot. Most már biztos voltam benne, ő is szeret és ugyanúgy érez
irántam, mint én iránta. Újra megcsókoltam. Észrevettem, hogy az én könnyeim is
kicsordultak. Szeret és én is szeretem őt. Ez az érzés, és a megkönnyebbülés
teljesen magával ragadott. Ahogy csókolt megsimogatta az arcomat. Megijedtem,
amikor az arcomhoz ért, féltem, hogy megriad és elrohan, mert gyenge vagyok. Érezhette
a könnyeimet. De nem hagyta abba a csókot, letörölte őket és tovább csókolt.
A zenére lágyan mozogtunk, de egy idő után úgy éreztem, hogy
nem bírok tovább így állni és kényelmesebb helyzetbe kellene kerülnünk. Csak
vele akarok foglalkozni, nem akarom, hogy más is elterelje a figyelmem, mint
például az, hogy állnom kell. Leültem a földre és húztam őt magammal, egy
pillanatra se hagyva abba a csókot. Szorosan ült le elém én pedig szorosan
átkaroltam őt. Egyszer csak megfogta a kezem és a szívére tette. Mint az őrült,
úgy dobogott a szíve, pontosan úgy mint az enyém. Elmosolyodtam. Nem hittem,
hogy ennél is lehetek boldogabb. Egyre jobban szerettem őt. Ez a kapcsolat
örökre szól, most már tudtam. Soha nem fogok mást szeretni, csak őt. Soha nem
éreztem még ilyet, mióta élek. A szívem örökre az övé. Tudatni akartam vele,
hogy én is úgy érzek, ahogy ő. Megfogtam a kezét és az én szívemre tettem.
A következő pillanatban közelebb húzódott hozzám, és a
mellkasomhoz szorította magát. Azt hittem megőrülök, olyan vágyat és szerelmet
ébresztett bennem. A teste tűzforró volt, ezt a ruháinkon keresztül is tisztán
éreztem. Ezt a szerelmet és vágyat hosszan akarom ma átélni. Semmit nem akarok
elkapkodni. Azt akarom, hogy soha ne felejtse el ezt az éjszakát, ahogy én sem
fogom soha. Szorosan magamhoz öleltem. Ez az éjszaka lesz a legszebb,
mindkettőnk életében, erről gondoskodni fogok.
Óvatosan levettem a ruháját. Áramütésként ért, ahogy csak fehérneműben
simult hozzám. Ez az érzés tovább fokozódott, amikor levette az ingem. Nem is
tudtam figyelni arra, hogyan gombolja ki az ingemet. Csak azt éreztem, hogy még
nagyobb forróság öntött el, amikor a mellkasomhoz ért a keze. Pillanatok alatt
levettem a többi ruháját is, és a sajátomból is észrevétlen kibújtam. Teljesen
meztelenek voltunk és én úgy húztam őt magamhoz. Az ölembe ült, szorosan hozzám
simulva. Fantasztikus érzés volt a teste melegét érezni és a csupasz bőrét. Azt
hittem megőrülök a vágytól, amit ébresztett bennem. De egyelőre csak őt
akartam, a szerelmét, a lelkét kényeztetni, a sajátommal együtt. A lelkét
akartam meghódítani a szívével együtt. Még korainak tartottam a szexet. Örökre
kell nekem ez a lány, és ezért ma mindent meg fogok tenni, hogy ő is ezt akarja
majd. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy egymásnak teremtettek minket.
Nem érzékeltem az időt miközben egymás karjaiban
csókolóztunk. Hirtelen észrevettem, hogy Enya lemeze lejárt, és az ismétlés
miatt újraindult. Áldottam az eget, hogy múltkor bekapcsolva hagytam ezt a
funkciót a lejátszón. Szorosan magamhoz öleltem Emmát és felálltam vele a
karjaimban. Egy pillanatra sem hagytam abba a csókot. Átsétáltam vele a boltív
alatt a szobába és az ágyra fektettem.
Amikor lágyan lefektettem az ágyra, abbahagytam a csókot és
ránéztem. Látni akarom minden rezdülését. Mélyen a szemébe néztem. Nem akartam
semmit sem kérdezni, tudtam jól, hogy mit akar, és azt is tudtam, hogy szólna,
ha nem akarna velem lenni. A szemei csillogtak, tudtam, éreztem, hogy boldog és
hogy szeret. Vége volt a kötelező köröknek, szavak nélkül értettük egymást,
feltétel nélkül beleszerettem és boldoggá akartam őt tenni. Azt akartam, hogy
soha ne felejtse el a ma estét.
Finoman és óvatosan hatoltam belé. A teste megremegett,
ahogy összeforrtunk. Amit akkor éreztem nem lehet elmondani. Alig bírtam
visszafogni magamat, olyan hatással volt rám Emma. Eldöntöttem, hogy én fogom
most a testem irányítani, akármennyire is közel voltam ahhoz, hogy a mennybe
repítsen Emma. Amit a szemében láttam soha nem felejtem el. Soha nem láttam még
ilyet. Nem tudom megfogalmazni mi volt a szemében. Azt hiszem az irántam érzett
szerelmét láttam. Egyszer csak láttam, hogy könnyes a szeme. Hogy tud ennyire
szeretni? És én hogy tudom őt ennyire szeretni? Kétségem sem volt afelől, hogy
ez örök életre szól, ebben egyre biztosabb voltam. Letöröltem a könnyeit és
megcsókoltam. Közben eszembe jutott valami. Lehet, hogy őt teljesen
elbódította, ami most történik, de meg kell ezt kérdeznem tőle. Nem akarom, de
muszáj, a kapcsolatunk is rámehet, ha nem teszem meg.
- Meg kell kérdeznem. Akarsz védekezni? - kíváncsian vártam
a válaszát. Azt tudtam, hogy akármi is lesz, én nem akarok védekezni, úgy
éreztem, hogy ennek most így kell lennie. Most nem kellene, nem tudom
megfogalmazni miért éreztem így. Úgy éreztem nem történhet semmi baj, és most
ez nem lenne helyénvaló. Soha nem gondolkodtam így. Meglepett az, hogy most
mégis ezt akarom.
- Nem. Ezt a döntést rád bízom. Úgy érzem, semmi baj nem
lesz. Ha ebből a szerelemből gyermek fakadna... Nincs az a probléma, amit ez a
szerelem le nem gyűrne. Ha a sors így dönt, én nem ellenkezek.
Igen, én is így gondolom, de ezt már nem mondtam el neki. Lágyan
néztem a szemébe, és próbáltam uralkodni magamon. Megőrülök érte. Úgy éreztem
sose tudnék teljesen betelni vele. Éreztem, hogy ő már közeledik a csúcs felé.
Éreztem a testének minden egyes apró rezdülését, ami rám is őrületesen hatott. Próbáltam
csak rá koncentrálni, próbáltam nem figyelni arra, hogy mennyire felkorbácsol
az, ahogy ő a csúcs felé közeledik. Sose volt még ilyenben részem. Láttam, hogy
minden erején azon van, hogy csak a szemembe nézzen miközben orgazmusa van.
Őrületes vággyal hatott ez rám is. Nem bírtam tovább és követtem őt, én is
tartva végig a szemkontaktus. Még tartott az orgazmusunk mindkettőnknek, amikor
Emmának újra folyni kezdtek a könnyei. Mikor vége lett, akkor vettem csak
észre, hogy az én könnyeim is kicsordultak. Ilyen érzés sose hittem, hogy
létezhet a világon. Annyira szerettem, hogy már a szívem is belefájdult.
Mellé feküdtem és felé fordultam, ő pedig felém. Egy szót se
szóltunk, csak néztünk egymás szemébe. Éreztem, hogy ugyanúgy ő is szeret. Tudtam,
hogy tudja, én is mérhetetlenül szeretem őt. Örökre csak őt fogom szeretni, a
szívem megtalálta a párját, akiért érdemes léteznem. Boldog voltam. Biztos
voltam abban, hogy ma elértem a célomat. Emma szíve az enyém.
Ó, Morwen. Nagyon sajnálom a BV-t már nagyon vártam, hogy elolvashassam. Annyi kérdés, ami még megválaszolatlan. Egyszerűen imádtam, a történetet, a stílust és a karaktereket. Nagyon várom már, hogy visszatérjen, pedig még szinte nem is ment el szünetre. Jó az új történet is, de még mindig szomorú vagyok a BV miatt. Ez a rész önmagában is megállná a helyét. Szerettem olvasni, de azért még mindig Gitta-Ákos forever.
VálaszTörlésIgen, tudom, és én is nagyon sajnálom, hogy így alakult. De nem akartam titkolózást, hitegetést, jobbnak láttam őszintén elmondani, hogy mi van. Nagyon bánt és bosszant a dolog, és jó lenne, ha mielőbb folytatni tudnám. Meglátjuk, hogy mi lesz.
TörlésAddig is, ha akarjátok, jövőhéten is a szokott időben hozok részeket ebből a történetből. Egy kis kárpótlás, meg hogy ne unatkozzatok :)
Szia kisboszi !
VálaszTörlésSajnálom hogy nem folytatódik a BV, de ami nem megy nem kell erőltetni. Igazad van. Ha erőlködnél nem sülne ki jó dolog. Remélem azért majd folytatódni fog a későbbiekben, amint ihletet kapsz. Nagyon szerettem/tem a BV-t Nálam is a Gitta Ákos páros a nyerő :) Öröm volt olvasni péntekenként.
Nagyon jó ez az új történet. Főleg hogy már kapásból 5 fejit kaptunk. Kíváncsi vagyok mi is lesz a Dávid Emma párossal :)
Nóci
Ui. Előző fejihez kommentálva: Nem semmi Gábor hozzáállása Gitta terhességére, és hogy nem tudja ki is az apa. Nem is tudok mit mondani hozzá. Kíváncsi vagyok majd mi sül ki ebből :)
Szia Nóci :)
TörlésAj, ha tudnád, hogy mennyire bűntudatom van a kényszerszünet miatt. :( De köszönöm, hogy megérted és egyetértesz velem azzal, hogy ami nem megy, nem jó erőltetni. Talán csak kell valami löket, valami élmény, bármi, és egyszercsak BUMM, minden megy, mint a karikacsapás. Az utóbbi időkben sajnos nagyon nehezen bírtam rászánni magam a történetre, és ez nagyon rossz. :( Nagyon rossz úgy írni, hogy már nem érzem benne a potenciált, ami nonszensz, mert olyan sokan mondjátok nekem, hogy ez nem így van. De nem lehet az érzéseknek parancsolni. :)
Gáborról. Hát igen, "érdekes" a hozzáállása. Így próbáljátok szívből utálni, igaz? :D
Örülök, hogy tetszik az "új" történet is. :) Akkor pénteken hozom belőle a folytatást. :)
Puszillak :)
Kedves Morwen!
VálaszTörlésSajnálattal hallom, hogy nem folytatódik - legalábbis nem mostanában - a Bűnös vágyak. Az egyik legjobb, legszerethetőbb történet, amit olvastam mostanában és szomorú vagyok, hogy nem tudhatom meg, hogy mi lesz. Legalábbis nem most. persze megértem a döntésed, de azért reménykedem abban, hogy a történet hamarosan visszatér.
Tényleg látszik, hogy ekkor még nem volt annyi gyakorlatod. Fentebb olvastam, hogy önmagában is megállná a helyét, ezzel egyetértek. Nem tudott még olyan kérdéseket, izgalmakat hozni, mint a Bűnös vágyak és valahol a kifejezés sem olyan mély és érzelemteli még. Persze ez függ a részektől is, de ezért én sem tudom pontosan megmondani, de azt hiszem legpontosabb ha azt mondom, hogy hiányzik belőlük a gyakorlat adta plusz.
Nem ígérem, hogy rendszeres olvasója leszek a régi-új történetednek, mert nem szeretek egy történetet félbehagyni, majd másikba belekezdeni. De a blogodat mindenképpen figyelemmel fogom követni és várni fogom az új BV részeket. persze nem zárja ki, ha úgy alakul lehet ezt is követni fogom.
Még nem tudja betölteni azt az űrt, de talán semmi sem fogja tudni, hiszen mindannyian nagyon várjuka végkifejletet, amit a BV-ben fennálló megválaszolatlan kérdések hagytak. Gitta és a baba sorsáról. Lesz-e család, és ha igen kivel? Képes-e Ákos feladni a mostani munkáját és visszatérni? vagy esetleg a sors is segíti. Lesz-e munkahelyi konfliktus? És még sorolhatnám. Tudod, hogy nem szeretek kombinálni így a kérdésekre nem is várok sem tőled, sem magamtól választ, csak szeretném, hogy tudd engem is nagyon érdekel.
Mindettől függetlenül olykor-olykor biztos feljövök és nem kizárt, hogy majd olvasom új történetedet, legfeljebb több részt egyben. Nagyon tehetséges író vagy és érdekes olvasni az indulásod, de nem tudom, hogy aki ezt nem tudja majd, nem tűnik fel neki mit fog szólni a történetedhez és milyen képe lesz rólad, hiszen ma már ezeknél többet tudsz.
Várom vissza kedvenc párosomat :)
Üdvözlettel:
N.
Kedves N.!
TörlésÉs egyre nagyobb a bűntudatom, amiért cserben hagytalak titeket. :( Ez olyan rossz, és legszívesebben írnám, mint az őrült, de... Igen, itt a de... Nem tudom erőltetni, annak meg nagyon gáz lesz a vége. :(
Igen, ez a "problémám" nekem is a régi történettel. Miután ezt megírtam, további 14-15 regényt írtam, szóval az valóban nagyon az elején volt, de csak ez az egy saját story-szerűségem van, ami közel sincs olyan szinten, mint a BV, ahogy ezt mondtad is. Ott még nem tudtam úgy játszani a szavakkal és át is adni azt az érzelmi világot, amit a szereplőim éreztek. A gyakorlat valóban nagyon sokat számít, és kell is. És ezt mikor írtam? 2011. elején. Szóval jóóó régen.
Nem haragszok, meg semmi ellenérzés nincs bennem, szóval tökéletesen megértem, hogy mit érzel az új meg a régi story kapcsán is. Én se szeretem, ha félbemarad egy kedvenc storym. :( Utálok sajátot is félbehagyni, és ez az első, aminél ez most sikerült. :S (Oké, régen volt a Kötelékek 1., de miután visszatértem a blogolásba, gyorsan és szépen be is tudtam fejezni. :) )
Remélem látlak majd még itt. Nagyon szerettem a komijaidat, erőt és energiát adtak, és nagyon jól esett a visszacsatolásod és a eszmefuttatásod, a kimondott/kimondatlan kérdéseid.:)
Köszönök mindent!
Morwen
Ui: és megígérem, hogy amint menni fog, folytatom a BV-t :)
Kedves Morwen!
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy a BV egy ideig szünetel. Nagyon szeretem ezt a történetet. Gitta és Ákos a kedvenceim. Remélem hamar visszatérnek.
Az új történet is tetszik. Szivesen olvasnám a folytatását.
Szia Eszti!
TörlésÉn is sajnálom, hogy így alakult. :( De talán az idő segíteni fog. Talán. Remélem.
Örülök, hogy a másik story is tetszik, pénteken hozom majd a folytatást. :)