Sziasztok!
Meghoztam a folytatást:) Jó szórakozást mindenkinek :)
Morwen
**********************
36. fejezet
Dani hazafelé menet az első hipermarketnél megállt és míg én
Vandával a kocsiban maradtam, ő és Emma eltűntek a hatalmas épületben. Mondanom
sem kell, kitettek magukért, a kocsit roskadásig pakolták. Mikor beszálltak az
autóba Emma bűnbánóan nézett rám, de én csak legyintettem, tudtam, hogy Dani
volt a ludas a dologban.
Otthon mindent bepakoltunk és vártuk a vendégsereget.
Elsőként Attila és Timi érkezett.
- Mi történt? - kérdezte tőlem döbbenten Attila, mikor ajtót
nyitottam neki és Timinek.
- Hát csak annyi, hogy... - kezdtem mosolyogva, de esélyem
sem volt befejezni, mert Dani egy pillanat alatt mellettem termett és a
gyomromba könyökölt. - Ezt most miért? - kérdeztem begörnyedve, de Dani csak
szélesen elmosolyodott és becsukta Attiláék mögött az ajtót.
- Ezt most én vezetem le. Te csak maradj csendben és ülj le
szépen a kanapéra. A szádon pedig lakat, mert ha nem, megbánod - felelte
nevetve, mire én csak fejcsóválva követtem őt a nappaliba.
- Dani, mi ez az egész? - kérdezte türelmetlenül Attila.
- Csak türelem bátyó, mindjárt itt lesz mindenki - mondta
Dani sejtelmesen, mire Attila szemöldöke felszaladt.
- Baj van? - kérdezte aggódva Timi, mire Dani megrázta a
fejét.
- Csak üljetek le szépen, egyetek, igyatok és várjatok
türelemmel - mondta Dani olyan arccal, mintha idén ő lenne a Mikulás.
A mosolya még szélesebbre húzódott, amikor újra csengettek.
Azonnal megölelte az ajtóban álló Petit, majd üdvözölte Évát is. Ők is
ugyanolyan értetlenek voltak, de Dani hamar türelemre intette őket is.
- Emma, mi történt? - kérdezte aggódva Éva, mikor Emma is
végre csatlakozott hozzánk.
- Semmi baj nincs Éva, nyugalom és türelem - mondta
mosolyogva Dani, mire Emma az égbe emelte a szemét, és végül leült mellém a
kanapéra és a karjaimba fészkelte magát. Én automatikusan átkaroltam őt és egy
csókot nyomtam a homlokára.
Peti és Éva hitetlenül néztek Danira, majd ránk, végül
átmentek az ebédlőasztalhoz és vettek maguknak pár süteményt.
Szinte hihetetlen volt ez az egész. Alig telt el a délután,
a lakás már nyüzsgött az egész családtól. El sem tudták képzelni, hogy mi
történt, miért kellett ilyen hirtelen meglátogatniuk minket. Dani gondoskodott
mindenről. Senkinek sem mondott semmit, gondolom egyszerre akarta mindenkivel
közölni a jó hírt. Ezt egyáltalán nem bántam, és úgy láttam, hogy Emmát sem
zavarja Dani akciója.
Attila és Éva beszédbe elegyedtek és Timi is elvonult
Emmával a babaszobába. Peti próbált engem megkörnyékezni, de Dani olyan árgus
szemekkel figyelt minket, hogy ha akartam volna se mertem volna mondani Petinek
semmit sem. Hirtelen újra csengettek és végre megérkeztek anyuék is. Épphogy
beléptek a lakásba, Imre is megérkezett.
- Remek, mind itt vagyunk! - mondta csillogó szemmel Dani,
és közben összecsapta a tenyerét. - Dávid, szólnál Emmának és Timinek, hogy
csatlakozzanak hozzánk? Peti te pedig gyere velem a konyhába.
Én némán bólintottam, majd bementem a babaszobába. Emma és
Timi csendben ültek a kis ágy felett és Vandát nézték.
- Megjött mindenki. Dani indítja a napot - mondtam halkan és
mosolyogva.
- Akkor menjünk - mondta Emma nagyot sóhajtva és mosolyogva
felállt a fotelból Timivel együtt.
Mikor kiléptünk a nappaliba teljesen ledöbbentünk. Dani és
Peti egy-egy pohár pezsgőt osztottak ki mindenkinek. A családunk körben állt a
nappaliban és egyre türelmetlenebbül néztek Danira. Mikor Dani felénk indult a
tálcán tartott pezsgőkkel az arcán a vigyor még óriásibb lett. Levettem én is
egy poharat, Dani pedig egyet Emma kezébe adott.
- Ez alkohol mentes - mondta csendben, majd beállt ő is a
körbe és mosolyogva körülnézett.
- Dávid, Emma, megengeditek? - kérdezte Dani mosolyogva és
közben megemelte felénk a pezsgős poharát. A mosoly az én arcomon is egyre
szélesebb lett. Emmára néztem, aki könnyes szemmel bólintott. A tekintetem
Danira emeltem és úgy feleltem neki.
- Ha már ezt az egész napot megszervezted, akkor úgy hiszem
nyugodtan adjuk át neked ezt a megtisztelő feladatot - mondtam mosolyogva, mire
Dani csak bólintott.
- Köszöntelek titeket újra! Köszönöm, hogy ilyen gyorsan
mind eljöttetek. Ígérem, hogy nem fogjátok megbánni - kezdte Dani izgatottan,
majd hirtelen elmosolyodott. - Azért hívtalak ma ide titeket, hogy együtt
ünnepeljünk. Hogy mit is? - kérdezte nevetve. - Tudom, már mind tűkön ültök, és
nagyon kíváncsiak vagytok. Hol is kezdjem? Talán azonnal a közepébe vágok. A
lényeg talán az, hogy Petivel nem kell majd ölre mennünk, hogy ki lesz a
következő keresztapa - tette hozzá mosolyogva mire, mindenki döbbenten nézett
rá. Látszólag nem értette senki sem, hogy mire céloz. Én még jobban
elmosolyodtam a sok értetlen arcon, és vártam, hogy mikor adja meg Dani a
kegyelemdöfést.
- Ikrek? - kiáltott fel ujjongva Peti. - Ikrek lesznek?
Emma és én is elmosolyodtunk, és amint Emmára néztem láttam,
hogy kicsordulnak a könnyei. Ahogy a szemébe néztem éreztem, hogy az én arcom
is egyre nedvesebb a sok könnytől. Szorosan magamhoz öleltem őt és közben Petire
néztem és bólintottam.
- Istenem - mondta anyám és a szája elé kapta a kezét.
Pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy már nem csak mi
öleljük egymást Emmával.
- Vissza, vissza, vissza! - mondta Dani mosolyogva, mire
mindenki rá nézett. - Pohárköszöntő! - mondta olyan hévvel, mintha ez a világ
legegyértelműbb dolga lenne.
Lassan mindenki visszarendeződött a helyére, és ekkor vettem
csak észre, hogy az eddig döbbent arcok most könnyektől és boldogságtól
csillogtak.
- Ezt a két leendő keresztapára bízzuk - mondtam mosolyogva,
mire Dani és Peti vigyorogva egymásra néztek.
- Akkor kezdjük - mondta Dani és közben belekarolt Petibe és
felemelte a kezében tartott pezsgőspoharat.
- Kedves egybegyűltek - kezdte Peti nevetve, mire Dani az
oldalába könyökölt.
- Ezt már én elmondtam - mondta szemrehányóan Dani, de
azonnal el is nevette magát.
- Nem baj. Én kezdem - mondta nagy levegőt véve Peti, és ő
is felemelte felénk a poharát. - Emma, Dávid, kívánunk nektek nagyon sok
boldogságot a következő két lurkóhoz, és legalább még ennyit kívánunk még
melléjük.
- Az nem a közeljövőben lesz - felelte Emma nevetve, mire
mindenki velem együtt hangosan felnevetett.
- Én még azt is hozzátenném, hogy bármi is jöjjön ezután, ne
felejtsétek el, hogy az ebben a szobában összegyűltekre bármikor számíthattok -
mondta Dani komolyan és olyan határozottsággal, ami mosolyt csalt az arcomra. -
Egy család vagyunk, és hamarosan Emma hivatalosan is a család tagja leszel. De
azt tudnod kell, hogy már akkor az voltál, amikor Dáviddal először táncoltatok
azon az estén.
Felszaladt a szemöldököm és kérdőn Emmára pillantottam. Nem
értettem, hogy honnan tud Dani a megismerkedésünkről, mert én nem meséltem el
neki.
- Múlt héten a klubban elmeséltem neki - felelte Emma halkan
mosolyogva.
Mosolyogva bólintottam, majd Emmába karoltam és Danira
néztem.
- Jól ismerem a bátyámat és én már akkor tudtam, hogy te
vagy az, aki kell neki. Olyan csillogás ült a szemében, amikor rólad beszélt,
amit soha azelőtt nem láttam még. És olyan fájdalom kínozta, amikor el kellet
titeket hagynia, amiről magam is azt hittem, hogy sose fog kimászni belőle. Nem
tévedtem. A csillogás eltűnt a szeméből, és soha többé nem láttam, egészen
addig a napig, míg újra nem találkoztatok a szemem láttára. Láttam, hogy a fény
szép lassan visszatér a tekintetébe, de akkor még túl sok volt Dávidban a
kétség. Szerencsére lassan vezettem Emma, és hamar utolért minket a lassú
felfogású bátyám - mondta Dani mosolyogva.
Ahogy felrémlettek bennem ezek az emlékek, már egyáltalán
nem fájt a régmúlt. Annyira messzinek és távolinak tűnt, mintha meg sem
történtek volna. Annyi minden történt azóta, és ma már kész voltam arra, hogy
lezárjam a fájó múltat.
- Igyunk hát Emmára, Dávidra, Vandára és a két pici babára,
akikkel együtt immár három tündéri gyermek vesz majd körül minket! - mondta
Dani mosolyogva és nem tudtam nem észrevenni a szemeiben ülő könnyeket.
Mindenki felemelte a poharát és kórusban ismételték el Dani
szavait.
- Emmára, Dávidra, Vandára és a két pici babára! - zengték
mind, mire én szorosabban átöleltem Emmát és a szemébe néztem. Már nem csak a
könnyeket láttam a szemében, hanem azt a csillogást is, amiért ölni tudnék.
Ebben a pillanatban azt éreztem, hogy Daninak igaza van: a szememben lévő
csillogás csak Emma mellett létezhet. De nem csak bennem ragyog, amikor Emmára
nézek, gondolok, vagy ölelem őt. Ő is ugyanazzal a tűzzel néz rám, amit ebben a
pillanatban kizártnak tartottam, hogy valaha is elmúlhat.
37. fejezet
A következő két hét jóformán csak azzal telt el, hogy
Jankával egyeztettünk az esküvő részletei miatt. Néha felhívott minket, amikor
valamilyen technikai kérdése volt, vagy éppen nem akart nélkülünk valamiben
dönteni. Emma jól kezelte a helyzetet és mindig le tudtunk ülni, hogy meghozzuk
a lehető legjobb döntést.
Én egyre több koncertre mentem el, és egyre több interjúra érkezett
felkérés. Két héttel azután, hogy megtudtuk, hogy Emma ikreket vár, végre
levették a gipszemet is. Nagyon ideges voltam akkor, mert féltem, hogy nem
fogom tudni megfelelően használni a lábam. De tévedtem. Szerencsére voltam
annyira jó kondiban, hogy ezután a 10 hét gipszhordás után hamar talpra álltam.
Pár órát járkáltunk Danival a kórház rehabilitációs szobájában, és lassan
kezdtem azt érezni, hogy egészen jól megy a séta. Bár a lábam borzalmasan
nézett ki és tudtam, hogy idő kell, amíg újra ugyanolyan erős lesz, mint volt,
de bizakodó voltam. Vezetni még nem akartam és kicsit tartottam is még tőle.
Csak három és fél héttel később éreztem annyira biztosnak magam, hogy újra
autóba ültem. Nem is nagyon lett volna más választásom, mert Dani folyton rágta
a fülem, hogy ideje vennem egy másik autót. Emma is rábólintott a dologra, így
a szalonból hazafelé jövet, már én vezettem, Dani pedig engem követett.
- Király! - mondta vigyorogva Dani, miután leparkoltunk a
ház előtt és mellém sétált. - Nem lesz semmi baj, jól vezetsz.
- Köszönöm - mondtam nagyot sóhajtva. - Ettől függetlenül,
nem érzem magam elég biztosnak. A balesetnél is hibáztam...
- Dávid, elég! Nem te hibáztál! Ha eztán, ne adj Isten, lesz
még hasonló bonyodalom az úton, jobban figyelsz majd. Na aggódj, nem lesz semmi
baj - tette hozzá mosolyogva, majd átkarolta a vállam és együtt indultunk fel a
lakásba.
- Emma hol van? - kérdezte Dani meglepetten, amikor a
lakásba érve nem látott senkit sem.
- Miután elvittél a szalonba, utána érkezhetett meg Janka és
Timi. Elmentek az utolsó ruhaigazításra. Remélhetőleg három nap alatt nem fog
annyit nőni a hasa.
- Igen, ez igaz. Az elmúlt egy hónapban már elkezdett nőni a
hasa - mondta Dani mosolyogva.
- Engem nem zavar, akárki akármit mond - feleltem
mosolyogva. - El sem tudnék képzelni annál szebb örömöt, hogy öten állunk majd
az oltárnál.
- Szép lesz, az biztos. Timi majd a kezében fogja Vandát a
gyűrűátadáskor, így tényleg öten lesztek - mondta Dani mosolyogva, mire én is
elmosolyodtam. - Nagy kujon vagy te Dávid - tette hozzá Dani nevetve, mire én
értetlenül néztem rá.
- Ezt most miért mondod? - kérdeztem, és közben felszaladt a
szemöldököm.
- Hamar összehoztátok Vandát is, most pedig jönnek az ikrek.
Tényleg, mit mondott tegnap a nőgyógyász, lehet már tudni a nemüket? Olyan
fura, hogy tegnap Attila vitt el titeket... Már megszoktam, hogy én furikázlak
titeket - mondta Dani nevetve.
- Most már nem kell sofőr és új kocsi is van - mondtam
nevetve, majd komoly hangnemre váltottam - A babák nemét még nem tudni... Két
hete még nem mondhatta meg az orvos, és most sem tudta még. Emma most van a 18.
hétben, és biztosat még nem mert mondani. De mindketten nagyon szépen fejlődnek
és egészségesek - mondtam Daninak olyan nagy mosollyal az arcomon, hogy még
magam is azt hittem, sose fog onnan eltűnni.
- Én már alig várom, hogy itt legyenek. Nem lesz egyszerű
három kicsi gyerkőccel, és remélem Emma is megbirkózik majd vele. De Dávid, ha
bármire szükségetek lesz majd, ne habozzatok szólni. Komolyan mondom! - tette
hozzá szigorúan. - Tökéletes pár vagytok, nagyon szerelmesek vagytok egymásba,
és senki sem szeretné, ha bármi megtörné a kapcsolatotokat.
- Akkor igyekezz egy botrányoktól mentes legénybúcsút
tartani holnap - tettem hozzá nevetve, mire Dani szemöldöke felszaladt, de pár
másodperc múlva, már olyan gonosz vigyor terült szét az arcán, hogy azt
kívántam, bár ne is említettem volna a legénybúcsút.
- Beleszólási jogod nincs - mondta nevetve, mire én nagyot
sóhajtva hátradőltem a kanapén és lehunytam a szemem. - Izgulsz? - kérdezte
halkan Dani, majd éreztem, hogy leül mellém a kanapéra.
- Á, nem! Miért is izgulnék? - kérdeztem érzelemmentes
hangon. - Holnapután valószínűleg a címlapokon fogok virítani miattad.
- Nem erre értettem - mondta nevetve Dani. - Az esküvőre
gondoltam.
Kinyitottam a szemem és oldalra fordítottam a fejem, hogy
Danira nézzek. Az arcán most semmi mosoly nem ült, úgy láttam, hogy teljesen
komolyan kérdezi ezt.
- Nem is tudom - kezdtem hezitálva. - Janka mindent remekül
megszervezett, szóval emiatt nem izgulok. Az eljegyzés, az esküvő és a babák
sem derültek még ki, szóval emiatt sem vagyok ideges. Maga az esküvő... - egy
pillanatra elakadt a szavam, ahogy próbáltam megkeresni a megfelelő szavakat
azokra az érzésekre, amik ezzel kapcsolatban keringtek bennem. - Nem vagyok
miatta ideges, inkább izgatottnak mondanám magam. Tudom, hogy nem minden nap
nősül meg az ember, és habár én már túl vagyok pár eljegyzésen, házasodni csak
egyszer szándékozok - tettem hozzá nevetve, mire Dani az égbe emelte a szemeit.
- És Emma? Ő hogy van?
- Meglepően nyugodt ő is. Nézd Dani, nincs mitől félnünk,
egyikünknek sem. Emma mellett azt érzem, hogy teljes lett az életem. Észre se
vettem azelőtt, hogy nekem ő, mint a puzzle utolsó darabja, mennyire hiányzott
az életemből. Az pedig, hogy már cseppet sem vagyunk egyedül, egyenesen
mámorító érzés. Apa lehetek és mellettem van az a nő, akit a világon mindennél
jobban szeretek. Emma és amit ő jelent nekem, az... Egyszerűen nincsenek rá
szavak. 30 éves elmúltam, mikor magam is rádöbbentem arra, hogy létezik egy
sokkal mélyebb és őszintébb szerelem, mint amit ez idáig átélhettem az
életemben. Talán erre mondják azt, hogy mindenkinek van egy párja, az Igazi,
akivel minden tökéletes. Én Emmánál éreztem ezt, és ezt érzem a mai napig. Te
is tudod jól, hogy mára már egy roncs lennék, ha végül Enikővel maradtam volna.
Egyszerűen szerelem nélkül, önmagunkat fojtjuk meg egy kapcsolatban. Nagyon
nehéz ezt beismerni és még nehezebb kilépni belőle. De amikor a másikra nézel,
és nem látod magad előtt azt a képet, hogy ráncosan, reszkető kézzel ültök
együtt a tornácon, boldogsággal teli pillantást váltotok és csillogó szemekkel
néztek le a lábaitok előtt játszadozó unokáitokra... Szóval ha ezt nem érzed,
akkor felesleges minden perc, amit egymás mellett töltötök. Mielőtt nem
találkoztam Emmával, ezt én is hülyeségnek tartottam - Dani elmosolyodott
rajtam, de én nagy levegőt véve, mosolyogva folytatattam. - Igen, szerelemes
vagyok, és talán elfogult is és vak. De hidd el Dani, nem érdekel! Boldog
vagyok és alig várom azt a pillanatot, hogy Emma a feleségem legyen, én pedig a
férje lehessek. A mi életünk már réges-régen elkezdődött, és ez lesz az egyik
legszebb pillanata.
Dani elégedetten bólintott, majd egy óriási vigyor terült
szét az arcán.
- Nahát Dávid, lassan hoznom kell a lavórt, mert ennyi
nyálat már rég láttam - mondta nevetve, de hamar jajgatás lett a vége, mert egy
olyat ütöttem a vállába, hogy még az én kezem is megfájdult.
- Te sose komolyodsz meg, igaz? - kérdeztem nevetve. - Ne
feledd azt, amit mondtam, mert olyan jót fogok rajtad nevetni, amikor majd te
fogsz hasonlóan álmodozni álmaid nőjéről.
- Ó, én már most is álmodozok róla - mondta nevetve, mire a
szemöldököm felszaladt.
- Miről maradtam le Öcsisajt?
- Semmi fontos dologról - mondta kaján vigyorral az arcán,
majd gyorsan felpattant a kanapéról. - Nekem most mennem kell, holnap este
nyolcra érted jövök, ahogy megbeszéltük.
Már indult is volna, de én hirtelen elkaptam a karját és
visszarántottam a kanapéra.
- Ácsi, ácsi! Sehova nem mész innen, míg nem mesélsz nekem -
mondtam ellentmondást nem tűrően, mire ő az égbe emelte a tekintetét.
- Nincs mit mesélnem. Még csak alakulnak a dolgok - mondta
megadóan, mire én elmosolyodtam.
- Alakulnak? - kérdeztem nevetve. - Alakulnak? A szemeidben
ülő csillogás nem ezt mutatja Dani. Itt már nem alakul semmi, te fülig
szerelmes vagy!
- Ez nem így van! - mondta ellenkezve.
- Nem? - kérdeztem nevetve. - Akkor mégis miért vörösödtél
el?
- Nem vörösödtem el - mondta mérgesen, mire én még jobban
elkezdtem nevetni.
- Várjunk csak egy kicsit! - mondtam komoly hangnemben. - Én
miért nem tudok erről?
- Mert még csak tegnap ismertem meg - mondta megadóan Dani.
- Tegnap? - kérdeztem felcsillanó szemmel és éreztem, hogy
olyan vigyor terült szét az arcomon, ami nem fog egykönnyen eltűnni onnan.
Dani nem felelt semmit, mire én türelmetlenül a vállába
bokszoltam.
- Mindent harapófogóval kell kihúzni belőled? - mondtam
bosszúsan, de hamar visszatért a mosoly az arcomra. - Miért nem mesélsz?
- Mert még korai - mondta komolyan, de mikor látta a
lankadatlan kíváncsiságot a szememben, folytatta. - Tegnap ismertem meg az új
klipforgatáson. Ő volt a partnerem. Gyönyörű nő és olyan kisugárzása van, amit
komolyan mondom Dávid, nem láttam még nőben. Olyan zavarban voltam mellette,
mint egy tíz éves gyerek! - mondta bosszúsan. - Abszurdnak hangzik, de már
tényleg szánalmas voltam mellette. A forgatás közben jobban megismertük
egymást, és nem tudtam nem észrevenni, hogy ő is mindig zavarban van. Szinte
hihetetlen volt ez az egész! Este beültünk a helyszíntől nem messze eső kis
kávézóba és kicsit jobban megismerkedtünk.
- És? - kérdeztem türelmetlenül, mikor azt láttam, hogy Dani
nem akarja tovább folytatni.
- Mit és? - kérdezte szem forgatva, de végül megadóan
folytatta. - Elcsattant egy csók, és azt hiszem elindult valami kettőnk közt.
Olyan kivirulva mesélt Dani arról a kis csókról, hogy
egyszerűen nem bírtam nem vigyorogni. Most én láttam azt Dani szemében, amiről
ő beszélt nekem. Hasonló lehet a fény az én szememben is, amikor Emmáról
beszélek, vagy rá gondolok. Dani kicsit feszengett, és ekkor jöttem rá, hogy
valamit még titkol.
- Csak egy csók volt, igaz? - kérdeztem nevetve.
Dani mérgesen felpattant a fotelról, de amikor lenézett rám,
elnevette magát.
- Jól van, nem csak egy csók volt - mondta elmosolyodva,
mire én kíváncsian felhúztam a szemöldököm. Ezzel csak azt értem el, hogy Dani
elnevette magát, de végül folytatta. - Tudod, hogy nem csak ennyi volt, és azt
is, hogy még nincs vége. Ez a nő...
- Igen? - kérdeztem mosolyogva, mikor láttam, hogy nem áll
szándékában folytatni.
- Jól van na! - mondta megadóan. - Lehetetlen alak vagy
Dávid! Igen, azt hiszem, hogy azt érzem vele kapcsolatban, amit te Emmánál.
Pontosan azt, amit elmeséltél az előbb. De ezt még korai érezni, nem?
- Nem - feleltem azonnal. - Én már az első percben éreztem
Emmánál, hogy valami más lesz. Valami nagyon különleges volt benne, amivel
felhívta magára a figyelmet. Tudod jól, hogy sose voltam az a típus, aki így
keres magának valakit. És hidd el, voltak szebbnél szebb nők akkor este a
klubban, de én valamiért csak Emmát láttam, az összes arc mellette elmosódott
volt. Minden más nő automatikusan semmissé vált a szemem előtt és csak őt
láttam. Olyan volt, mintha láthatatlan mágnesek vonzanának hozzá. A legszebb az
egészben, hogy ő is ezt érezte. Úgy éreztük, mintha egymásnak teremtettek volna
minket. Minden vonzott benne! Minden, Dani! És amikor először megcsókoltam...
Az volt az a pont, amikor száz százalékig biztos voltam abban, hogy
beleszerettem. Olyan erős volt ez az érzés, hogy már akkor tudtam, ő az, ő kell
nekem!
Dani komoly arccal bólintott, majd elmosolyodott.
- Csak nem? - kérdeztem elmosolyodva.
- De, de - mondta megadóan. - Igen, nagyon megfogott, és
talán hibát követtem el, hogy ilyen hamar beleestem, de... Nem tudtam
irányítani a dolgokat. Mintha nem is az én kezemben lenne az irányítás. Félre
ne értsd, nem is az ő kezében volt. Egyszerűen olyan érzés volt, mintha ő és én
egyek lennénk. És most nem fizikálisan értem - mondta elmosolyodva.
- Nem? - kérdeztem nevetve.
- Na jó, úgy is. De nem ez volt a lényeg benne. Úgy értem
persze, felejthetetlen volt, és ezt most tényleg komolyan mondom. De volt az
egészben valami olyan plusz is, amit idáig soha nem éreztem - hirtelen elkomorult
az arca és kétségbeesetten nézett le rám. - Dávid, 22 éves vagyok, nem hülyeség
az, amiket beszélek? Úgy értem, te mégiscsak többet éltél, tapasztaltál, mire
Emmát megismerted.
- Azt ne felejtsd el Dani, hogy én közel tíz évig egy nő
mellett voltam. Szóval nem tapasztaltam többet, mint te.
- Ez igaz - felelte Dani elgondolkodva.
- Szóval, mikor mutatod be? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem most - felelte nevetve. - Még tényleg nagyon új ez az
egész, és nem akarom azonnal belerángatni a családi életünkbe. Neki is és nekem
is idő kell, amíg ezt az egészet feldolgozzuk.
- Persze, ez érthető.
- Na de én most megyek, holnap jövök érted, ahogy
megbeszéltük - mondta hirtelen, majd elindult az ajtó felé.
- Csak nem randid lesz? - kiabáltam utána nevetve, mire ő
mosolyogva legyintett egyet, majd sietősen távozott.
Azt hiszem Dani távozása után még percekig nem tűnt el a
vigyor az arcomról. Ki hitte volna, hogy Dani végre talál valakit! Valakit?
Nem, nem, ez komolyabb lesz. Danit elnézve, fülig beleszeretett a titokzatos
lányba. Csak egy dologban bíztam: reméltem, hogy nekik nem lesz olyan hosszú az
útjuk, mint az enyém és Emmáé volt. Több mint másfél éve, hogy Emmát
megismertem és mégis, csak három nap múlva érünk igazán célba.
38. fejezet
Másnap kora délután levittük Érdre Éváékhoz Vandát. Most
éreztem csak igazán, hogy elindul a visszaszámlálás az esküvőig. Holnap,
pénteken Éváék Vandával együtt jönnek fel Pestre és a szállóban maradnak a
másnapi esküvőig. Anyuék is holnap utaznak fel Pestre, ők sem akartak az esküvő
napján autókázni. Már magam is éreztem a családtagjainkon, hogy egyre
izgatottabbak és már alig várják a szombatot. Hát igen, ők már a szombatot
várják, nekünk Emmával viszont még túl kell élnünk a mai esti lánybúcsút és
legénybúcsút. Bíztam Attilában és már Daniban is. Reméltem, hogy semmi olyat
nem terveznek, ami rányomhatja a bélyegét a közelgő esküvőre. Sajnos egyikünk
sem volt tisztában a két búcsú vendéglistájával, így mindketten feszülten
töltöttük otthon a délutánt.
- Ideges vagy? - kérdeztem Emmától, amikor visszaértünk a
lakásba.
- Egy kicsit - mondta nagyot sóhajtva.
- Melyik miatt? A tied vagy az enyém miatt? - kérdeztem
félve.
- Nem is tudom... Ha a lányok belehúznak, akkor simán Dani
nyomába érnek - mondta elgondolkozva.
Elmosolyodtam, majd elé sétáltam és átöleltem a derekát. Már
óvatosabbnak kellett lennem és meg kellett szoknom, hogy bizony már volt egy
kis hasa Emmának. Mélyen a szemébe néztem, majd végigsimítottam az arcát.
- Ne aggódj édesem - mondtam halkan. - Akármit terveznek is
az öcséim, nekem te kellesz. Tudod jól, hogy képtelen lennék más nőre nézni.
Két nap múlva minden vágyam teljesül, és a férjed leszek. Erre várok már nagyon
régóta... Soha nem mondtam neked, de bizony már az első együtt töltött hónapunk
alatt eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer a te kezed fogom megkérni. Hidd
el, az sem véletlen volt, hogy az első éjszaka nem védekeztünk. Soha nem voltam
felelőtlen, de veled egy percig se bántam volna akkor, ha teherbe esel. És lám,
így is lett - mondtam mosolyogva. - Én már akkor éreztem, hogy rád van
szükségem, és nem vagyok olyan ostoba, hogy bármi olyat tegyek, amivel titeket
elveszíthetlek. És tudom jól, hogy te is ugyanígy gondolod ezt. Persze ismered
Danit, de hidd el, észnél lesz. Ő sem akarja, hogy bármi konfliktus legyen a ma
estéből.
- Tudom, és hidd el, nem benned nem bízok. Mindig is bíztam
benned, tisztában vagyok a munkáddal és azzal, hogy mennyi női rajongód van -
mondta bűnbánóan. - De terhesen tényleg érzékenyebb vagyok és sokkal könnyebben
ideges leszek. Biztos, hogy felkészültél erre?
- Ha egy házsártos hárpia leszel a következő öt hónapban, én
akkor is szeretni foglak - mondtam mosolyogva, mire ő szem forgatva
felsóhajtott.
- Félsz? - kérdeztem halkan.
- Mitől?
- Attól, hogy újra férjhez mész. Régóta nem beszéltünk
Zoliról, de azt hiszem ideje, hogy tisztázzunk mindent.
- Nincs mit tisztáznunk Dávid - mondta Emma ellenkezve.
- De igen Emma, van mit. Köztetek nem működött, aminek
őszintén megmondom, nagyon örülök, mert akkor nem készülnénk a saját esküvőnkre.
De azt el akartam neked mondani Emma, hogy nem akarom, hogy kétségek legyenek
benned azt illetően, hogy most hozzám jössz. Tudom, hogy nagy felelősség a
házasság, talán nagyobb is, mint szülőnek lenni. Én láttam a szüleimen, hogy
sokszor nem egyszerű, de hiszek abban, hogy szeretjük egymást annyira, hogy még
80 évesen is szerelmesen fogok rád nézni.
Emma nem felelt semmit, csak lehunyta a szemét, és láttam,
hogy a szemeiből könnyek gördülnek le a az arcán. Hirtelen átölelt és a fejét a
vállamra tette. Én szorosan átöleltem őt és a fejem a vállára hajtottam.
- Minden rendben lesz - suttogtam a fülébe. - Ígérem.
- Ugye tudod, hogy nincs tökéletes esküvő - mondta szipogva,
mire én elmosolyodtam.
- Tudom - mondtam mosolyogva. - De hidd el, azzal együtt is
szép lesz minden. Az egyetlen veszélyforrás az lehet majd, hogy nem fogok tudni
szépen táncolni a feleségemmel - mondtam nevetve, mire ő kivált az ölelésemből
és fejcsóválva rám nézett.
- Ha botlábú lennél, az sem érdekelne.
- Hát az elmúlt hónapok gipszes időszakát figyelembe véve
lehetséges, hogy valóban az lettem - mondtam nevetve, mire Emma magabiztosan
megrázta a fejét. - Elég sokat erősödött a lábam az elmúlt három és fél hétben,
de ki tudja, mennyire sántítok még. Mit szólnál ahhoz, ha tennénk egy próbát? -
kérdeztem nevetve, mire ő bizonytalanul nézett rám.
Én nem vártam meg a válaszát, elengedtem őt és a Hi-Fi-hez
sétáltam. Megkerestem a kedvenc salsa CD-met és elégedetten elmosolyodtam,
amikor megláttam Emma döbbent arcát, ahogy meghallotta az ismerős dallamokat.
- Nem mondod komolyan - mondta hüledezve, de mire
folytathatta volna, a kezem már a derekán volt és elkezdtem vezetni őt.
Végig a szemét fürkésztem és éreztem, hogy a dallam egyre
jobban felforrósítja a vérem. Cseppet sem segített a helyzeten az, hogy Emma
tekintete egyre homályosabb lett és kristálytisztán láttam a vágyat tükröződni
a szemeiben. Így táncoltunk végig három vagy négy számot, de közben egyre
jobban éreztem, hogy izzik köztünk a levegő. Egyre szorosabban és közelebb húztam
magamhoz, és tisztán éreztem, hogy milyen szaporán kapkodja a levegőt. Az
ajkunk csak pár centire volt egymástól, és igazán őrjítő volt, hogy közben a
ritmus belülről égetett minket. Hirtelen véget ért a dal amire táncoltunk és
szinte egyszerre kaptunk mohón egymás ajkai után. Azonnal elkezdünk hátrálni a
háló felé, és mire beértünk a szobába, már egyikünkön sem volt ruha. Mikor az
ágyhoz értünk, akkor visszafogtam magam, hogy Emmát óvatosan döntsem hanyatt az
ágyon. Amint ez megtörtént, lassan fölé helyezkedtem és pár centire az arcától,
mélyen a szemébe néztem.
- Ugye tudod, hogy most utoljára vagyunk együtt
mennyasszonyként és vőlegényként? - kérdeztem komolyan, mire ő elmosolyodott.
- Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy holnap külön töltsük az estét -
felelte halkan, és közben egyre hevesebben kapkodta a levegőt.
- Igen, ehhez ragaszkodok - feleltem mosolyogva. - Van
valamiféle szépsége a hagyományoknak és néhányat szeretnék magam is megtartani,
ha téged nem zavar.
- Nem, egyáltalán nem zavar - mondta kedvesen, majd
végigsimította az arcomat. Mindketten észrevettük, hogy az iménti szenvedély és
hév lejjebb hagyott, de valahogy nem bántam a dolgot. Szerettem minden típusú
együttlétünket, mindnek megvolt a maga varázsa. Mosolyogva közel hajoltam
Emmához és amint az ajkához értem, a testünk is szép lassan összeforrt.
Szorosan öleltem őt magamhoz és élveztem minden apró sóhajt, ami az ajkát
elhagyta az érintésem nyomán.
Annyira örültem, hogy végre gipsz nélkül, korlátok nélkül
lehettem vele. Így mégiscsak szabadabban mozoghattunk és nem volt semmilyen
zavaró tényező sem. Nem mintha Emma karjaiban a gipszen járt volna a fejem, de
mégis jobb volt, hogy nem volt akadály már.
Lassan és szenvedélyesen öleltük egymást, és éreztem Emmán,
hogy egyre jobban közeledik a csúcs felé. A légvétele egyre szaporább lett, ami
rám most is őrjítően hatott. Egyre jobban izzottunk, és a kezdeti finomság
egyre jobban átváltott izzó tűzzé. Mikor végül átlendültünk a gyönyör kapuján,
olyan éhesen csókoltam Emmát, mintha meghalnék az ajka nélkül. Imádtam az édes
ízét, a simogató leheletét és az apró mosolyt, ami ilyenkor a szája szegletében
bujkált.
Mosolyogva elszakadtam az ajkától és a feje mellett a két
karomon támaszkodva néztem rá. A szemei könnyesek voltak és boldogságtól
csillogtak.
- Nem félek - felelte halkan. - Azért nem, mert nagyon
szerelemes vagyok beléd Németh Dávid.
- Hamarosan te is Németh leszel, de én is ugyanúgy szerelmes
leszek beléd akkor, és 50 év múlva is - mondtam mosolyogva és éreztem, hogy az
én szemem is könnyes lett. Emma szavai olyan bizsergető boldogságba vonták a
szívemet, hogy szinte már belefájdult az érzésbe. Szerelmes... Emma szerelmes
és ez... Ezt mindig is tudtam, de az, hogy ezt el is mondta... Annyira
szétfeszítette a mellkasom a boldogság, hogy egyre több könnyel a szememben
hajoltam újra az ajkaihoz és olyan lágyan csókoltam meg őt, mint talán még
soha. Hirtelen eszembe jutott egy éjszaka... A legelső... Minden akkor
kezdődött. És most, pontosan ugyanúgy fejeződik be, hogy két nap múlva egy
teljesen új élet várjon majd ránk.
A lágy csókunk, szinte simogatta a lelkem, és elégedetten
elmosolyodtam, amikor Emma felnyögött, mert pontosan ott folytattam mindent,
ahol pár perce abbahagytuk.
39. fejezet
Késő délután volt már, mikor Emmával fáradtan úgy
döntöttünk, hogy ideje készülődnünk az estére. Dani is és Timi is este nyolca
ígérték, hogy értünk jönnek. Emmával együtt mentünk el fürdeni, majd
megvacsoráztunk, mikor Timi és Dani megérkeztek.
- Sziasztoook! - mondta Dani vigyorogva, mikor Timi mögött
belépett az ajtón.
- Sziasztok! - köszönt Timi is, és máris megölelt engem,
majd Emmához lépett, aki a nappaliban állva nézte, amint beengedem őket.
- Sziasztok! - köszöntünk Emmával kórusban, és közben Dani
megölelt engem, majd Emmához lépett és vele is ugyanígy tett. Én becsuktam az
ajtót, majd besétáltam hozzájuk a nappaliba.
- Na szóval! - csapta össze a tenyerét Dani. - Indulás van!
Ne is húzzuk tovább az időt, ideje búcsút mondanotok a szingli létnek!
- Eddig sem voltunk azok - mondtam szem forgatva.
- Tudod, hogy mire céloztam! - mondta Dani morcosan. -
Menjünk, mert mindkét banda vár már minket.
Kelletlenül bólintottam, majd Emmával kézen fogva kiléptünk
Dani és Timi mögött az ajtón. Egészen a parkolóig el sem engedtük egymást. Dani
és Timi egymás mellett parkoltak, ami roppant furcsa volt. Ú láttam, hogy
mindkét búcsúztatót összehangoltan szervezték meg, bár természetesen
külön-külön akarták megtartani.
Az autóknál Emma szembefordult velem, majd hirtelen
megcsókolt.
- Holnap délután találkozunk még - feleltem mosolyogva, mire
ő bólintott, végül elengedte a kezem és beszállt Timi mellé az autóba. Nagyot
sóhajtottam és végül én is beültem Dani mellé.
- Mondd, hogy minden rendben lesz - mondtam aggódva, de
mikor Danira néztem, az arcán ülő széles vigyor nem volt valami meggyőző.
- Türelem bátyó, türelem - mondta kaján vigyorral az arcán
és közben beindította az autót. - Ezt az estét nem fogod soha elfelejteni.
- Ettől tartok én is - mondtam morcosan magam elé, mire Dani
hangosan felnevetett.
Fogalmam sem volt, hogy hová megyünk és kezdett roppant
furcsa lenni, hogy végül kerülővel ugyan, de elérkeztünk egy számomra már
ismert szórakozóhelyre. Dani nem a főbejáratnál állt meg, hanem a művészbejáró
előtt parkolt le.
- Itt is vagyunk - mondta vigyorogva. - Gyere, menjünk!
Némán szálltam ki a kocsiból és követtem Danit be az ajtón.
Nem ismertem teljesen a klub belső elrendezését, de azt tudtam, hogy jó pár
magánparty lebonyolítására alkalmas. Dani egy szűk folyosón vezetett végig,
majd egy nagy ajtó előtt megállt.
- Csak utánad - mondta mosolyogva, majd kitárta előttem az
ajtót.
Hát ami bent fogadott, arra tényleg nem voltam felkészülve.
Egy hatalmas különteremben találtam magam, ahol egy egyáltalán nem kis tömeg
várt. Nem is hittem volna, hogy Dani ennyi embert meg fogni hívni. Mindig is
úgy hittem, hogy 10-12 fővel ideális egy legénybúcsú, de mi körülbelül huszan
lehettünk, vagy még többen. Felismertem a tömegben az unokatestvéreinket és
néhány nagyon jó barátot. Attila és Dani legjobb barátjai is eljöttek, és
persze itt volt Gabi férje és Peti is. Néhány már-már barátnak mondható
munkatárs is a tömegben volt, akik az esküvőről is tudtak és hivatalosak voltak
rá. Még így sem mondhatom azt, hogy nagy esküvőnk lesz, mert körülbelül 100
vendéget hívtunk meg. Most majdnem úgy éreztem, hogy ez az esküvő előpartyja.
- Nos? Mit szólsz? - kérdezte Dani nevetve.
- Egyáltalán nem erre számítottam - fordultam hálásan Dani
felé. - Azt hittem, hogy hívsz egy csomó táncos lányt és egy züllesztő partit
tartasz majd.
- Jól ismersz - mondta Dani nevetve, majd megfogta a
vállaimat és a helyiség jobb fala felé fordított. Ijedten néztem arra és ekkor
vettem észre, hogy az a fal bizony egy hatalmas paraván.
- Neee! - mondtam ellenkezve.
Dani csak elmosolyodott és intett Attilának, hogy jöjjön oda
hozzánk. Attila vigyorogva mellém lépett és a karját a vállamra tette.
- Készen állsz? - kérdezte nevetve, mire én mérgesen néztem
rá. Pontosan tudtam Dani és az ő arckifejezéséből, hogy mik, vagyis kik állnak
a paraván mögött.
- Miért kellett ez? - kérdeztem csalódottan, mire mindketten
még hangosabban nevettek fel.
- Emberek! - kiáltotta el Dani magát. - Kérlek álljatok el
attól a faltól és rendeződjetek mögénk!
A férfiak mind zúgolódni kezdtek, de végül követték Dani
utasításait. Dani intett a DJ-nek, aki hangosabbra állította a zenét és egy
igen pezsdítő zenét kezdett el játszani. Ijedten vettem észre, hogy ez bizony a
Moulin Rouge zenéje. A fejem a kezembe temettem és közben hallottam, hogy Dani
és Attila még hangosabban felnevet. Hallottam, hogy szétválik a paraván és a
mögöttem álló férfiak mind elismerően kezdenek el füttyögni. Végül kelletlenül
felnéztem én is, és amilyen látvány fogadott... Hát mit ne mondjak, jól
sejtettem, hogy a halálos ítéletem írtam alá azzal, hogy Dani kezébe adtam a
legénybúcsú megszervezését.
A paraván mögött egy hasonlóan nagy helyiség volt, mint
amiben mi voltunk, és legalább 20 nő állt háttal nekünk. Mind egytől egyig
kánkán ruhában volt. A jobb lábukról combig felhúzták a szoknyát és a dallam
első ritmusaira mind elkezdték jobbra és balra ringatni a csípőjüket. Ezt nem
hiszem el, hogy volt képes Dani ennyi táncosnőt felfogadni?
Pár másodperc múlva az egyikük felkiáltott, mire mind
egyszerre megfordultak és ekkor vettem észre, hogy mindegyikük arcán maszk van.
Lassan, de biztosan elindultak felénk és láttam, hogy mind célirányosan
kinézett magának egy-egy hímet a tömegből. Aj-jaj, ennek nem lesz jó vége!
Amikor megpillantottam azt a nőt, aki engem vett célba, hirtelen nagyot dobbant
a szívem. A mozgása, a szemei csillogása, az alakja... Már csak pár lépésnyire
volt tőlem, amikor hirtelen elé léptem és szorosan magamhoz húztam és elkezdtem
vele a ritmust követve táncolni A maszkján keresztül is láttam, hogy mosolyog,
és egyre nagyobb vággyal néz a szemembe.
- Te is benne voltál - mondtam hitetlenül, mire ő elnevette
magát.
- Nem, semmit sem tudtam az egészről. Amint ideértünk
átöltöztettek és be kellett állnunk a megadott pózba. Fogalmam sem volt arról,
hogy mi készül, amíg meg nem láttalak titeket - mondta Emma mosolyogva.
A dal hirtelen véget ért, mire üdvrivalgás tört ki és
mindenki elkezdett tapsolni. Mi is elengedtük egymást Emmával és tapsolni
kezdtünk. Ekkor néztem körül és vettem észre, hogy a táncos lányoknak hitt nők,
valójában mind a barátaink, rokonaink. Emmával együtt levették a maszkjaikat és
mind a táncpartnerük mellett álltak. Tulajdonképpen ők volt a lánybúcsú
vendégei, amit végül Timiék egyszerre, egy helyszínre szerveztek meg a
legénybúcsúval. Hát mit ne mondjak, fantasztikus ötlet volt és igazán meglepő.
Erre nem is számítottam.
- Isten hozott mindannyiótokat! - zengte be Dani hangja az
egész termet. A DJ mellett állt és a mikrofonba beszélt, mert túl nagy volt a
hangzavar. - Ma egy rendhagyó lánybúcsúnak és legénybúcsúnak vagytok a részesei.
Emma és Dávid két nap múlva feleség és férj lesznek!
Hirtelen üdvrivalgás és taps szakította félbe Dani szavait,
aki mosolyogva bólintott.
- Egyikük se szeretett volna igazán legénybúcsút és
lánybúcsút, de ezek nélkül nem is kezdhetnék el a házas életüket. Ezért úgy
döntöttünk, hogy közösen, egy utolsó nagy partival segítünk nekik elbúcsúztatni
ez édes magányos éveiket! Dávid, Emma - fordult hirtelen felénk Dani. - Ne
higgyétek azt, hogy ennyivel megússzátok! - mondta mosolyogva. - Az este még
csak most kezdődik, és jó pár próba vár ma rátok, hogy bebizonyítsátok, egymás
mellett van a helyetek.
Újabb éljenzés tört ki a tömegben, és én közben mosolyogva
Emmára pillantottam. Így már nem is lesz olyan nehéz ez az este, sőt, igazán
élvezni fogjuk a barátainkkal. Mintha egy előlakodalmi party lenne, csak itt
még nem vagyunk házasok.
40. fejezet
- Induljon a party! - kiáltotta el magát Dani. - Peti,
Attila, hozzátok elő a kellékeket.
Ijedten néztem abba az irányba, ahova Dani nézett és azonnal
megnyugodtam, amikor Peti és Attila egy-egy széket hoztak magukkal. Letették a
terem közepére egymással szemben és intettek nekünk, hogy menjünk oda.
- Üljetek le - mondta nevetve Peti, mire Emma és én
elengedtük egymás kezét és helyet foglaltunk. Emmára néztem, és láttam, hogy ő
is ideges. Ez nem jó, ez egyáltalán nem tetszik.
- Nos tehát, az első feladat - mondta mosolyogva Dani a
mikrofonba és közben lejött a DJ-től és mellénk sétált. - Ne aggódjatok, Emma,
te meg pláne ne! Ígérem, nincs miért izgulnod. Jó? - kérdezte Dani kedvesen,
amikor észrevette, hogy Emma milyen ideges. Végül Emma bólintott, mire Dani
elmosolyodott és folytatta. - Nos kezdjük egy kis bemelegítéssel. Azt tudjuk,
hogy nagyon szeretitek egymást, de azt nem, hogy mennyire ismeritek egymást.
Timi és én felváltva teszünk fel kérdéseket nektek a másikról, és aki rosszul
felel, az büntetést kap. Dávid, a tiédet egy Tequila fogja jelenteni - mondta
mosolyogva és közben a kisasztalra mutatott maga mellett, ahova Attila az imént
tett le néhány poharat és két üveg Tequilát. Két üveg? Te jó ég, minek annyi?
Dani tovább folytatta, így nem volt időm tovább szemezni a
két rám váró üveggel.
- Emma, a te büntetésed igen nagy fejtörés volt a számunkra,
de aztán hála Timinek, hamar megleltük a megfelelő módot a tudatlanságod
büntetésére. Egy szexualitással vagy régi párkapcsolattal kapcsolatos kérdés
lesz az, amire kötelező lesz felelned. Mielőtt még azt hinnéd, hogy könnyen
kibújhatsz majd ez alól, tévedsz. Az összes eddigi férfit meghívtuk, akivel
valaha dolgod volt, és ők gondoskodnak majd arról, hogy alátámasszák a
szavaidat.
Döbbenten néztem Emmára és láttam, hogy kifut minden vér az
arcából. Erre ő sem számított... Komolyan mondom, jobb lett volna, ha Dani
inkább 100 táncos lányt hívott volna el. Mérgesen Danira néztem, aki csak
kajánul elmosolyodott és arrébb lépett, hogy megnézhessük mind azokat, akikről
Dani mesélt. Négy férfi állt mögötte, akik közül egyet túlságosan is jól
ismertem. Zoli félszegen állt a többiek mellett és most úgy éreztem, hogy képes
lennék Danit egy kanál vízben megfojtani. A tömeg körülöttünk csendben volt,
éreztem, hogy ez még nekik is sok volt. Emmára pillantottam és láttam, hogy
sűrűn pislog, hogy a könnyei ne csorduljanak ki. Hirtelen előre hajoltam,
mélyen a szemébe néztem és megfogtam a kezeit.
- Meg tudjuk csinálni, rendben? - mondtam neki halkan. - De
ha nem akarod, akkor el sem kezdjük. Ha azt mondod, akkor most rögtön akár haza
is mehetünk. És ne aggódj, Danit ki fogom nyírni! - tettem hozzá mérgesen.
- Menni fog, én csak... Sajnálom, én ezt nem akartam, ez
annyira... Kellemetlen... - mondta mély levegőt véve, hogy ne csorduljanak ki a
könnyei.
- Nincs semmi baj - mondtam az erős szorítással a
mellkasomban. - Menni fog. Szeretjük egymást, ismerjük a másikat.
Emma óvatosan elmosolyodott, mire én elengedtem a kezét és
visszacsúsztam a székemen.
- Nos, a technikai megbeszélés megvolt, kezdjük is el -
mondta Dani mosolyogva, majd elvette az egyik papírt, ami Timi kezében volt. A
DJ felé is intett, aki normál hangerővel folytatta a zenét. - Hölgyeké az
elsőbbség, te kezded Emma. Az első kérdés egy bemelegítő kérdés
mindkettőtöknek. Mi Dávid második neve?
- Péter - vágta rá Emma gondolkodás nélkül.
- Helyes! - mondta Dani mosolyogva, majd átadta Timinek a
mikrofont.
- Dávid, mi Emma második neve? - kérdezte Timi, majd
visszaadta a mikrofont Daninak.
- Andrea - mondtam mosolyogva, majd Emmára néztem, aki
mosolyogva bólintott.
- Remek, túlvagyunk a bemelegítő kérdéseken, ideje komolyra
fordítani a játékot - mondta Dani, majd a kezében lévő papírra meredt. - Emma, melyik
napon ismerted meg személyesen Dávidot?
- 2012. június 16. - felelte Emma magabiztosan.
- Helyes válasz! Timi, te jössz - mondta mosolyogva Dani.
Timi odahajolt a mikrofonhoz és felolvasta a következő kérdést.
- Mikor született Vanda? - kérdezte Timi mosolyogva.
Az égbe emeltem a szemem és mérgesen Danira néztem. Miből
hiszik, hogy erre nem tudnám a választ?
- 2013. március 24. - mondtam határozottan, mire Dani
felnevetett.
- Nehogy azt higgyétek, hogy minden kérdés ilyen kedves és
egyszerű lesz - mondta Dani nevetve. - Vágjunk bele a közepébe! Emma, hogy
hívták Dávid első barátnőjét?
Ijedten Emmára néztem, és vártam, hogy mit felel. Nem
rémlett, hogy ezt meséltem volna neki... Hogy tudnék neki segíteni? Emma
kétségbeesetten rám nézett, mire én a szememmel Timi felé mutattam.
- Timi? - kérdezte Emma bizonytalanul.
- Hé Dávid, nem ér segíteni neki! - mondta Dani morcosan. -
A következő csalásért büntetés jár majd, ha jó a válasz, ha nem - tette hozzá
szigorúan, mire én és Emma egymásra mosolyogtunk.
- Én jövök - mondta Timi és közben a papírjába nézett. Dani
odahajolt hozzá és mosolyogva valamit a fülébe súgott. - Hány évesen vesztette
el Emma? - kérdezte végül Timi.
- Hé, ez már gonosz kérdés! - mondtam dühösen, mire Timi
bocsánatkérően nézett rám. Tudtam, hogy nem ő a ludas, ezért Danira néztem
mérgesen, aki csak pimaszul vigyorgott.
- A kérdést hallhattad Dávid, gyerünk, válaszolj ha tudod -
mondta Dani, és egy cseppet sem hőkölt hátra, amikor gyilkos tekintettel néztem
rá.
Nagyon is jól tudtam a választ, de nem akartam elmondani.
Nem mintha zavart volna a dolog, csak nem voltam abban biztos, hogy Emma is
szeretné, ha ez ekkora tömeg előtt napvilágra kerülne. Illetve ha ilyen dolgok
kiderülnek, akkor könnyen céltáblává válhat ő is...
- Nem tudom - feleltem határozottan, mire is Emma döbbenten
nézett rám. Dani és Timi észrevehették ezt, így végül áldottam az eget, amikor
ők nem mondták meg a helyes megfejtést. Értem én, hogy ez egy buli, ahol
szórakozunk kell, de nem hittem, hogy az ilyen dolgoknak is bele kell tartoznia
ebbe a kvízbe.
- Első passzolást hallhattuk és most láthatjuk azt is, amint
Dávid végre megismerkedik a Tequilával - mondta Dani nevetve, majd átadta a
mikrofont Timinek és legnagyobb döbbenetemre a sok pohár közül pont egy két
deciset töltött tele Tequilával. Szóval nem fogom megúszni... Dani nagyon
keményen játszik és esélyünk sincs a kibúvóra, valamivel mindig fölénk
kerekedik. Vigyorogva elém sétált és a kezembe nyomta a poharat.
- Fenékig! - kiáltotta el magát, majd hirtelen közelebb hajolt
hozzánk úgy, hogy csak én és Emma hallhattuk a szavait. - Cserébe a laza
legény- és lánybúcsúért legyetek együttműködőbbek. Igazán a kedvetek szerint
szerveztük meg és itt csak a barátaitok vannak jelen. Akárhogy próbálkoztok, mi
nyerünk - tette hozzá mosolyogva, majd elégedetten hátat fordított nekünk.
Nos igen, ha Dani valamit a fejébe vesz, akkor jaj nekünk.
Emmával összeakadt a tekintetünk, végül bólintottam, hogy rendben, elfogadom a
játékszabályokat. Emma is megadóan bólintott, mire a tekintetem róla egyenesen
a kezemben tartott pohárra tévedt. Aj-jaj, nem lesz ennek sem jó vége. Lassan
már testévek leszünk a Tequilával... Mély levegőt vettem és egy szuszra
megittam a pohár tartalmát. Azonnal éreztem, hogy végigmarja a nyelőcsövem és
tudtam, hogy egy ekkora mennyiségnek hamar meg fogom érezni a hatását. Azt
hiszem ideje lesz őszintén játszani, különben még az esküvőmön is másnapos
leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése