Sziasztok!
Haladunk, haladunk, de még van pár csokor fejezet. :) Jó olvasást a maihoz :)
Morwen
********************
41. fejezet
Dani hangosan felnevetett, majd elvette Timi kezéből a
mikrofont és folytatta.
- Emma, te jössz. A kérdésed a következő: mi Dávid kedvenc
pozíciója?
- Azt mondtad, hogy a szexuális jellegű kérdések büntetések!
Akkor ilyeneket miért kérdezel? - kérdezte Emma felháborodva.
- Hidd el Emma, nem akarod hallani azokat a kérdéseket -
mondta Dani kacsintva, mire Emma kétségbeesetten rám nézett. Én már igencsak
éreztem a bennem dolgozó alkoholt, de még fel tudtam mérni a helyzetet és
mérlegelni tudtam. Tudtam, hogy jobban járunk, ha Emma erre a kérdésre
válaszol, mintha azokat a rettegett kérdéseket kapja a nyakába. Magabiztosan
bólintottam, mire Emma mély levegőt vett és válaszolt.
- A misszionárius - mondta, majd a megerősítés végett rám
nézett. Én elismerően bólintottam és elmosolyodtam. Valóban, szerettem
irányítani. Nem volt olyan póz amit ne szerettem volna, de volt valami plusz
varázs abban, amikor az én kezemben volt az irányítás. Különösen imádtam ezt Emmával.
Őt boldoggá tenni... Hm... Fantasztikus érzés volt.
- Úgy látom, hogy a válasz helyes, most te jössz Dávid -
mondta Dani, majd Timi elé tette a mikrofont.
- Dávid, mi Emma kedvenc virága? - kérdezte Timi mosolyogva.
Döbbenten néztem rá és nem értettem, hogy mi ez a hirtelen
váltás a könnyű kérdésekre.
- Ha ti jól játszotok, mi is kíméletesek vagyunk - válaszolt
Dani a ki nem mondott kérdésemre. - Mellesleg egyre részegebb vagy, így talán
ez nem is olyan könnyű kérdés neked - tette hozzá nevetve.
Emmára néztem és mosolyogva válaszoltam.
- Minden tavaszi virágot szeret, de a vörös rózsától mindig
elolvad - mondtam magabiztosan, mire is Emma mosolyogva bólintott.
- Emma, te jössz - mondta Dani és belemélyedt a papírjába. -
Dávid kedvenc autómárkája?
- BMW - vágta rá Emma nevetve.
- Helyes, Timi? - mondta Dani, és Timi elé tartotta a
mikrofont.
- Mi volt Emma jele az óvodában? - kérdezte Timi mosolyogva.
Francba... Na ezt miért is mondta volna el nekem Emma? Ez
tipikusan a szemét kérdések kategóriájába tartozik. Kezdtem azt hinni, hogy
Daniék arra játszanak, hogy hamar részeg legyek. Csak tudnám, hogy miért!
Nevetve megráztam a fejem, mire Dani mosolyogva megtöltött egy feles poharat
Tequilával. Hál Istennek, kezdtem azt hinni, hogy megint két decit kapok!
Talán, ez lett volna a normál mennyiségű büntetés, ha Dani nem jön rá az előbb,
hogy hazudtam, és valójában tudtam, hogy mikor vesztette el Emma a szüzességét.
Nagyon remélem, hogy rám vonatkozóan nem lesz ilyen kérdés. Az patt helyzet
lenne.
Dani vigyorogva a kezembe nyomta a poharat, amit én
készségesen ki is ürítettem. Utána elvette Dani a kezemből az üres poharat,
majd visszasétált Timihez.
- Emma, hogy hívták Dávid kedvenc kutyáját? - kérdezte Dani
pimasz vigyorral az arcán.
Hát ez nem volt szép kérdés... Miért is tudna ilyenekről
Emma? Láttam Emmán, hogy kétségbeesetten néz rám, de végül megrázta a fejét és
lesütötte a szemét.
Mély levegőt vettem, mert tudtam, hogy mi következik most...
- Első büntetés Emmának. Ejnye, nem tudni Rex-ről... -
mondta szemrehányóan Dani, de hamar újra elmosolyodott. - A büntetés kérdés a
következő Emma: miért szakítottatok az első szerelmeddel, Andrással?
Emma arcán olyan düh suhant át, amit akkor láttam legutóbb,
amikor Zolival történt az a bizonyos incidens. Mérges lettem, hogy mégis miért
kellett Daninak ezt erőltetnie! Emma olyan gyűlölettel meredt a Dani mögött
álló egyik férfira, hogy önkéntelenül is az a jelenet játszódott le a szemem
előtt, ami a házavatón történt.
- Mert részegen megütött, mert kérdőre vontam a megcsalását!
- mondta Emma magából kikelve, mire is Dani is és én is döbbenten néztünk
Emmára.
Dani hátrafordult és arra a férfire nézett, aki gondolom
András lehetett.
- Igazat mond Emma? - kérdezte Dani szigorúan.
- Igen - felelte András, mire legszívesebben azonnal
felpattantam volna, hogy felképeljem. Mély levegőt vettem és igyekeztem
lenyugodni. Régen történt ez már és nem kellene ebből balhét csinálnom. Bár a
bennem dolgozó alkohollal nehéz volt felvennem a versenyt, tudtam, hogy az pont
a józan eszem ellen dolgozik.
- Rendben, folytassuk - mondta Dani kimérten, majd Timi elé
tette a mikrofont, és súgott neki valamit a fülébe.
- Dávid, mi volt Emma számára a legszebb dolog, amit tőled
kapott? - kérdezte Timi halkan.
- Vanda - feleltem határozottan, majd Emmára néztem és
megnyugodtam, amikor végre elmosolyodott és bólintott. Lazított a tartásán és
láttam, hogy igyekszik túltenni magát az előbbi incidensen.
- Helyes! - mondta vidáman Dani. - Emma, a te kérdésed a
következő: mi Dávid kedvenc filmje?
Hangosan elnevettem magam, amikor meghallottam a kérdést. Nagyon
is jól emlékeztem arra az estére, amikor Emmával együtt néztük meg a filmet. Hm,
igazán kellemesen alakult utána az este, egészen addig, míg Vanda fel nem kelt.
- A Harcosok klubja - felelte Emma mosolyogva és közben
összeakadt a tekintetünk. Úgy láttam, hogy neki is eszébe jutott az a bizonyos
forró délután, ami ha beteljesületlen is maradt, nagyon emlékezetes a mai
napig.
- A válasz helyes - mondta Dani nevetve. - Ez bónusz kérdés
volt, mert ezt mindenki tudja. Dávid, a te kérdésed a következő: mit szeret
rajtad a legjobban Emma?
Elmosolyodtam és Emmára néztem. Ő félszegen lesütötte a
szemét, de mikor újra felpillantott rám, akkor olyan mélyen néztem a szemébe,
hogy elpirult.
- A szememet - mondtam mosolyogva és közben végig Emmát
néztem, aki szintén elmosolyodott és szerelemesen csillogó szemekkel bólintott.
- Hát én valami más válaszra számítottam, de ti tudjátok -
mondta Dani nevetve, mire én mérgesen rákaptam a tekintetem.
- Azzal sincsen semmi baja - feleltem határozottan, majd
elnevettem magam Dani és Timi döbbent arca láttán. Nos, hát erre nem
számítottak. Ők akartak nyílt játékot, hát megkapták. Emmával minden tökéletes
volt, és ezt nem volt okunk titkolni.
- A pikáns témát folytatva, Emma a te kérdésed a következő -
folytatta Dani nevetve. - Mennyi volt a legtöbb, amit Dávid egy éjszaka bírt?
Emma döbbenten nézett Danira, majd rám. Én csak mosolyogva
bólintottam, hogy nyugodtan mondja meg a választ. Bíztam benne, hogy emlékszik
rá.
- Hat - felelte végül Emma büszkén.
Nem tudtam nem észrevenni, hogy Dani sejtelmesen Attilára
mosolygott, majd Petivel is találkozott a tekintetük. Hát igen, most már biztosan
tudják, hogy az a bizonyos hatos szám Emmával történt. Hm, ideje lenne
megismételni azt az estét, vagy esetleg új rekordot dönteni. Azt hiszem erre a
közelgő nászéjszaka és a nászút tökéletes lesz.
- Nos, akkor menjünk is tovább a következő kérdésre - mondta
Dani és Timi elé tette a mikrofont.
- Hogy hívták Emma első macskáját? - kérdezte Timi
mosolyogva.
Na jó, ezek tényleg le akarnak itatni. Ezek tényleg szemét
kérdések, amiknek az a célja, hogy igyak. Talán még azt is pontosan
megtervezték, hogy mikor tegyenek fel bizonyos kérdéseket.
- Fogalmam sincs - feleltem megadóan, mire Dani elégedetten
elmosolyodott. Legnagyobb megdöbbenésemre nem a feles poharat töltötte meg,
hanem egy egy deciset töltött tele.
- Miért abba? - kérdeztem döbbenten.
- Elfelejtettem mondani, hogy nem használhatom kétszer
ugyanazt a poharat - mondta Dani nevetve, majd a kezembe nyomta a teli poharat.
Ijedten tévedt a tekintetem az asztalkára, ahol még 5 pohár
volt. Egy három decis, két darab két decis és még két egy decis. Na hát, ez
remek... Hulla részeg leszek reggelre, ha ők ezt tervelték ki. Esélyem sincs
nyerni ellenük... Megadóan kivettem Dani kezéből a poharat és most is egy
szuszra lehúztam az egészet.
Azt hiszem ez pár perc múlva be fog ütni. Eddig is éreztem a
bennem levők hatását, de ezzel együtt már bajok lesznek. Emma aggódva nézett
rám, de én csak mosolyogva legyintettem. Már részeg voltam és képes lettem
volna mindenen csak nevetni.
- Folytassuk - mondta Dani, amikor visszasétált Timi mellé.
- Emma, mi volt Dávid kedvenc játéka gyerekként?
- Ez szemét kérdés Dani! - csattantam fel mérgesen, mire
Dani mosolyogva csendre intett. De hát ilyeneket miért kellene Emmának tudnia?
Ez direkt csinálta Dani. De ezt nem fogja megúszni, holnap kitekerem a nyakát!
- Nem tudom - mondta megadóan Emma, majd nagyot sóhajtva
Danira nézett, hogy mi lesz a büntetés kérdése.
- Miért döntöttél úgy, hogy fiatalon férjhez mész Zolihoz? -
kérdezte kíváncsian Dani és Emmára nézett, majd a mögötte álló Zolira. Én is
így tettem, és döbbenten vettem észre, hogy Zoli idegesen lesütötte a szemét.
Emma is feszengeni kezdett a székben, és bűnbánóan nézett rám. Majd Zolival
összeakadt a tekintetük... Valamiért nagyon nem tetszett nekem ez az egész
jelenet. Semmi jót nem sejtettem, és Emma bűnbánó arcát látva, úgy éreztem,
hogy valami olyat fog mondani, amiről fogalmam sem volt. Erről soha nem
beszéltünk még... Nem is tudom, hogy miért... A szívem a torkomban kezdett el
dobogni, és idegesen vártam Emma válaszát. Fogalmam sem volt, hogy elmondja-e
most az igazat, vagy majd otthon teszi-e ezt meg. De talán nem mer kockáztatni
és nem bízik abban, hogy Zoli rábólint a hazugságára. De ha Zoli még szereti
Emmát, akkor talán mellé áll...
Feszülten Emmára néztem és vártam a válaszát. Ő egyre
idegesebb lett, mert láthatta, hogy én is mennyire az vagyok.
- Mert terhes voltam - mondta ki
végül nehezen Emma.
42. fejezet
Emma könyörgően és bűnbánóan nézett rám és várta a
feloldozást. Várta, de én nem bírtam megadni neki. Emma... Terhes... Volt? Mi
az, hogy volt? Elvetette, vagy... Elvesztette? Ez, ez... De ha elvetette, akkor
miért? Ennek nincs értelme! Nem volt egyedül akkor, Zoli vele volt... Ennyi
erővel Vandát miért nem...
Nem, nem, nem, erre még gondolni sem bírtam! Elvesztette...
Biztos vagyok abban, hogy elvesztette a babát... Tehát nem alaptalanok a
félelmeim.
Azt hiszem ennyi információ túl sok volt az én részeg
fejemnek. Mérgesen felpattantam a székből és Emma elé léptem.
- Tessék?
- Dávid, ne itt - mondta Emma könyörgően és láttam, hogy a
könnyei kicsordulnak. Fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak és hogy mit
mondjak. Ez egyszerűen már túl sok volt.
- Te is tudod jól, hogy amíg nem válaszolsz, addig nem fogom
csak nyugodtan várni, míg végre kettesben leszünk otthon! - mondtam mérgesen,
mire Emma dühösen felpattant a székről.
- Ezt akarod? Hát legyen! Terhes lettem, és ő megkérte a
kezem. Igent mondtam, de a babát elveszítettem. Utána úgy döntöttünk, hogy ezek
után is összeházasodunk. Ennyi! Eszem ágában sem volt titkolni előled, de nem
volt olyan helyzet, amikor elmondhattam volna. Mióta újra várandós vagyok nem
mondhattam el, mert tudom, hogy mennyire féltesz minket az Enikővel történtek
miatt. Elég ha csak én aggódok, nem kell neked is - tette hozzá szelídebben,
mire én még dühösebb lettem.
- Nem neked kell eldönteni, hogy miért aggódhatok és miért
nem! - mondtam mérgesen, mire Emma újra dühbe gurult.
- Lehet - mondta kimérten. - De nem csak te vagy az, aki meg
akarja óvni a másikat mindentől! Jó lenne, ha emlékeznél arra, hogy nem egy
gyenge nő vagyok, aki nélküled elveszik! Vandát épen és egészségesen, egyedül
hoztam a világra - vágta hozzám dühösen, majd pillanatok alatt kiviharzott a
teremből az én és a vendégek döbbent tekintete kíséretében.
- Dávid, sajnálom, én... Nem gondoltam, hogy ez lesz -
mondta Dani halkan, amikor mellém lépett.
- Persze, mert te soha nem gondolkozol! Ideje lenne felnőnöd
öcsi és egy kicsit felelősségteljesebben viselkedned! - vágtam hozzá dühösen,
majd én is kisétáltam a teremből.
Amint kiléptem, észrevettem Emmát a folyosó végén, amint egy
széken ül és a fejét az ölébe hajtva sír.
Annyira mérges voltam, de tudtam, hogy az alkohol is rátett
most egy lapáttal a viselkedésemre. Bántott, hogy Emma nem mondta ezt el
nekem... Így most már tudtam, hogy nem alaptalanok voltak az aggodalmaim...
Emma egyszer már elvetélt... De utána gond nélkül világra jött Vanda... De
akkor sem volt joga titkolni ezt előlem! De be kell látnom, igaza van... Ő is
szeret engem annyira, hogy meg akar kímélni minden felesleges aggódástól,
fájdalomtól. Megértettem, hogy miért titkolta el ezt, de el kell fogadnia, hogy
vannak dolgok, amiket nekem kell megtanulnom kezelni. Én sem döntök helyette,
neki sem szabad ezt tennie.
Lassan elindultam felé és leültem a mellette levő székre. Ő
felemelte a fejét és sírva rám nézett.
- Sajnálom - mondtuk ki egyszerre, mire mindketten
elmosolyodtunk.
- Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de... - kezdte
Emma, de beléfojtottam a szót.
- Ez igaz, és erre kérlek most meg. Kíméletből ne titkolj el
előlem semmit sem. Megígérem, hogy én sem teszem és nem is tettem eddig sem.
- Rendben... - felelte szipogva, majd megtörölte a szemeit.
- Hidd el, hogy nem volt könnyű titokban tartanom, és a szüleim nem is tudják,
hogy akkor terhes voltam... Végigrettegtem Vandával a 7 hónapot és igen, most
is félek Dávid... Tudom, hogy mennyire szenvedtél, amikor Enikővel
elvesztettétek a picit és nem akartam, hogy tudd, nálam is fennállhat ez a
veszély... Én csak meg akartalak óvni ettől. Talán ha nem lett volna a baleset,
akkor el mertem volna mondani. De féltem, hogy ez talán még a gyógyulásod is hátráltatná.
- Ezt megértem Emma, de... Ne hozzunk egymás helyett
döntést... Maradjunk mindig őszinték egymáshoz, bármiről is legyen szó. Nem
szeretem a kegyes hazugságot... Veled minden más, és azt szeretném, ha ez az
őszinteségre is igaz lenne.
- Rendben... - mondta nagy levegőt véve. - Igazad van. Én is
ezt szeretném. Tudom, hogy hibáztam, de csak a jó szándék vezérelt.
- Tudom Emma. Felejtsük el és menjünk vissza a döbbent
vendégeinkhez. Tartozom Daninak is egy bocsánatkéréssel... - mondtam nagyot
sóhajtva.
- Miért? - kérdezte értetlenül Emma.
- Az imént túlságosan is nekiestem... Nem érdemelte ezt.
- Megütötted? - kérdezte döbbenten Emma.
- Nem, dehogy. Bár amennyi alkohol van bennem, nem lett
volna csoda - mondtam elfintorodva. - Olyanokat mondtam neki, amit nem kellett
volna.
- Biztos megbocsát majd - mondta Emma bíztatóan, mire én
csak bólintottam. Végül felálltunk a székből és én megfogtam a kezét. Ő
bizonytalanul rám nézett, majd hirtelen szorosan átölelt.
- Ez szörnyű volt - mondta elcsukló hangom.
- Tudom... Nekem is az volt - mondtam nagyot sóhajtva és még
szorosabban átöleltem őt. Soha nem veszekedtünk még, és ez most... Új és
borzasztóan fájó volt... De egyszer ennek is el kellett jönnie. Bíztam abban,
hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy az ilyen helyzeteket is kezeljük. Tudtam,
hogy más helyzetben nem estünk volna egymásnak, de ez az egész party meg a
kvíz... Elég feszülté tett mindkettőnket. Az esküvő is itt van a nyakunkon, és
hirtelen egymáson csúcsosodott ki a bennünk lapuló feszültség.
- Menjünk vissza a többiekhez és mentsük meg ezt a partyt -
mondtam, miután kiváltam az öleléséből.
Emma bólintott, majd kézen fogva visszamentünk a terembe.
Hirtelen mindenki ránk kapta a tekintetét és aggódva mértek minket végig.
- Ne aggódjatok, minden rendben van - feleltem mosolyogva. -
Folytassuk ezt a remek partyt, de azt hiszem a kvízből elég volt mára - mondtam
nevetve, mire sokan velünk együtt nevettek. Intettem a DJ-nek, aki hangosabbra
állította a zenét, mire is a tömeg egy része elkezdett táncolni. Mi Emmával
megkerestük a tekintetünkkel Danit és elindultunk felé.
- Dani, ne haragudj - kezdtem, amint odaértünk hozzá.
Folytatni akartam, de Dani mosolyogva belém fojtotta a szót.
- Semmi baj, tudom, hogy csak feszültek vagytok. Mellesleg
igazad volt - mondta nevetve, mire én csak szem forgatva megöleltem őt.
- Néhány kérdéssel valóban elvetetted a sulykot. Remélem
több ilyen terved nincs. Inkább csak táncikáljunk, úgyis edzenem kell szombatra
- mondtam nevetve, mire Dani is hangosan felnevetett.
- Hát ez igaz, nincs kedvem egy botlábú bátyó miatt égni. A
végén kénytelen leszek letagadni, hogy a testvéred vagyok - mondta nevetve,
mire én az égbe emeltem a tekintetem.
- Na jó, menjünk táncolni, amíg még nem vagyok fáradt! -
mondta Emma mosolyogva - Én nem fogom hajnalig ropni veletek.
- Nem is engednénk! - mondta határozottan Dani, mire Emma
szigorúan nézett rá. - Csak viccelek - mondta Dani nevetve. - De attól még
szeretnénk, ha vigyáznál magadra.
- Ne aggódjatok, úgy lesz - mondta Emma kedvesen, majd
megfogta a kezem és táncparkett felé húzott.
- Várj, egy pillanat, a Tequilám még vár rám - mondtam
nevetve, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét.
Dani azonnal az asztalhoz lépett és kitöltötte a két egy
decis pohárba a Tequilát. Mosolyogva a kezembe adta, majd koccintottunk és
megittuk az egészet. Na igen, innentől kezdve végem lesz, bebiztosítottam a
részegséget még holnap estére is.
Mosolyogva megfogtam Emma kezét, majd követtem őt a
táncparkettre, és egy őrjítően szenvedélyes táncba kezdtünk.
43. fejezet
Másnap Emma mellett ébredtem olyan fáradtan, mint aki egy
órát sem aludt az éjjel. Vagy nappal? Fogalmam sincs, hogy mikor jöttünk haza.
Álmosan nyúltam az éjjeliszekrényen levő telefonomért és laposakat pislogva
olvastam le róla, hogy bizony már délután kettő elmúlt.
- Hány óra? - kérdezte álmosan Emma és közben felém fordult
az ágyon.
- Negyed három van - mondtam nagyot ásítva. - Jó sokat
aludtunk.
- Annyira nem, mert reggel hatkor jöttünk haza.
- Hm, én erre nem emlékszek - mondtam nevetve.
- Azt nem csodálom - mondta Emma nagyot ásítva. - Danival
sokat ittatok. Szerintem ő sincs teljesen képben a tegnap estéről.
- Hát az lehet - mondtam mosolyogva, majd felültem az ágyon
és ekkor vettem észre, hogy teljesen meztelen vagyok. - Ne! - mondtam dühösen.
- Mi a baj? - kérdezte Emma rémülten.
- Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! - mondtam
csalódottan.
- Mi történt? Dávid? - szólongatott türelmetlenebbül Emma.
- Ma reggel szeretkeztünk? - fordultam felé bűnbánóan.
Láttam rajta, hogy nem tudja, hogy miért kérdezek tőle ilyet.
- Igen - mondta bizonytalanul, mire én a kezembe temettem az
arcom. - Dávid! Baj?
- Nem, nem, dehogy... Csak nagyon bosszantó, hogy egyáltalán
nem emlékszek rá...
- Pedig te voltál az, aki nagyon ragaszkodott hozzá - mondta
Emma nevetve. - Alig álltál a lábadon, de annál jobban élvezted - tette hozzá
kuncogva, és úgy láttam, roppantul élvezi ezt a helyzetet.
Valljuk be őszintén, nekem cseppet sem tetszett, hogy akár
csak egy együttlétünkre is ne emlékezzek. Nem, nem, ez így nem jó! Ha ez még
nem lett volna elég, most kezdtem igazán érezni, hogy a másnaposság sem akar
elkerülni. Hát remekül fogok így holnap kinézni az esküvőmön. Holnap... Holnap
esküvő? Hirtelen kellemes bizsergés áradt szét bennem, ahogy belegondoltam,
hogy már egy nap sincs addig hátra.
- Hahó, Dávid, itt vagy még? - kérdezte Emma nevetve.
- Igen, persze. Csak most tudatosult bennem, hogy holnap
ilyenkor már a Városligetben leszünk az esküvőn - mondtam mosolyogva és közben
ránéztem. Ő is elmosolyodott és csillogó szemekkel nézett rám.
- Igen. Észre se vesszük és már vége is van az egésznek -
mondta izgatottan. - De visszatérve az emlékezetkiesésre... Mire emlékszel a
tegnapról?
Mély levegőt vettem, majd válaszoltam.
- Ne aggódj, pontosan emlékszek arra, amire célzol.
- Akkor jó... Vagyis persze nem jó, csak nem örültem volna,
ha most emlékeztetnem kéne téged rá.
- A képszakadás valahol hajnalban lehetett szerintem.
Addigra már elég sokat ittunk Danival.
- Igen, nem kegyelmeztetek a Tequilának - mondta Emma
elmosolyodva.
- Baj? - kérdeztem félve, mire ő mosolyogva megrázta a
fejét.
- Nem. Roppant szórakoztató vagy részegen az ágyban - mondta
kuncogva.
- Szórakoztató? - kérdeztem döbbenten és közben felszaladt a
szemöldököm is.
- Igen - felelte Emma nevetve.
- Hm, azt hiszem egy ilyen megjegyzést egy férfi sem hagyna
szó nélkül - mondtam elgondolkozva és rá mosolyogtam.
- Szerinted én ezzel nem vagyok tisztában? - kérdezte Emma
nevetve.
- Szóval erre megy ki a játék? - kérdeztem mosolyogva, majd
hirtelen teljesen felé fordultam, és váratlanul magam alá fordítottam őt.
- Talán - felelte huncutul mosolyogva.
- Miért is voltam szórakoztató? - kérdeztem mosolyogva és
közben a nyakára hajoltam és lassan végigcsókoltam. A lélegzete azonnal
felgyorsult, amit én egy elégedett mosollyal nyugtáztam.
- Olyankor másképp viselkedsz. Még szabadabb vagy és igazán
cuki vagy.
- Cuki? - kaptam fel a fejem és döbbenten néztem rá.
- Aham - mondta Emma nevetve.
- Hát ez szép. Azt hiszem többet egy kortyot se fogok inni -
mondtam fejcsóválva.
- Nem volt semmi baj a reggelivel Dávid - mondta Emma
szelíden és közben megsimogatta az arcomat. - Nagyon sokszor szerelmet
vallottál, nem győzted ezerszer elmondani és a tudtomra adni, hogy mennyire
kívánsz.
- Csak ennyi? - kérdeztem nevetve. - Ezt e nélkül is tudod.
- Persze, de így olyan más volt minden - mondta Emma
mosolyogva. - Nekem nem volt ellene kifogásom.
- Legalább még mielőtt hozzám jönnél átélhetted, hogy miként
bénázok részegen - mondtam feszengve, mire Emma fejcsóválva elmosolyodott.
- Ne aggódj, ugyanolyan jó voltál részegen is, mint józanul.
Elmosolyodtam, majd az égbe emeltem a tekintetem. Kizártnak
tartottam, hogy ez tényleg így van. De ki tudja...
- Ez esetben mit szólnál ahhoz, ha nekem is megfelelő
emlékem lenne a mai utolsó együttlétünkről? - kérdeztem sejtelmesen
elvigyorodva, majd nyomatékot adva a szavaimnak, szorosan hozzábújtam.
- Azt hiszem nincs ellene kifogásom - mondta Emma nagyot
sóhajtva és lehunyta a szemét, amikor megérzett engem.
Mosolyogva magamhoz öleltem őt és úgy döntöttem, ideje
bebizonyítanom, hogy minden vagyok, de cuki biztosan nem.
Azt hiszem Emma szapora lélegzetét hallva magam mellett,
sikeresen bebizonyítottam ezt. Mosolyogva néztem a plafont és szorosan magamhoz
öleltem, amikor a karjaimba bújt.
- Szóval, mi is van Cuki Dáviddal? - kérdeztem nevetve.
- Öhm, nem is tudom, szabadságra ment? - kérdezte Emma
nevetve, mire én az égbe emeltem a szemem.
- Hát ezt már sose vakarom le magamról, igaz? - kérdeztem nagyot
sóhajtva.
- Pontosan, ahogy mondod - mondta Emma nevetve.
- Szerintem ideje reggelizni, vagy ebédelni, vagy nem is
tudom én mit csinálni - mondtam nevetve. - Hat körül jön érted Timi, ugye?
- Igen, akkorra ígérte, hogy elvisz magához. Te boldogulni
fogsz egyedül, éjjel ebben a nagy lakásban? - kérdezte mosolyogva.
- Nem hiszem - mondtam elgondolkozva. - Szerintem el fognak
rabolni az UFÓ-k és vissza se hoznak holnapig - tettem hozzá nevetve.
- Ez esetben, majd magam veszem el holnap, rendben? -
felelte Emma mosolyogva.
- Na azt már nem. Az esküvőre bárhonnan hazaszöknék, ne
aggódj.
- Akkor viszont tényleg ideje készülődnünk.
Fáradtan kikeltünk mindketten az ágyból és elmentünk
fürdeni, ami most is elég sokáig tartott, tekintve, hogy sose tudtuk kihagyni a
közös zuhany során, hogy ne essünk egymásnak.
A szintén fárasztó zuhany után végre leültünk enni, de
miután végeztünk, újra egymásnak estünk a konyhában, így még egy zuhany várt
ránk.
Nevetve törülköztünk meg újra és öltöztünk fel. Utána
fáradtan terültünk el a kanapén és némám fészkelte be Emma magát a karomba. Már
nem sok idő volt hat óráig, mégsem csináltunk semmi érdemlegeset addig, míg
Timi meg nem érkezett.
Emma hamar összeszedte a dolgait és bánatosan kaptam magam
azon, hogy már az ajtóban állnak Timivel.
- Holnap találkozunk az anyakönyvvezető előtt - mondtam
mosolyogva, majd még egyszer utoljára átöleltük egymást.
- Igen, már alig várom. Aludj jól ma Dávid, holnap várlak -
mondta Emma mosolyogva, majd nehezen kivált az ölelésemből és elindult Timivel
a lift felé.
- Sziasztok - köszöntem el tőlük mosolyogva.
- Szia - köszöntek el tőlem kórusban, mikor a lifthez értek.
Amint becsukódott mögöttük a lift ajtó én is becsuktam a bejárati ajtót. Nagyot
sóhajtottam és visszasétáltam a nappaliba. Fáradtan ledőltem a kanapéra és
lehunytam a szemem.
Holnap ilyenkor Emma már a feleségem lesz. Végre! Kellemes
bizsergés és jól eső boldogság járta át újra a szívemet. Erre vártam már
régóta, és most úgy éreztem, hogy nem bírok ki még egy napot. Nyugodt voltam,
de valamiért izgatott is voltam a közelgő nagy esemény miatt. Most kezdtem csak
igazán azt érezni, hogy végre révbe érek. Mosolyogva visszajátszottam magamban
azt a napot, amikor Emmát megismertem. Aznap reggel még nem is hittem, hogy
megismerem azt a nőt, akiért bármire hajlandó lennék. Ugyanolyan égető
szerelemmel szeretem őt ma is, mint az első éjszakánkon. Az életem akkor
változott meg gyökeresen, de igazán csak most fog minden elkezdődni.
Valamiért azt éreztem, hogy holnap új élet vár és a
boldogság örökre helyet bérel magának az életemben. Igen, így lesz! Emma
mellett csakis ez vár majd rám! Még egy rövid éjszaka és Emma és én feleség és
férj leszünk.
44. fejezet
Reggel olyan hamar pattantam ki az ágyból, hogy magam is
meglepődtem a fürgeségemen. Sokáig készülődtem a fürdőben és kellemes
izgatottsággal a szívemben indultam el a Városligetbe. Igaz, hogy csak tizenegy
órára kellett mennem, de nem bírtam volna otthon téblábolni még egy órát, ezért
már tízkor ott voltam.
Janka döbbenten köszöntött, amikor meglátott a vár mellett
leparkolni.
- Dávid! Mit keresel itt ilyen korán? Még Emma sincs itt.
- Tudom, de hamar felébredtem és nem bírtam tovább otthon
maradni.
- Ideges vagy? - kérdezte Janka elmosolyodva.
- Egy kicsit. De inkább csak izgatott vagyok - mondtam
mosolyogva.
- Ez természetes ilyenkor - felelte egyre szélesebb
mosollyal az arcán. - Ha már ilyen hamar itt vagy, ismerkedj meg a fotóssal és
a videóssal. Timi bent van a vár előterében, épp a helyszíneket beszélik meg.
Utána Timi majd elkísér a szobába, ahol a ruháid várnak.
Idegesen bólintottam, majd követtem Janka utasításait.
Annyira hálás voltam neki, amiért mindent elintézett. Komolyan mondom, én
képtelen lettem volna erre. Ideges vagyok… De miért is? Nem azért mert
megnősülök vagy félnék… Nem. Izgatott voltam a közelgő szertartások miatt, de
ezt valamiért természetesnek éreztem. Miért ne lehetne ideges a vőlegény az
esküvőjén? Féltem, hogy valami balul sül el… Ezt nagyon nem szerettem volna.
Azt akarom, hogy a mi esküvőnk tökéletes legyen! Persze, ez lehetetlen, de
szeretném, ha Emmának ez a nap emlékezetes lenne, és soha nem jutna eszébe,
hogy talán ez a házassága is zátonyra futhat. De nem! Azt nem fogom hagyni!
Szükségem van erre a nőre, szeretem, és hiszem, hogy együtt leszünk, míg élünk.
Miket beszélek… Igen, azt hiszem túlzásba estem és ez már túl nyálas gondolat.
De ha szerelmesnek lenni és mindent megtenni azért a nőért, akit szeretek ezt
jelenti, akkor büszkén vállalom ezt a jelzőt is.
Alig vettem észre, hogy már a várban ácsingózok és pár lépésre
tőlem Timi épp a fényképésznek és a kamerásnak magyaráz valamit. Könnyű volt
felismerni őket a kezükben levő gépekről.
- Sziasztok! - köszöntem oda halkan, mire mindhárman felém
kapták a fejüket.
- Dávid! - fordult felém megdöbbenve Timi. - Mit keresel itt
ilyen korán?
- Kivetett az ágy, és gondoltam jobb, ha itt téblábolok,
mint otthon - mondtam, majd közelebb léptem hozzájuk. - Németh Dávid -
nyújtottam kezet a fotósnak majd a kamerásnak. - Örülök, hogy megismerhetlek
titeket.
- Novák Ádám, örvendek - mutatkozott be a fotós.
- Kunföldi Dénes - mondta a kamerás és ő vele is kezet
fogtam.
- Szóval ideges vagy - állapította meg Timi a tényt, amire
nekem csak egy szemforgatás volt a válaszom.
- Janka mondta, hogy épp a helyszíneket beszélitek meg -
mondtam elterelve a szót.
- Igen, már mindent megbeszéltünk. Amint Emma megérkezik és
felöltözött, kezdhetjük is a fotózást. A vendégek két óra és három óra között
érkeznek, de a család itt lesz már egy órakor, hogy a fotózáson részt vegyenek.
- Két lábon járó határidőnapló vagy, ugye tudod? - mondtam
ugratva őt.
- Ugyan - mondta mosolyogva. - Csak szeretnénk Jankával, ha
ez a nap a lehető legszebb lenne mindkettőtök életében.
- Az lesz - mondtam mosolyogva.
- Igen. Az idő viszont rohan, mi pedig be vagyunk táblázva.
Gyere, megmutatom, hogy hol van a szobád. Attila, Dani és Peti is nálad fognak
öltözni.
- És a többiek? - kérdeztem kíváncsian.
- A szüleitek még a hotelben felöltöznek, de ha szeretnének a
lagzi előtt át tudnak öltözni itt.
Bólintottam és kezdtem magam egyre idegesebbnek érezni.
Annyi mindenen elcsúszhat a mai nap… Most, hogy beleláttam a részletekbe, a
félelmeim egyre nőttek. Azt hiszem, hogy most kezdem csak igazán felfogni azt,
amit a mai nap jelent számomra és Emma számára. Férj és feleség… Olyan édes
volt ez a két szó, főleg azért, mert Emmát és engem takart. Örökre… Együtt…
Szerelemben… Hűségben… Tiszteletben… Sok-sok csemetével. Önkéntelenül is
elmosolyodtam, ami azonnal el is tűnt az arcomról, amikor Timi értetlen arcát
meg nem láttam magam előtt. Nem értette, hogy miért mosolygok azon, hogy tárva
nyitva áll előttem az öltöző szoba.
- Itt vagy még Dávid? - kérdezte Timi aggódva.
- Persze - vágtam rá hirtelen. - Csak tudod nem minden napon
van esküvője az embernek.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Janka mindent a kezében
tart és ügyelni fog a legapróbb részletekre is, velem együtt.
- Köszönöm nektek - mondtam hálásan mosolyogva, majd nagy
levegőt vettem és beléptem a szobába. Timi szó nélkül hátat fordított és
magamra hagyott.
Becsuktam magam mögött az ajtót, odasétáltam az egyik
fotelhez és leültem rá. Láttam a fogasokon lógó ruháimat, de most valahogy nem
érdekeltek. Tudtam, hogy van még időm, és várhatok még az átöltözéssel.
Meredten néztem magam elé, és egymást kergették a gondolatok a fejemben.
Folyton az a kép játszódott le újra és újra a szemem előtt,
hogy Emmával egymás ujjára húzzuk a gyűrűket és mosolyogva megcsókolom őt. A
nap összes többi eseménye valamiért nem tudott annyira érdekelni. Csak ezt a
pillanatot vártam és azt a bűvös mondatot, ami örökre megváltoztatja az
életünket: „mától férj és feleség vagytok”. A fülembe csengett a mondat és
sehogy sem bírtam túllépni rajta.
Hirtelen kinyílt az ajtó, mire én azonnal felkaptam a fejem.
Attila és Peti sétáltak be rajta vigyorogva.
- Jó reggelt vőlegény! A menyasszony is itt van már - mondta
vigyorogva Peti, majd hozzám lépett és amint felálltam a fotelból átölelt.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket mosolyogva. - Emmát ti
hoztátok el?
- Igen, most értünk ide. Már ő is készülődik Timivel, ideje
nekünk is átöltözni - mondta Attila, majd felakasztotta a fogasra a ruháim
mellé a két ruhazsákot, ami a kezében volt.
- Akkor hajrá! - mondta Peti és összecsapta a két tenyerét.
A fogashoz lépett, leakasztotta az egyik ruhazsákot és egy másik fotelhoz
sétált vele. Attilával mi is követtük a példáját és kibéreltünk egy-egy fotelt.
Szerencsére a szoba elég nagy volt, így kényelmesen elfértünk mind. Amint
kivettem a ruhámat a csomagolásból elmosolyodtam. Végre elindul ez a nap is!
45. fejezet
Idegesen és némán ácsorogtam Peti mellett az előtérben, a
kezemben Emma csokrával. Attila tőlem nem messze Timivel beszélgetett, aki idő
közben szintén átöltözött. Nagyon szépen passzoltak Attilával, tökéletesen
kiegészítették egymást. Timin egy halványzöld gyönyörű ruha volt, Attila pedig
ugyanolyan inget viselt. Egyre jobban erősödött bennem az az érzés, hogy
hamarosan újabb esküvő vár majd ránk. Akkor Attilával szerepcsere lesz és ő
lesz a vőlegény, bár nem tudom, hogy kit választ majd tanúnak. Mi Emmával
Attilát és Petit kértük fel erre a fontos szerepre. Emma első házasságánál Timi
volt a tanúja, mert Peti akkor még nem volt 18 éves. De most már Emma mellett
állhatott és a tanúja lehetett.
Hirtelen felkaptam a fejem, amikor rájöttem, hogy néma csend
lett az előtérben. Attila felé fordultam, aki döbbenten nézett a lépcső
irányába. Timi arcán egy elégedett mosolyt láttam, és már tudtam is, hogy mi
történhetett. De még mielőtt abba az irányba mertem volna nézni, Petire tévedt
a tekintetem, aki szintén döbbenten bámult felfelé. Nagy levegőt vettem és
végre én is felnéztem a hatalmas lépcsőre. Azt hiszem elfelejtettem levegőt
venni. Nem, nem, biztos, hogy elfelejtettem levegőt venni ki tudja mennyi
ideig, mert arra eszméltem csak fel, hogy Peti oldalba vág. Értetlenül néztem
rá, mire ő a fejével biccentett Emma felé, hogy ideje odamennem hozzá.
Elmélázva bólintottam, majd elindultam a lépcső felé. Ekkor döbbentem rá, hogy
valóban sokáig bámulhattam Emmát, mert legalább 10 fokot lépett le felénk azóta,
hogy először megpillantottam. Végre felemelte a fejét a lábáról és találkozott
a tekintetünk. Olyan csillogás izzott fel a szemében, amire a szívem egy hangos
dobbanással felelt. Egyszerre mosolyodtunk el, ami el se tűnt az arcunkról még
akkor sem, mikor egymás mellé értünk. Ugyanarra a lépcsőfokra léptünk
mindketten és egymással szembe fordultunk. Alig tudtam felfogni, hogy már egy
ideje folyamatosan villog a vaku, és ki tudja mennyi kép készült már rólunk.
- Gyönyörű vagy - mondtam elakadó hanggal, és közben átadtam
Emmának a csokrát. Ő is kedvesen elmosolyodott és csillogó szemekkel nézett
rám.
- Te is az vagy. Vagyis maradjunk annál a szónál, hogy
sármos és szívdöglesztő - mondta zavartan, mire én nem tudtam megállni, hogy ne
küldjek felé egy féloldalas mosolyt, ami azonnal szétterült az arcomon, amikor
Emma elpirult.
Óvatosan megérintettem az arcát és megsimogattam ott, ahol a
pír megjelent. Lassan az ajka alá siklott a kezem, enyhén megemeltem a fejét,
és olyan finoman csókoltam meg, mint talán még soha. Ő a csokrával a kezében átkarolta
a nyakamat és közelebb húzódott hozzám.
- Ez még nem a nászéjszaka srácok, hátrébb az agarakkal -
szólt közbe Peti, mire Emmával mosolyogva elváltunk egymástól. Peti és Attila
hangosan felnevetnek, de ugyanakkor lépteket is hallottam felénk közeledni.
Túlságosan vonzotta a tekintetem Emma, hogy megnézzem ki siet felénk.
- Fotózás indul - mondta Timi, amikor mellénk ért. Emma mögé
lépett, lecsatolta az uszályát és leterítette a lépcsőn. A fátyolt ráigazította
az uszályra, és ekkor volt csak alkalmam megnézni, hogy mennyire gyönyörű és
fenséges ruhában áll előttem Emma. Tökéletes volt! Pontosan hozzá illet, mintha
neki tervezték volna. A hasát nem emelte ki a ruha, de pontosan engedte
láttatni, hogy ott bizony egy újabb kisbaba nevelkedik, jobban mondva kettő is.
Emma dereka még így is karcsú volt és pompásan állt rajta a hófehér, elegáns
ruha. A haja enyhe hullámokban omlott a hátára, amin a fátyol gyönyörűen terült
el, egészen az uszályon túl is. A tiara pedig olyan hatást keltett, mintha
valóban egy királylányt készültem volna feleségül venni. Igen, az én
királylányom. Az én királynőm…
Miután Timi végzett távolabb sétált tőlünk, hogy a képen ne
látszódjon. A vaku folyamatosan villogott, Timi pedig néha odajött hozzánk és
beállított minket. Nem is igazán figyeltem, hogy mikor mit kellett csinálnunk,
mert folyton Emma tekintetében merültem el, és alig bírtam a kamerába nézni,
amikor kellett.
Mikor itt végeztünk, lesétáltunk a lépcsőn, de ekkor is
folyamatosan fotózott minket Ádám. Ekkor vettem észre, hogy Dénes is
folyamatosan készíti rólunk a felvételeket.
Egy idő után Attilával és Petivel is készítettünk képeket,
majd úgy döntöttünk, hogy a vár előtt is csinálunk néhány fotót. Timi felsegítette
Emmára a boleróját és a pelerint, majd kisétáltunk a bejárat elé. Ott hirtelen
felkaptam Emmát a karomba és mosolyogva néztem őt, amint csillogó szemekkel néz
vissza rám. Miután letettem őt, elsétáltunk a kápolna elé, majd a vár előtt is
csináltunk néhány fotót.
- Sziasztok! - köszönt ránk valaki messziről. A hang irányába
kaptuk a fejünket és elmosolyodtunk, amikor megpillantottuk Évát, Danit és
Vandát felénk sétálni. Őket nem messze követte Imre, anyu és apu. Mögöttük jött
Laci is, Éva férje és Peti édesapja. Vele nem sokszor volt szerencsém
találkozni, így alig ismertem őt. De az esküvőt ő sem hagyhatta ki, már nagyon
várta ő is, a többiekkel együtt.
Igen, folytatódik a nap, végre megjött a családunk is. Mikor
odaértek hozzánk, mind sorra köszöntöttek minket. Én azonnal elvettem Dani
kezéből Vandát és Timi kérésére beálltunk fotózkodni. Emma mellett Vanda volt
az, aki a legszebb volt ma. Vidáman mosolyogott és folyton Emma fátylával akart
játszani. Pár perccel később a családunk felváltva állt mellénk. Először az én
szüleimmel és a testvéreimmel fotózkodtunk, utána Emmáéval, majd végül magunkra
hagytak minket Vandával. Ekkor már csak hármunkról készültek képek. Pár perccel
később bementünk mi is a várba és Ádám további képeket készített rólunk.
- Végeztünk, ideje átmennünk a különterembe, 45 perc múlva
kezdünk - mondta Janka, amikor végre ő is felbukkant.
- Máris? - kérdeztem döbbenten. Nem hittem volna, hogy
ennyire elrepült az idő.
- Igen Dávid, háromnegyed három van, fél négykor kezdődik a
polgári szertartás, utána pedig fél ötkor az egyházi.
- Rendben, menjünk - mondta Emma helyeslően, majd Vandával a
karomban követtük Jankát. Egy kis terembe vezetett át minket, ahol úgy láttam,
hogy minden fontos kelléket tároltak. Itt voltak a pezsgős poharak, a pezsgő, a
gyertyák, a gyűrűpárna a gyűrűkkel és az irataink.
- Hogy kerültek ide az irataim? - kérdeztem döbbenten
Jankát.
- Míg ti fotózkodtatok, Daninak szóltam, aki kivette az
autódból és odaadta nekem.
- Értem. Ne haragudj, hogy elfelejtettem - mondtam
elgondolkozva. Nem is értettem, hogy ez hogy mehetett ki a fejemből.
- Semmi baj, megértem. Most viszont Vandát kiviszem a
bébiszitterhez, ti pedig üljetek le itt. Mindjárt itt lesz az anyakönyvvezető
és a pap is, és elmondják nektek a részleteket. Ne aggódjatok, nem lesz semmi
baj, minden rendben lesz. Ezek csak az utolsó simítások.
Kelletlenül bólintottam, majd átadtam Janka kezébe Vandát.
Kézen fogva odasétáltunk Emmával két székhez, majd leültünk. Egymásra néztünk
és próbáltuk megfejteni azt, ami a másik fejében járt.
- Félsz? - kérdeztem tőle idegesen.
- Nem azért, amiért hiszed - mondta egyszerűen. Kíváncsian
felhúztam a szemöldököm, mire ő nagyot sóhajtva folytatta. - Sok esküvőt
szerveztem már, és tudom, hogy mindig történik valami baj.
- Tudom - feleltem neki mosolyogva. - De ne aggódj. Ha az
igenek helyett nem fogsz nemet mondani, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
Janka és Timi mindenről gondoskodtak.
Emma nagyot sóhajtva bólintott, majd elmosolyodott.
- És te hogy érzed magad? - kérdezte aggódva. - Nem
gondoltad meg magad?
Az égbe emeltem a szemeimet, majd közelebb hajoltam Emmához
és megérintettem az arcát. Ő lehunyta a szemeit és a kezembe hajtotta a fejét.
- Ezt a napot vártam azóta, hogy megismertelek. Ez az a
pillanat, amiért semmiért sem lennék hajlandó lemondani - Emma szelíden
elmosolyodott, de még mindig nem nyitotta ki a szemeit. - Ez az a mosoly, ami
erőt ad a legnehezebb percekben is. Emma, ennél biztosabb sose voltam semmiben
sem! Veled akarom az életem leélni, veled akarok családot alapítani, és
melletted akarok megöregedni. Az életem veletek lett teljes és egész, bolond
lennék nem akarni ezt. Ha bármiben is bizonytalan voltál az életben, az én
szerelmemben sose legyél az, mert nincs miért.
Emma még jobban elmosolyodott és a csukott pilláin át, egy
könnycsepp gördült le az arcán. Végre kinyitotta a szemeit és olyan áhítattal
nézett rám, hogy a szívem belesajdult a jól eső boldogságba, ami átjárta ebben
a pillanatban.
- Elkenődik a sminked - mondtam neki mosolyogva és szaporán
pislogva. Nekem nem volt mit elkennem, de mégse lett volna jó, ha most én is elkezdek
könnyezni.
- Vízálló - mondta szélesen elmosolyodva, mire én hangosan
felnevettem.
- Hát persze, miért ne lenne az? - mondtam nevetve.
Emma mosolya elhalványult és még közelebb hajolt hozzám.
- Szeretlek! - suttogta olyan édesen, hogy azt hiszem teljesen
elolvadtam. - Tudom, hogy félsz attól, hogy nem vagyok biztos abban, hogy jó
döntés volt-e ez.
A jól ismert szorítás azonnal visszatért a szívembe, de
igyekeztem leplezni Emma előtt, hogy mennyire igaz az, amit mond.
Emma mély levegőt vett, lehunyta a szemét egy pillanatra,
majd folytatta.
- Nincs miért félned Dávid. Melletted kezdtem el újra élni
és létezni. Általad új értelmet nyert az életem és végre teljesnek és egésznek
érzem magam veled, Vandával és a két kisbabával, akiket tőled kaptam. Soha ilyen
boldog még nem voltam, és veled tudom, hogy ránk csak ez vár majd. Igen, voltam
már férjnél, de az, ami most rám vár, tudom, hogy más lesz. Az első pillanattól
kezdve éreztem én is, hogy ez a kapcsolat más lesz. És ezt érzem a mai napig.
Ez örökre szól Dávid, ebben biztos vagyok. Én már tudom sajnos, hogy nem
egyszerű egy házasság, de kettőnkben érzem azt a pluszt, amivel ez remekül fog
működni. Már nem csak rólad és rólam szól ez az egész. Vanda mellett, hamarosan
három csemetéről fogunk gondoskodni, ami nem lesz könnyű feladat. De itt lép a
képbe az, amit mondtam az előbb. Az a plusz, ami ebben a kapcsolatban van, át
fog segíteni minket minden akadályon.
Emma egy pillanatra újra elhallgatott.
- Mérhetetlen szerelem - mondta ki végül. - Ez az, ami nekünk
a legtöbb erőt adja majd. És utána ott van a szeretet is, ami mindig velünk
lesz, még ha a szerelem egyszer meg is kopik majd. Ha ez megvan, akkor a másik
két legfontosabb dolog is meglesz: tisztelet és hűség. Igaz, hogy még nem az
esküvőn vagyunk, de én most megfogadom neked azt, hogy én mindig…
- Szeretni, tisztelni és becsülni foglak - folytattam vele
együtt a mondatot. - Örökre - tettem hozzá mosolyogva. - És még valami Emma. Én
is szeretlek téged.
Mindketten elmosolyodtunk, és közelebb hajoltunk egymáshoz,
de az ajkaink már nem érhettek össze. Hirtelen kinyílt az ajtó és az
anyakönyvvezető sétált be rajta a pappal. Mosolyogva felálltunk, köszöntöttük
őket, majd mind a négyen helyet foglaltunk, hogy megbeszéljük az utolsó fontos
részleteket is.
Azt hiszem, hogy a következő csókot Emmától már úgy fogom
kapni, hogy a feleségem lesz. Elmosolyodtam ezen a gondolatomon, majd megfogtam
Emma kezét és figyelmesen hallgattuk végig az anyakönyvvezető, majd a pap
instrukcióit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése