Alig vártam, hogy a nap további része elrepüljön és végre Ákossal
moziba menjünk. Mozi… Hitetlenül megráztam a fejem, mert nem voltam az a moziba
járós típus. Szerettem filmet nézni, de csak otthon, bevackolva magam a
kanapéra, egy bögre forró csokival, vagy nyáron egy nagy adag fagyival. De a
tömeges filmnézést, amit számomra jelentett a mozi, azt valahogy sose
szerettem. Mégis igent mondtam Ákosnak, mert vele valamiért szívesen elmentem
volna egy ilyen kis délutáni programra. Gábor csak a kapcsolatunk elején
próbálkozott ilyennel, és amikor látta, hogy ez nekem egyáltalán nem jön be,
végül ő is letett az ilyen fajta kísérleteiről.
Mikor végre otthon voltam és elkészültem, izgatottan vártam
Ákost, aki pontban hatkor meg is érkezett. Miután egy forró, és talán túl heves
csókkal köszöntöttük egymást, ő mosolyogva kézen fogott és kihúzott a
lakásomból, mielőtt megérzése szerint helyesen, én inkább a másik irányba, a
hálóba indultam volna el vele.
- Remek időzítés – feleltem mosolyogva, miután bekulcsoltam
a lakást és ránéztem. – Ha még egy percig folytatjuk az iménti kis előjátéknak
beillő csókot, nem érdekelt volna, hogy milyen filmre akarsz elvinni.
- Vagy úgy – mondta Ákos mosolyogva, majd ismét forrón
megcsókolt.
- Kinyithatom még az ajtót – feleltem neki sokatmondóan,
mire ő elnevette magát, megfogta a kezem, majd legnagyobb „bánatomra”
elindultunk ki a házból, egyre jobban távolodva az én, jelenleg túlságosan is
csábító hálószobámtól. Már magamra sem ismertem, hogy miként lehet Ákos mellett
ennyire az egekben a libidóm. Mindig is imádtam a szexet, de Ákos mellett még
ez az amúgy sem kis étvágyam is a sokszorosára nőtt. Őrülten kívántam őt,
szinte nem volt olyan pillanat, amikor ez nem így lenne, és tudtam jól, hogy
ezért bizony az a bizonyos egy szó felelős, amiért a 30. születésnapom után
annyira elkezdtem sóvárogni. „Tessék Nádor Brigitta, ezt akartad, hát
megkaptad!” – mondtam magamnak elégedetten, majd elmosolyodtam. Igen, pontosan
erre vágytam és Ákos képében végre meg is kaptam azt a szerelmet, amiről sosem
hittem, hogy létezhet.
*
- Nos? Hogy tetszett a film? – kérdezte Ákos kíváncsian,
miután kijöttünk a vetítő teremből.
- Érdekes volt, bár bevallom őszintén nem sokra emlékszem,
mert a kezed folyton a combomon felejtetted – feleltem neki őszintén, mire ő
hitetlenül megrázta a fejét.
- Legközelebb igyekszek majd nem elterelni ilyen kis
apróságokkal a figyelmed – felelte mosolyogva, majd egy gyengéd csókot adott az
ajkamra.
- Azt hiszem, hogy az nem lesz olyan könnyű feladat, mert te
magad képes vagy elterelni a figyelmem, nem kell ahhoz semmilyen egyéb
cselekedet – mondtam neki mosolyogva, és ezúttal én csókoltam meg őt.
- Hogy is mondtad egyszer régen? Nem simogatod az egóm, mert
már amúgy is eléggé nagy? – kérdezte vigyorogva, amivel egy hitetlen
szemforgatást csalt ki belőlem.
- Vedd úgy, hogy nem mondtam az előbb semmit – feleltem
egyszerűen, de tudtam, hogy ezzel csak még jobban növeltem az önbecsülését.
- Már késő – mondta mosolyogva, majd kézen fogott és
elindultunk az étterembe, hogy egy vacsorával koronázzuk meg az esténket.
*
Azt hiszem, hogy tényleg imádom ezeket a rózsaszín napokat.
Ákos mellett borzasztóan jól éreztem magam, akármit is csináltunk. Kedden
kastélynézőben voltunk, szerdán moziban és étteremben, csütörtökön is elmentünk
vacsorázni, ám pénteken ez már nem sikerült. Akkor inkább nála töltöttük a nap
hátralevő részét, és igencsak a hálószobára korlátozódott a mozgásterünk. Az
egész, ami köztünk volt, az egyszerűen hihetetlen volt. Velem együtt ő is majd
kicsattant a boldogságtól és borzasztóan felszabadultak voltunk együtt. De
szerencsénkre továbbra is ügyesek voltunk, és a munkahelyünkön sikeresen
játszottuk tovább az egyszerű főnök-beosztott szerepet. Minden nap sikerrel
jártunk, és a következő hétfőn sem volt gond, amikor is egy újabb megbeszélésen
voltunk. Ez az első volt számomra azóta, hogy Ákossal együtt voltunk.
- Nos mint tudjátok, eljött a nagy nyári szabadságolások
ideje, és hogy ne legyen soha magasabb vezető nélkül a cég, ezért muszáj voltam
néhány helyen belejavítani a tervezett szabadnapjaitokba – mondta Ákos
kimérten, miután megbeszéltük a heti tervezetet és a vége felé közeledett a
megbeszélés. – Mindig kell, hogy legalább kettő, jobb esetben három
osztályvezető itt legyen. Próbáltam úgy intézni a beosztást, hogy aki épp itt
van, azok tudjanak krízist kezelni a többi osztályon is. Ezért ha valakinek
nagyon nem felel meg a kiírt időpont, akkor az keressen meg az irodámban a
megbeszélés után, és egyeztetjük a dolgokat.
Többen bólintottunk, majd amikor az én kezembe is eljutott a
beosztás, akkor nagyot dobbant a szívem. Mindenkinek két-két hét volt a nyár
valamelyik hónapjában kijelölve, és az enyém Ákoséval tökéletesen megegyezett.
Elmosolyodtam és minden erőmre szükségem volt, hogy ne nézzek fel rá és ne
vigyorogjak rá.
- Ha valami probléma adódna, akkor az igazgatóhelyettesen
kívül engem is bármikor kereshettek a magánszámomon – tette hozzá még Ákos,
majd végignézett rajtunk. – Van valakinek valami kérdése?
Senki nem felelt, így hát Ákos megeresztett egy halvány
mosolyt és bólintott.
- Rendben, akkor mindenkinek további jó munkát kívánok a
hétre. A következő két hétben nem lesz megbeszélés, mivel én is szabadságon
leszek többetekkel. De ha bármi gond adódna, ne habozzatok keresni.
Többen bólintottunk, majd végül Ákossal együtt
szedelődzködni kezdtünk és végül mind elhagytuk a tárgyalót.
Mi Melindával azonnal ebédelni vonultunk, mivel erre nem
volt már időnk a megbeszélés előtt.
- És? Mit terveztek a szabadságotok alatt? – kérdezte tőlem
vigyorogva Melinda, miután leültünk ketten az egyik asztalhoz ebédelni.
- Tervezünk? – kérdeztem tőle értetlenül, és közben
elkezdtem a tányéromon lévő csirkét felvágni. – Mire célzol ezzel?
- Jaj Gitta, ne csináld már! Én is láttam a szabadnapok beosztást,
és a tied tökéletesen fedi Ákosét – felelte nekem kötekedve Melinda.
- Ahogy másik három osztályvezetőé is – feleltem neki
makacsul, de nem tudtam tovább elrejteni a mosolyt, ami az arcomra kívánkozott.
- Gittaaaa – mondta fejcsóválva és nevetve Melinda, mire én
is megenyhültem.
- Nem tudom Melinda, de tényleg. Erről nem beszéltünk
Ákossal, és fogalmam sincs, hogy tervez-e valamit. A nyári szabadságokról én is
most szereztem tudomást, veled együtt – feleltem neki kedvesen.
- Na jó, hiszek neked. De ne hidd azt, hogy nem foglak
kifaggatni a terveitekről – felelte nekem csipkelődve, mire én csak jóízűen
elnevettem magam.
- Nem hiszem azt, nyugi. Nem te lennél, ha nem tennéd ezt –
mondtam neki nevetve, majd végül mindketten kicsit lecsillapodtunk, mert így
nem igazán haladtunk az ebéddel, a munka viszont várt még ránk. Jövő héten én
is szabadságra megyek, és addig sok mindent el kell intéznem, hogy ha gond
lenne, akkor az könnyűszerrel meg tudja oldani az alosztályvezető, vagy
valamelyik másik osztálynak a vezetője.
Így aztán hamar végeztünk is Melindával, és visszatértünk a
munkához, aminek következtében pillanatok alatt elrepült ez a nap is.
Izgatottan vártam a délutánt, mert tudtam, hogy este megint találkozunk
Ákossal. Gyorsan elrepültek az órák, és legközelebb akkor tértem csak magamhoz,
amikor már elkészültem otthon és útnak indultam Ákoshoz. Igaz, hogy mindig
találkoztunk a munkahelyen, de az más volt. Akkor mindkettőnknek szerepet
kellett játszania, és nem engedhettük, hogy a bennünk tomboló érzések egymás
karjaiba vezessenek minket. Eddig jól bírtuk ezt a fajta megpróbáltatást, és
egyre biztosabb voltam abban, hogy nem lesz ezzel semmilyen problémánk a
későbbiekben sem. No meg persze talán nem kell ezt a végtelenségig játszanunk,
mert ha hivatalosan elváltam, akkor akár el is játszhatjuk azt, hogy tényleg
egymásra találtunk a munkahelyen Ákossal. Eztán nekünk is könnyebb lehet, és
nem kell majd tartanunk az esetleges lebukástól. De ez még messze volt, és nem
is akartam előre szaladni. Most csak a mai nap érdekelt, a többi pedig majd
szép lassan kialakul.
Mosolyogva sétáltam végül fel Ákos lakásához és izgatottan
csengettem. Pár perccel később nyílt is az ajtó, de ahelyett, hogy Ákos
beinvitált volna, behúzta az ajtót maga mögött és aggódva nézett rám.
- Valami baj van? – kérdeztem tőle feszülten, mire ő végül
felengedett, majd köszönés és válasz helyett inkább magához húzott és
megcsókolt. Pillanatok alatt én is felengedtem, de aztán amint elengedett,
ismét aggódni kezdtem. Tényleg valami baj van… Ő végül mély levegőt vett és
megszólalt.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam, de csak azért nem tettem,
mert nekem nincs ellene kifogásom, szóval... De ha te nemet mondasz most, azt
is megértem, majd bepótoljuk máskor. Szóval a szüleim és a húgom beugrottak
nemrég, teljesen váratlanul. Itt vannak most, tudják, hogy téged várlak, és ha
nincs ellene kifogásod, bemutatnálak nekik.
- A szüleidnek? Máris? De hát... Ez... – kezdtem bele
hebegve-habogva, mert hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak.
- Megértem ha nem akarod – szólalt meg azonnal kedvesen és
aranyosan, ami mosolyt csalt az arcomra.
- Nem, dehogy, nem azért mondtam. Csak nem hittem, hogy te
máris hajlandó lennél erre – feleltem neki őszintén és meghatottan.
- Ne butáskodj, miért ne akarnám? - mondta szem forgatva,
majd váratlanul magához húzott és mosolyogva megcsókolt. – Nincs okom
rejtegetni vagy titkolni téged, sőt. Szeretnélek bemutatni nekik. Ha akarod –
tette hozzá egy angyali mosollyal, aminek nem lenne nő, aki ellenállni tudna.
De e nélkül is rábólintottam volna a kérésére.
- Szívesen megismerem őket – szólaltam meg boldogan, és ez
őt is nagyon feldobta. Csillogó szemekkel nézett rám, majd belekulcsolta a
kezét az enyémbe.
- Akkor menjünk – mondta kedvesen, majd kitárta előttem az
ajtót, hogy menjek nyugodtan előre.
Hát jó… Akkor essünk túl ezen is. Mély levegőt vettem,
elmosolyodtam, majd bátran beléptem az ajtón, hogy megismerkedjek Ákos
családjával.
Wáó :))))))))))))))))))))))))))))))))))) Imádom őket! Az egyik legjobb blogos páros! :) Nagyon szépen írod a szerelmes részeket! Imádom a történetet és ahogyan írsz! <3
VálaszTörlésSzia!
TörlésKöszönöm az elismerő szavakat.:) Ilyen szép dicséretet még nem kaptam.:) Örülök, hogy ennyire rabul ejtett ez az egyszerű kis szerelmes történet:)
Imádom! :) Nagyon jól írsz. Olvasom a másik blogodat is, de ez jobban tetszik. Itt van a legjobb kémia. Szerintem kevesebb fanficet kellene írnod és több saját történetet! :) Remélem ezzel nem bántalak meg.
VálaszTörlésSzia!:)
TörlésHúú, ilyen dicséretet sem kaptam még, köszönöm.:)
Az a "baj", hogy egyelőre a fanficekre van több ihletem, és tudod ez "sajnos" olyan, hogy nem tudok ellene küzdeni. Minden amit írok, szívből jön, és ezt nem lehet erőltetni. Néha próbáltam, és ezek között találod meg mindkét oldalon a leggyengébb fejezeteimet. Amik szinte meg lettek erőszakolva. Tudom, hogy egyszer ki fogom ezt is nőni, de valahogy ennek még mindig nem érkezett el az ideje. De addig remélem, hogy ezzel a történettel kárpótollak.:)
Mindenesetre van már egy másik saját történet is a fejemben, de nem tudom, hogy azt vajon mikor fogom tudni megvalósítani. Még sok a homályos folt, de legalább az ötlet már megvan.:) Egyszer remélem abból is lesz valami:)